.
Létszámrobbanás – létszámcsökkenés
Ha a Föld lakosságát nézzük, túl vagyunk már azon a kritikus létszámon, ahol elkezdődött a létszámrobbanás. Innentől a folyamat visszafordíthatatlan, akár egy robbanás. Ha elkezdődött, akkor zajlik.
Ezzel párhuzamosan a modern világ felvilágosult tagjainak reprodukciója drasztikusan csökken. Magyarul, az aki látja, tapasztalja, és megérti, hogy a modern világ túl van már a csodákon, az megnézi, hogy hány gyereket tud felnevelni, biztosítani tudja a gyerekeinek a jólétet, tudja taníttatni, nevelni.
További lényeges aspektus, hogy az emancipált női társadalomba nehezen fér bele az anyaság, a szó valódi értelmében. Az anyák egyre később szülik meg első gyereküket, és sokszor nem is futja ennél többre.
Magyar specialitás, hogy az átlagos magyar életszínvonal lényegesen alacsonyabb a nyugatinál. Nemrég a Kossuth rádió műsora tanulmányokat mutatott be, ebben a témakörben. Az összes tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a népesség csökkenésnek oka a kilátástalan jövő, a létbiztonság teljes hiánya, a fiatalok jövőképének hiánya és anyagi bizonytalansága, a munkanélküliség, a nők kötelező részvétele a napi munkában, stb. Éppen ezen okok miatt nem is házasodnak össze, mert sokkal egyszerűbb „visszarendezni” a kapcsolatot, ha nem, jön össze valamilyen okból kifolyólag.
Sok egyszerű nép létszámrobbanást él át, azzal együtt, hogy sokkal rosszabb életkörülmények között él. Egyszerűen azért, mert nem aggódnak a gyerekek jövője miatt, nincsenek hosszútávú céljaik, csak úgy élnek. A magyar nemzet már kellően elnyugatiasodott, nyugati fejjel gondolkozik. Vannak céljai, tervei, elvárásai. Ha úgy érzi, hogy az adott anyagi és lelki viszonyokba nem fér bele csak egy gyerek, akkor nem vállal négyet, maximum kettőt. Ez viszont a népesség csökkenését jelenti.
Az egész nyugati társadalomra jellemző ez a tendencia, igaz akár német, francia, holland, stb. területen sok olyan bevándorolt népcsoport él, amelyik 4-6 utódot vállal. Ezáltal kissé lassul a népesség fogyása, azonban fel is borul az összetételének egyensúlya.
.
Mennyit dolgozik a magyar?
A magyar embert mindenhol a világban „szeretik” mert képes megszakadni a munkában.
Világméretű tendencia, hogy ugyanannyi értékért egyre többet kell dolgozni. EU-s felmérés szerint 15 évvel ezelőtthöz képest éppen a dupláját kell dolgozni egy nyugati államban, hogy az ember ugyanazt az értéket megteremtse. Gondot az jelent, hogy egyfelől 24 órából áll egy nap, másfelől a munkanélküliség egekbe szökő mértéke.
Több nem annyira publikus tanulmány is született a közelmúltban. A termelésből indultak ki, úgy ipari, mind mezőgazdasági szinten és arra a döbbenetes dologra jöttek rá, hogy egy mai átlagos német életszínvonalat meg lehetne valósítani napi maximum 3-4 óra munkával. Egyszerűen nem kell több!
Akkor hova lesz a többlet munka értéke?
Ez a profit. A fogyasztói társadalom rákfenéje, mely egyben magában hordozza a véget, a bukást is. Hiszen egy zárt rendszerben nem lehet a végtelenségig növelni a profitot. Profit úgy keletkezik, ha valakitől elvesszük azt, amit ő megtermelt. Legjobban a virtuális munkákkal lehet keresni (pl. tőzsde), és közben a virtuális szervezetek (minősítők) saját malmukra hajtják a vizet. Bármennyit is dolgozhat egy ország, ha a „befektetők” úgy döntenek, akkor tönkre teszik. Amelyik országban nincs valós, fizikai termelés, az az ország csak virtuálisan létezik. Ha megnézzük a nagy „világmentő” szervezetek mindenhol megszüntetik a saját termelést (privatizáció), még többet vesznek el az emberektől, és magától az államtól is (az egekbe emelve az államadósságot). Ez az adósságspirál. Nincs belőle kiút, csak radikális módon.
Az Élet egy játék, és a szabályok generálják a végeredményt. Például a Gazdálkodj Okosan nevű játékban mindenki nyert, összességében értékeket gyűjtött, háza, autója és pénze lett. A játék logikája így lett kialakítva, melyeket szabályokban rögzítettek. Modern társadalmunk szabályai úgy vannak kitalálva, hogy a kisember mindenképp veszít, a pénz urai pedig nyernek. Bármit is teszünk folyamatosan nő az államadósság, folyamatosan nőnek az árak, az adók, szinte a végtelenségig. Valamilyen szinten innen kiválni, csak önállósággal, önellátással lehet, melyet törvények hada igyekszik meggátolni, de azért többé-kevésbé lehetséges.
A magyar ember kellően munkaerős, intuitív és céljai vannak, szeretne nyugati szinten élni, ha már azt mondják neki, hogy oda tartozik, hajlandó is sokat dolgozni. Reggeltől estig, szombat vasárnap is. Ennek következménye, hogy éppen hogy megél. Családja hiányolja otthon. A sok távollét miatt gyakran felbomlik a házassága, a gyerek a szülő hiánya miatt lelkileg sérült lesz. A túlhajtott élet miatt negyven éves korra az ember lebetegszik, gyakran egyenesen rokkant lesz valamilyen autoimmun kórképpel.
Orvosi kutatások kimutatták, hogy az ember úgy marad testi él lelki egységben, egészségben, ha napi 4-5 órát dolgozik intenzíven, majd 1 órán át kellemes fizikai aktivitást, sportot végez a természetben, majd napi 1-2 órán át saját lelkével foglalkozik (hobbi, meditáció), és napi 7-8 órát alszik. Ettől most még messze állunk, pedig technikai fejlettségünk megengedné.
.
Meddig fogy (létszámban) a magyar?
Ahogy a magyarságot, éppúgy bármelyik modern nemzetet fenyegeti a globalizáció. Nálunk ez azért kritikus, mert amíg például a német nyelvű terület több országot jelent és nagy létszámot, általában jól működő gazdasággal, addig a magyar nemzet egyedi, kis területen él, kis létszámú, és amióta privatizálták, azóta a gazdaság inkább virtuális.
Amikor az életben egy úton haladunk, akkor az út meghatározza, hogy hova érünk. Ha megállunk egy pillanatra és hátranézünk, megvizsgálunk 10-20 évet, akkor az itt tapasztaltakat előre tudjuk vetíteni, azaz látni fogjuk a jövőt, látni fogjuk, hogy hova érünk. A MI UTUNK MEGHATÁROZZA A JÖVŐNKET. El kell felejteni végre, hogy mi mindig mindent ugyanúgy teszünk, és majd egy külső csoda megváltoztatja az életünket. Ha az elmúlt 10-20 évben romlott a gazdaság, romlott az emberek lelki állapota, romlott a közérzete, stb. akkor ezt TOVÁBB FOG FOLYTATÓDNI. VÁLTOZÁS csak akkor lesz, HA EGY MÁSIK ÚTRA TÉRÜNK. Ez pedig radikális lépés, radikális döntés.
A nyugati világ tüneti kezelése az, hogy jobb gazdasági helyzetükkel elcsábítják, a velük „kompatibilis” szegényebb országok polgárait. Például ingyen egyetemi oktatás, jobb munkalehetőség, stb. Magyarul ellopkodjuk egymás alól a széket, és a végén valaki hoppon marad. Azonban ne felejtsük el, hogy mindenki pénzből és, mindenkinek a saját élete a legfontosabb, ezért SOHA NE ÍTÉLJÜK meg azokat, akik külföldre mennek, mert saját környezetükben nem tudnak érvényesülni, nem tudják saját karmájukat élni. MAGYARNAK LENNI nem más, mint EGY TUDATÁLLAPOT. Ez nincs országhoz kötve. Ráadásul az összefogás, ami országon belül nem működik, nagyon jól tud működni országon kívül.
Mivel a Föld egy zárt rendszer, ezért minden ember, aki magyarnak vallja magát, az a magyar nemzetet tagja. Egyetlen különbség, hogy országon belül nagyobb a magyar emberek népsűrűsége, országon kívül pedig lényegesen kisebb. De mit számít ez, egy globális játékban?