.
Bár a sumer városok igazi városállamok voltak, mind külön király irányítása alatt állt és külön isten tulajdonaként, mégis mintha mind egy kaptafára készült volna. Minden hasonló volt, és hasonlóan megszervezve. Ez különösen igaz a törvénykezésre is.
I.e. 3.500 körül írott törvény volt minden városban, olyan hivatalos írott dokumentumok léteztek, mint adásvételi szerződések, halotti bizonyítványok.
A törvények egyszerűek voltak, hasonlóan a 10 Parancsolathoz. Egyértelműen meg volt határozva, hogy mit lehet tenni, és mit nem. Az is egyértelműen meg volt határozva, hogy milyen büntetés jár annak, aki megszegi a törvényt.
Létezett egy bírósághoz hasonló szerv, mely 3 főből állt és ők mondták ki az ítéletet.
Még a gazdagok is igazodtak a törvényekhez, bár néhány leírás beszámol ennek az ellenkezőjéről, azonban a király, vagy maga az isten, ha kellett döntött.
A király volt, aki nagyobb szabadságfokkal rendelkezett, bár őt is néha kérdőre vonta a terület tulajdonosa, az isten.
A törvényeken kívül le volt szabályozva például az adás-vétel bonyolítása, építési engedély létezett, a szolgaság kivásárlásának módja, azaz az élet legfontosabb mozzanatai.
Az adók mértéke is le volt szabályozva, az adóbeszedés módja, a szegények az adót fizethették részletre, ennek módja és az összegek pontosan le voltak írva, a kamatszámítás módja.
A törvénykezés írásossága folyamatosan bővült, míg az elején csak a mit szabad és mit nem törvények léteztek, majd i.e. a harmadik évezredben már az adásvétel, a házasság, az eljegyzés stb., írásos módon lett szabályozva, míg ezer évvel később építési engedélyek léteztek, az adók mértéke, behajtása, szabályozva lett, és lassan kiterjedt az élet minden területére.
A társadalmi fejlődéssel a napi élet adminisztrációja nőtt és egyre bonyolultabb lett. A sumer társadalom bikása fele már a túlszabályozottság is észlelhető.
Szerencsénk e sok dokumentummal, mert pontos képet kapunk a több ezer évvel ezelőtti életről.