.
A mai ismeretek szerint az emberiség kialakulása a sumer civilizáció kialakulásával kezdődött majd ezzel szoros összefüggésben, földrajzilag nem messze tőle az egyiptomi, később az Indus-völgyi követte. Ez tekinthető az első szakasznak.
Ez a szakasz ie. 3300-tól i.sz. 400-ig tart.
Az első kultúrák kialakulásától számolva, jóval később következett be több új civilizáció csoportos megjelenése, i.e. 1000-től, majd, i.sz. 500-tól újabb társadalmak csoportos megjelenése.
Ábrázolva a civilizációkat az időtengelyen a következőt kapjuk:
Bevezetés
Az egyiptomi civilizáció a sumer civilizáció fénykora után fél évezreddel jelent meg és hirtelen hatalmas fejlődésnek indult. Megjelenésének időpontja k. ie. 3200-ra tehető.
Egyiptom területe régen óceán volt, majd trópusi erdő, szavanna, ma pedig sivatag. A Vízözön után sokáig mocsaras terület volt, majd az istenek lakhatóvá tették a Nílus völgyét, valószínűleg ezért is jelent meg később az egyiptomi kultúra. Amiért mégis jelentős, mert ez volt a második a Földön, és gyökeresen elért az elsőtől.
A Sumer birodalom inkább hasonlítható a mai élethez, ez jellemző volt az életvitelre, törvényekre, gondolkodásmódra, egy többé-kevésbé demokratikus rendszer, a demokrácia csak az emberek között, egymáshoz viszonyítva létezett.
Az egyiptomi idővel lényegesen elért, sokkal jobban áthatotta a vallás, az uralkodó tartotta a kapcsolatot az istenek és az emberek között, biztosítania kellett az ország gazdagságát, illetve meg kellet védeni a területet.
Az egyiptomi vallás kialakulását nagyban meghatározta, hogy az itt uralkodó isten Marduk volt, Enki elsőszülött fia, aki igazából a sumer területeken élt, sokáig volt Babilon királya, állandóan háborúzott, így már nem jutott ideje Egyiptomra. Itt Ra néven nevezték, Ra a láthatatlan.
Így a vallás kezdett elmisztifikálódni, akár az istenek földi távozása után.
A fáraók
Az egyiptomi történelem elején, a Vízözön után, az egyiptomi területen királyság volt, eleinte királyok az istenek voltak, majd az ő leszármazottai, később emberek. Mikor az istenek uralkodási vágya (Thoth és Marduk), illetve harcuk úgy alakult, akkor egy káosz után létrejött a fáraó, mint uralkodási forma. A mai Egyiptom csak innentől kezdve számolja történelmét.
A fáraók különös helyzetben voltak, ugyanis egyfelől már-már isteneknek hitték magukat, másfelől úgy tudták, hogy haláluk után felelnek minden földi tettükért, és ha jól cselekedtek, akkor az istenek közé kerülnek az örök élet birodalmába. Éppen ezért teljesen másképp uralkodik az, aki egész idő alatt tart attól, hogy el kell számolnia uralkodása minden lépésével, mint a mai politikusok. Érdekes volt még a fáraók megítélése is, a nép szerette a fáraókat, mindegy, hogy jó, vagy rossz uralkodó volt, a jó dolgokat mindig a fáraók bölcsességének tulajdonították, a rossz döntésekért pedig sosem hibáztatták.
A fáraó tehát az a tejhatalmú uralkodó, aki mindig bölcsen dönt, és sosem hibázik. Mindez talán abból ered, hogy az első fáraók nem emberek voltak, hanem istenek.
Történelem
Egyiptom történelme akkor kezdődött, amikor az istenek kiemelték az országot a vízből és mocsárból, azáltal, hogy szabályozták a Nílus vizét, gátakat építettek, és ehhez hozzájárult az is, hogy a Vízözön óta lassan kiszáradt a mocsaras terület..
Az első uralkodók Ozirisz és Széth nevű istenek (földreszállt űrhajósok) voltak, akik meg kellett volna osztozzanak a területen, ám állandóak voltak az ellenségeskedések. Még a leszármazottak is harcoltak égi szekereikkel az égbolton. Végül az istenek úgy döntöttek, hogy Ozirisz fia, Hórusz uralkodhat Egyiptomban. Ebben a pillanatban alakult ki a fáraó, mint uralkodó és ő a kapcsolattartó az istenek és az emberek között.
Hórusz uralkodását tisztázatlan okok miatt káosz és hanyatlás követte, majd Ménész egyesítette újra az országot. Ettől kezdve kapta meg Egyiptom a civilizáció adományát az istenektől, továbbá azt, amit ma vallásnak nevezünk. Ettől kezdve a fáraók 26 dinasztiáján keresztül fennállt az egyiptomi civilizáció, ie. 525-ig, amikor is a perzsák elfoglalták az országot, majd jött a görög, később a római birodalom.
Amikor Ménész, az első fáraó megalapította az egyesült királyságot, a Nílus vízszintje felé magasodó mesterséges dombon létrehozta Memphiszt, az első fővárost. Memphisz több mint ezer évig volt Egyiptom politikai és vallási központja.
Azonban ie. 2200 körül Egyiptomot hatalmas megrázkódtatás érte, vélhetően nomád népek törhettek be az országba, leigázták a lakosságot, szétzúzták istenhitüket. 150 évvel később helyreállt a rend, ekkor a politikai és vallási erők Thébában összpontosultak, ez lett a főváros.
Egyiptomra jellemzőek a gigantikus építmények, kegyhelyek, illetve, hogy minden uralkodó igyekezett kimutatni isteni eredetét. Mivel a legendák úgy tartották, hogy az istenek az élet vizéből isznak, hogy halhatatlanok legyenek, ezért később többen is, többek között Nagy Sándor itt kereste az Édent, illetve az élet vizét.
A fáraó útja a túlvilágba
A fáraók az első időszaktól eltekintve emberek voltak, akik gyakran istennek hitték magukat, azonban lényeg, hogy halandóak voltak. Rendszeresen kérték az istenektől a halhatatlanságot, azonban nem kapták meg. Az ígéret arról szólt, hogy majd haláluk után feltámadnak. Úgy tűnik a fáraókat bosszantotta az a paradoxon, hogy a halhatatlanság elnyeréséhez, előbb meg kell halni. Az örök élet iránti vágyuk olyan erős volt, hogy ez be is épült az egyiptomi kultúrába, rengetek piramis belsejében olvasható konkrétan leírva (rajzolva), a fáraó útja a halála után az örök élet birodalmáig.
Érdekes, hogy bármely dinasztiában rajzolták is le, ez az utolsó földi út a halál után, hosszú, bizonytalan, körülményes és nehézkes, sikeréhez szerencse és sok segítség kellett. Ez a hit a túlvilágban jellemzi ez egész régi egyiptomi kultúrát.
Mi maradt mára az egyiptomi civilizációból?
Sokkal több, mint gondolnánk. Egyfelől maradt nagyon sok kézzel fogható régészeti lelet, piramis, piramisszerű építmény, másfelől maradt nagyon sok szellemi érték, mely, ha nem is tudunk róla, de Egyiptomból származik.
Az egyiptomi volt az első olyan civilizáció, melynek meghatározó tényezője volt a vallás, ez kezdődött a fáraók túlvilági örök élet hitével, majd idővel megjelent az egyszerű emberek körében is. A téma szakértői szerint ebből a korszakból származik a szebb, jobb túlvilágba való hit, mely a mai legtöbb vallás alapeleme, illetve az elmúlt évszázadokban az emberek irányításának, vezetésének alappillére volt.
Az egyiptomi kultúra virágzásakor kezdett elterjedni a napkultusz, amikor is a Napot dicsőítették, imádták. Ez megjelent látható formában, a művészetben is. Ide vezethető vissza a mai vallások által használt glória. Egy vallás sosem a semmiből alakult ki egy pillanat alatt, egy döntés nyomán, előre megírt szabályok szerint, hanem egy már meglévőből alakul ki, hosszú idő alatt. A kialakulás jellemzője, hogy a forrásból átvesz bizonyos alapdolgokat, általában olyanokat, melyeket a széles néptömegek megszoktak, szeretnek, majd új elemeket adnak a régiekhez, a régi nem tetsző elemeket elhagyják, mindezt hosszú évszázadok alatt. Így alakult ki, hogy a halál utáni öröklét, a glória használata az ábrázolásban, mind sok mai vallás alappillére.
Egyiptológia
Az egyiptológia mai célja bizonyítani, hogy az egyiptomi nép nagy tudású, mindenre képes ismerettel bírt. Éppen ezért nem is hajlandóak arról beszélni, hogy mi volt a fáraók előtt, a szemmel látható különbségeket sem „veszik” észre például a Gízai és a többi pitramis között, időnként felkérnek neves külföldi tudósokat, hogy kutassák a Gízai piramisokat, majd mikor azok olyan tényekkel állnak elő, amelyek valamilyen nagyobb intelligenciának tulajdonítják bármely ma is látható alkotást, akkor azonnal hazaküldik a tudósokat. Az egyik hivatalos szaklapban le is írta a szerkesztő, hogy mit nem gondolnak magukról a tudósok, megengedik nekik, hogy kutassanak, majd mind azt kezdi bizonygatni, hogy idegen civilizációk alkotásai és nem az egyiptomi népé?
Részletek a Piramisok c. résznél olvashatók.
Ami a történelem könyvekből kimaradt …
Ehnaton uralkodása (i.e.1378-1350) és az egyisten hit. Az első fáraó, mint mérföldkő.
Egyiptomban ez időben raqdikális változás történt. Megépítették Tel el Amarnát, ez egy új város lett, pont Egyiptom centrumában. Pontosan az ország közepén, egy tábla áll, „ez az ország középpontja” felirattal. Tudni kell, hogy ma csak a legtitkosabb, legprecízebb, katonai műholdas rendszerrel képesek hasonló eredményre jutni. Hogy megértsük, négyzetcentiméternyi pontossággal kellett Egyiptom területét felmérni.
Eleinte Ehnaton apjával, III. Amenhotep-pel együtt uralkodott, mely szokatlan volt ez idáig. Az még szokatlanabb volt, hogy két városból irányították az országot, Thébából, és az új központból, Tel el Amarnából. III. Amenhotep lemondott trónjáról, fia Ehnaton javára, aki Egyiptom első fáraója lett. Egyiptom történelmében azelőtt csak királyok uralkodtak, fáraók nem. A fáraó szó jelentése: amivé fogunk válni.
Egyiptom népe szobrokban hitt, tárgyakat imádott. Az első fáraó célja az volt, hogy meghonosítsa az egyisten hitet. A Nap istenképét nyújtotta az embereknek. A fáraó kijelentette, hogy az új vallásban nincs helye többé hazugságnak, célul tűzte ki a művészek számára, hogy csakis az igazságot ábrázolják. Elmondható, hogy a XVIII. Dinasztia idején egy teljesen egyedülálló irányzat honosodott meg, mely sem addig, sem azután nem volt jellemző, a művészek „fényképeket” festettek. Ezt fontos ismerni mikor a korszak művészeti alkotásait tekintjük meg.
Ehnaton felesége Nofretéte volt, aki igazából testvére volt, mert azonos vérvonalból származtak. Ehnaton magassága kb. 4,5 méter volt, míg felesége, Nofretéte kb. 3 méter, ő meglehetően alacsonynak számított.
A régi Amarna helyén két koporsót találtak. Az egyik koporsó egy hétéves gyereké, akinek magassága 2,1 méter. A lelet a Kairói Múzeum alagsorában pihen, mert a modern egyiptológia nem tud magyarázattal szolgálni. (megj.: azt emberek több tudatszinten éltek és élnek a Földön. Jelenleg a legelterjedtebb homo sapiens alatti tudatszinten élnek ausztrál törzsek, ahol a testmagasság kevesebb mint 1,5 méter. A régi időkben a homo sapiens feletti tudatszinten éltek emberek, az ő magasságuk 3-4,5 méter volt. Rengeteg ilyen „óriás” szobor található szerte a világban. A tudatszint egyenesen arányos a test magasságával.)
Általában elmondható, hogy Egyiptom népe gyűlölte az első fáraót. Az egyiptomi hitrendszert régen a papok irányították, éppúgy a gazdasági életet. Hatalmas volt a vagyonuk, aztán jött az első fáraó és azt mondta, nem kellenek papok, Isten bennetek van, mindenki maga szólhat Istenhez. Csupán egy Isten van és ez bennetek lakozik. (megj.: ez időben a Kárpát Medencében is ez a hitrendszer uralkodott, ezt Szent István töröltette el, mikor leölette a sámánokat, elvette a néptől a rovásírást, és a latin ábécét honosította meg, ahol a papok lettek az írástudók, a nép pedig kiszorult az írásból.)
Egyiptom rendelkezett ez időben a legnagyobb hadsereggel, készen állt, hogy meghódítsa a világot, azonban az első fáraó békés természetű volt, a szeretetről beszélt, az emberi értékekről.
A nép tudatilag nem tudta követni a változást, inkább ragaszkodott a megszokott vallásához. A papok fellázadtak a hatalmuk visszaszerzése céljából, a hadsereg pedig harcolni akart. Így eltávolították trónjáról. A régészek szerint megmérgezték, ez azonban az ő tudatsíkján lehetetlen volt, ezért valamilyen más módon távolították el.
Még életében megalapította az Ehnaton Misztériumiskolát, ahol kb. 300 főt tett halhatatlanná. Ők később csatlakoztak a Tat Testvériség Iskolához.
Az új fővárost lerombolták, tégláit széthordták Egyiptom egész területén. Sem a régi, sem a mai emberek nem akarnak emlékezni Ehnatonra és Nofretétere.
Érdekesség napjainkból
Ahmed Fayed, a világ legismertebb egyiptomi archeológusa. Apja Mohamed, gyermekkorában megálmodta, hogy egy hajó van a Gízai nagy Piramis mellett, a homokban. A helyet is pontosan megálmodta. Mivel Egyiptomban ő is elismert kutató volt, a hatóságok hittek neki és kiásták a fából készült hajót, mely pont úgy nézett ki és pont ott volt, ahogy és ahol Mohamed megálmodta. A kormány kiemeltette a hajót, mely darabokban hevert és két évig próbálkoztak azt összerakni, sikertelenül.
Ekkor Mohamed újra álmot látott, megálmodta, hogyan kell összerakni a hajót. Pontos leírást készített és ekkor sikerrel jártak a kutatók. A Piramis mellett építettek egy helyiséget és ott kiállították a hajót. Ma is megtekinthető. Mohamed találta meg a majdnem teljes mértékben betemetett Memphis városát is. Egyszerűen rámutatott a területre, ahol ásni kell.
A gízai középső piramisba vezető utat is ő találta meg. A kormány nem akarta tönkretenni a piramist, azzal hogy mindenhol megbontják, ezért megkérték Mohamedet, hogy találja meg, hogyan lehet egyetlen kő eltávolításával a bejáratot szabaddá tenni. Tudni kell, hogy ez a piramis több mint kétmillió kőből áll. Mohamed sikerrel járt.
További érdekességek a piramisok c. résznél.