.
A mai ismeretek szerint az emberiség kialakulása a sumer civilizáció kialakulásával kezdődött majd ezzel szoros összefüggésben, földrajzilag nem messze tőle az egyiptomi, később az Indus-völgyi követte. Ez tekinthető az első szakasznak.
Ez a szakasz ie. 3300-tól i.sz. 400-ig tart.
Az első kultúrák kialakulásától számolva, jóval később következett be több új civilizáció csoportos megjelenése, i.e. 1000-től, majd, i.sz. 500-tól újabb társadalmak csoportos megjelenése.
Ábrázolva a civilizációkat az időtengelyen a következőt kapjuk:
Bevezetés
Az Indus-völgyi civilizáció egyike a három legrégebbi társadalomnak, a sumer, és az egyiptomi mellett. Azonban míg a másik kettő több ezer éven át virágzott, az Indus-völgyi nem ért meg ezer évet.
Sajnos igen keveset tudunk erről a kultúráról, melynek egyfelől oka lehet az Indus-völgyi civilizáció relatív rövid életkora, másfelől a földrajzi elhelyezkedése. Ugyanis az Indus-völgy ma jórészt Pakisztán és kisebb részt India területén található. A két ország háborús szomszédsága megnehezíti a feltárásokat.
Az első kutatások 1920-1930 körül történtek, majd érdemben kb. 50 évvel ezelőtt foglalkoztak a régészek az ókori kultúra megfejtésével. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mind a mai napig nem tudták megfejteni ennek a népcsoportnak az írását, mely kb. 350-400 írásjelből áll.
Amit tudunk
Az Indus-völgyi társadalom kialakulása ie. 2600-ra tehető, míg teljes eltűnése i.e. 1900-ra.
A rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy ez a népcsoport virágkorában 50-100 ezer főből állt, fő foglalkozásuk a kereskedelem és a kézművesség volt. Emellett foglalkoztak földműveléssel, állattenyésztéssel, építéssel. Két nagy városuk volt és sok falu. Városaik látható módon tervek alapján épültek, egyenes utcák, víz és csatornahálózat, főterek, szabályos épületek.
Érdekes, hogy hiányoznak a templomok (kivéve Ishtar istennőn templomai), nagyszabású síremlékek, nincs városfal, katonaság, stb. Úgy néz ki, mintha egy gazdag kereskedő társadalom élt volna itt, aki békében volt szomszédaival és nem is tartott senkitől.
Volt egy istennő Ishtar (Vénusz), a szerelem és háború istennője, akinek alakja dominánsan megtalálható minden régészeti leleten, ráadásul sokszor csak felnőtteknek való helyzetekben.
Jellemző volt a tartós jólét, gazdagság, a sumer fejlettségi szint, igazi aranykor jellemezte ezt a társadalmat megjelenésétől egészen a bukásáig.
Az Indus-völgyi civilizáció bukása
A kutatások szerint több oka is van a hanyatlásnak:
- a magas életszínvonal következményeként a túlnépesedés, e miatt tönkretették környezetüket, kiirtották a környék erdőit, mely árvizeket eredményezett
- Mezopotámia volt a fő kereskedelmi partner, és ezekben az időkben Mezopotámia területén igen jelentős háborúk, viszályok dúltak
- ez a társadalom nem rendezkedett be önvédelemre, csak jómódú kereskedők voltak és nem tudtak ellenállni a vándorló népek támadásainak.
Több kutató megemlíti, hogy amikor a vándor népek elérték az Indus-völgyi társadalmat, akkor itt már igazából csak a lepusztult, nyomorúságban élő elkorcsosult utódokat találták, akiket a leletek szerint le is mészároltak.
A sumer régészeti leletek és leírások alapján
Ishtar, a szerelem és háború istennője , aki már a Földön született, de a földre szállt űrhajósok (istenek) leszármazottja, vérvonala bizonyítottan nem keveredett emberi vérvonallal, egy nagyon ambiciózus, rámenős teremtés volt, aki a kor szex bálványaként ki is használta testi adottságait. Ezek mellett maga vezette repülőjét, és értett a fegyverekhez.
Ő volt az az istennő, aki, maga csinált magából istent, beférkőzött a 12 isten panteonjába, és isteni rangokat harcolt (feküdt) ki magának. A kor minden királyával volt viszonya. Gilgames, Uruk város királya volt az egyetlen, aki visszautasította, ezért meg is akarta öletni a kor modern fegyverével, egy követő rakétával.
A sumer leírások szerint mikor a földi küldetés vezetője Anu néhányszor a Földre látogatott, mindig találkoztak és kapcsolatuk messze nem volt plátói. Istenné választása után Ishtar uralkodni szeretett volna. Mivel viselkedése összeférhetetlen volt, továbbá már minden lakott területnek meg volt a maga tulajdonos istene, ezért egy új területet jelöltek ki számára, ez volt az Indus völgye.
A dolog szépséghibája az volt, hogy itt nem életek emberek. Milyen isten az, akinek nincsenek alattvalói, kérdezte Ishtar. Hosszabb kitartó munka és nőiessége által, a földi parancsnok Enki megajándékozta a civilizáció létrehozásával. Ekkor jött létre az Indus völgyi civilizáció egy pillanat alatt, a már ismert formában.
Mivel a civilizáció tulajdonosa Ishtar volt, ezért neki lettek építve a templomok, építmények. A többi sumer templomtól eltérően, ahol a papok a tudást adták át az istenektől az embereknek, azaz a tudás, az oktatás helyszínei voltak, addig Ishtar templomaiban a földi élet gyönyöreinek áldoztak, női és férfi prostituáltak teljesítettek szolgálatot. Rengeteg régészeti lelet található, melyeknek megtekintése csak felnőttek számára ajánlott.
Ishtar természetesen nem törődött a birodalmával. Ismerettségei révén el tudta intézni, hogy az Indus völgy legyen a sumer társadalom kereskedelmi beszállítója, azonban mikor a sumer civilizációt súlyos belső háborúk és viszályok tették tönkre, akkor meredek hanyatlás kezdődött a kereskedő Indus völgyi társadalomban is. Az istennő ekkor magára hagyta birtokát, mely gyakorlatilag meg is szűnt létezni.
Ezzel magyarázható, hogy az egyik legmagasabb életszínvonalat biztosító társadalom amilyen hirtelen létrejött a semmiből, olyan gyorsan el is tűnt, kevesebb, mint ezer év alatt.