.
A sumer városok életét valakik nagyon jól megszervezték, egészen az utolsó apró részletekig. Ez igaz a Vízözöntől i.e. 2.000-ig.
I.e. 3.500 körül volt a csúcspont, aztán lassú hanyatlás 1.500 éven át. A hanyatlás fő oka lehetett egyfelől az állandó háborúskodás, a termőföldek kiszáradása, illetve a túlnépesedés.
A sumer leírások beszámolnak arról, hogy Enki a tudós isten rendelkezett a civilizáció létrehozásának ismeretével, ezt me-nek nevezték. Gyakorlatilag olyan szervezetten hozott létre bárhol a semmi közepén egy várost, ahogy azt mi tennénk, mérnökök és tervezők vezetésével.
A sumer nép élete is nagyon meg volt tervezve. Ki volt találva, hogy dolgozniuk kell, pihenniük kell, szórakozni szükséges, és biztosították mindehhez a szükséges feltételeket. Szakembereket képeztek, ugyanakkor iskolák is léteztek, a kikapcsolódás is meg volt szervezve, hiszen léteztek szórakozóhelyek tánccal, zenével, létezett színház, cirkusz, állatkert, stb. Az éjszaka a pihenést szolgálta.
Úgy tűnik több ezer éven át, működött a rendszer, meglepően precízen, egyensúlyban és jól kiszámolt módon. Az embereknek csak bele kellett illeszkedni. Természetesen nem mindegy, hogy ki hova született, mert ez meghatározta az érvényesülés módját is, azonban meg volt a lehetőség a kitörésre, hiszen egy ügyes szolga is megvásárolhatta a szabadságát.
Inanna és Dumuzi, az első Rómeó és Júlia. Később Inanna lett Vénusz, a szerelm és háború istennője:
A sumer embereket két dolog motiválta, az érzelmek (szerelem, gyűlölet, félelem), illetve az anyagi (vagyon, birtoklás). Az érzelmek közül a szerelem volt a legjelentősebb és inkább a mai szexet jelentette. Mivel a házasság legtöbbször egy érdekszövetség volt, amit a szülők generáltak, így a szerelemmel igen szabadon bántak a sumerok. A szex lehetett szülők, szülő és gyerek, hason neműek és különböző neműek között, egy volt fontos igazi testvérek között nem.
Ebben az isteneket mintázták le, ahol is az érdekházasságok domináltak, természetes volt, hogy féltestvérek összeházasodjanak, a családi vérvonal, a hatalom továbbvitele érdekében. Ez nagyfokú szabadságot jelentett a szexben az istenek számára. Míg a Vízözön előtt az Annunakik vezérei élesen elítélték a szexet az istenek és emberek között, addig a Vízözön után ez már természetes volt.
A gyűlölet és félelem, hasonlóan működött, mint napjainkban, kivéve az egzisztenciális gondokat, mert úgy tűnik akkor azok nem voltak. Az élet kiszámíthatóbb volt, emellett mindenki tudta hova tartozik, és annak megfelelően élt, nem volt meg az a látszategyenlőség az emberek között, mint ma.
E negatív érzelmekkel a legnagyobb gond akkor volt, mikor valamely király agyában pattantak ki, mert ez általában háborúhoz vezetett egy szomszédos városállam ellen. A háború miatt féltek a legtöbbet a sumerok.
Az anyagi birtoklás úgy tűnik a génjeinkben van, már akkor is akinek módja volt rá, mindent megtett, hogy uralkodjon. Azonban, a szabályozottság pontosabb volt, az ellenőrzés precízebb és következetes, így nem volt olyan gátlástalan az élet, mint napjainkban. Igaz, akkor az nem volt egy fogyasztói társadalom, és a globalizáció sem ütötte még fel a fejét.
A törvények egyszerűek voltak, úgy mint ezt jó tenni, azt nem. Ha valaki rosszat tesz, ekkor ez a büntetése, stb. Nem úgy lettek megalkotva a szabályok, hogy ki lehessen alóluk bújni és a törvény tényleg mindenkire vonatkozott. Királynak kellett ahhoz lenni, hogy valaki azt tegyen, amit akar. De még a király felett is volt az isten, mint a város tulajdonosa.
Maguk a sumer tudósok is észrevették, hogy ha túl sokáig jó élet volt egy városban, akkor az hanyatlásnak indul. Sokan és sok alkotásban elemezték ezt több ezer évvel ezelőtt, és mind arra a filozófiai gondolkodásra jutottak, hogy meg kellett fogalmazni a boldogság jelentését, illetve ennek összefüggését a város életével.
A sumer tudósok megállapították, hogy az ember addig boldog, amíg keresi a boldogságot, abban a pillanatban, ahogy megtalálja céltalan lesz az élete és vége a boldogságnak. Van több közmondásuk is, mely ezt példázza:sokkal jobb a hegyre mászni, mint a hegytetőn ülni, addig vagy boldog, amíg izzadsz, a pihenés unalmas, amíg az úton haladsz, van célod, mikor odaérsz, már nincs.
A sumer városvezetők igyekeztek felhasználni e tapasztalatokat, ugyanis ha az emberek céltalanul éltek, akkor az mindig hanyatlás és legtöbbször háború lett a vége.
A sumer társadalom fénykorában egy jól megszervezett rendszer volt, ahol mindenki dolgozott, kikapcsolódott, pihent, ahogy azt az istenek kitalálták. A folyamatos gazdasági fejlődés, a folyamatosan jelentkező célok, egy boldog társadalmat hoztak létre, amely azért élt, hogy megtalálja boldogságát. Azonban mikor már minden megvolt, nem voltak új célok, szerteszállt a boldogság, mindezt tetőzte a jólét miatti túlszaporodás, így megindult a hanyatlás, mely céltalansággal volt jellemezhető, ennek következménye a háborúk sora, a sumer társadalom bukása.