.
18 éves, végzős gimnazista fiatalember, rosszindulatú betegséggel, kemoterápiás kezelés alatt, készül az érettségire. Legnagyobb gond, hogy a szülők nem is sejtik, hogy milyen okok vezettek ide, így a következtetést sem tudják levonni.
A családi hátteret tekintve apuka mérnök, több felsőfokú kiegészítő diploma birtokosa, azonban munkanélküli, a nyugati határszélen. Bár a helyi munkaügyi központ vezetője újságban, rádióban és a helyi tévében is állandóan arra hivatkozik, hogy a környék üzemei nem tudnak rendben üzemelni, mert nem találnak műszaki mérnököket, az apukát egyik helyen sem akarják felvenni. A ki nem mondott ok az életkor. A multiknak nem a jó tudású, gyakorlattal bíró mérnökök kellenek, hanem olcsó fiatal rabszolgák, arra a 2-3 évre, amíg bírják a multi „kultúrát”.
Anyuka alacsonyabb képzettséggel, kis pénzért dolgozik, de ez legalább biztos, már amennyire ma biztos lehet valami.
A családban már évek óta negatív hangulat uralkodik. A szülők egyfelől éveken át sugallták, hogy érdemes tanulni, szükséges tanulni, mert aki tanult ember, az jobban tud érvényesülni az életben. Ugyanakkor a gyakorlati példa kimondatlanul is beépült a család tudatába, azaz a magas képzettséggel bíró apuka egyszerűen nem talál nem hogy a képzettségének megfelelő munkát, de még egyszerűbbet sem. Egy évvel ezelőtt az apuka úgy döntött, hogy lép egyet és elment targoncásnak Ausztriába. Elhallgatta túl képzettségét és azonnal felvették, hiszen okos, intelligens. A példát látva az érettségi előtt álló fiatal is úgy döntött, inkább elmegy egy technikusi iskolába, majd ha nem talál munkát, megy külföldre.
A Germán Új Medicina (GNM) alapján megérthetjük, hogy az apuka lépésre alapozva, a gyerekben lezáródott az évek óta zajló konfliktusaktív szakasz, azaz muszáj tanulni, de mit kezdek vele. Ekkor következik a megoldási szakasz, mely a lelki probléma intenzitásának megfelelően mélyen érinti fizikai síkon, azaz „kemény” betegségben materializálódott. Ennek várható lecsengése szintén egy év. Mivel fiatal még és már meghozta a karmikus döntését nagy eséllyel túl lesz a betegségen és folytathatja életét a meghozott döntése szerint.
Tanulság az esetből, hogy a gyerek mindig a mintát veszi át a családban és nem azt, amit mondunk neki. Ha mi magunk is lelki problémákkal küszködünk és nehezen jutunk döntésre, akkor az kihat a gyerek egészségi (betegségi) állapotára is. Továbbá, ha mi sem hiszünk abban, hogy van értelme a túlzott tanulásnak, akkor ezt az instabil véleményünket ne akarjuk a gyerekre erőltetni. Meg kell érteni, hogy a fogyasztói társadalomban jó üzlet a tanulás azoknak, akik ebből élnek (egyetem, állam, stb.). Futószalagon ontjuk a munkanélküli, túlképzett mérnököket, ugyanakkor nincs szakmunkás, technikus. Mindenki az egyetemen tanul. Ez azért jó az államnak, mert addig sem munkanélküli a fiatal, eltartják a szülők, és nyilván gerjeszti a fogyasztást a sok utazás, és az idegen városban fenntartott életvitel.
Ilyen esetekben már sokkal hamarabb kell a szülőnek egyértelmű döntést hozni a saját életét tekintve, hogy ezt lássa és érezze a gyerek. Nem szabad őt olyan illúzióban ringatni, amiben mi sem hiszünk. Fel kell vállalni, hogy a gyerek ne a mi álmunkat valósítsa meg, hanem a mai realitás talaján érvényesüljön akár alacsonyabb képzettséggel, és fontos érzékeltetni, hogy ez a döntés nem egy kisebb rendű megoldás, hanem az ő karmájához és a mai élethez illeszkedő. Így lehet ő egészséges és boldog. Mert jó ha a mi álmunk nem keveredik össze az ő életével.