Svájc karaktere, az egyes, a reformer.
Az enneagram szerinti egyes maximalista saját magával szemben, másoktól pedig elvárja, hogy az ő maximalista normái szerint éljenek, dolgozzanak. Azért is reformerek, mert küldetéstudatuk van, hogy jobbá tegyék a világot. Küldetésük, hogy csökkentsék magul körül a szervezetlenséget, rendetlenséget. Az egyesek sokat töprengenek tetteik helyességén, és igyekeznek magyarázatokat keresni, hogy igazolják cselekedeteik helyességét. Külső megfigyelő ridegnek, merevnek látja az egyeseket, azonban belülről ok ezt nem érzékelik, nekik az a fontos, hogy rend legyen, illetve legyen, aki a rendet létrehozza és fenntartja, azaz ők maguk. Az egyesek szigorúak magukhoz, mondván így egyre tökéletesebbek lesznek. A valóságban azonban hosszú idő alatt saját szabály és norma dzsungelükbe kerülnek, melyből nem tudnak kiszabadulni.
Az egyesek fejlődése, integrációja azt jelenti, hogy az egészséges állapotból előremozdulnak, és átveszik a hetesek jó tulajdonságait. Ilyenkor csökken a konokságuk, jobban odafigyelnek a kínálkozó lehetőségekre, rájönnek, hogy élet nem csak a szigorú szabályok mögött van. Bátran terveznek, a biztonságot jelentő szabályok mögül ki mernek nézni a bizonytalan jövőbe.
Dezintegrációkor stressz esetén az egészségtelen egyesek kezdenek úgy „működni” mint a négyesek, azaz igyekeznek visszavonulni, elzárkózni a világ elől. Azonban egyes lévén, túl sok szabályt, korlátot építettek ahhoz, hogy mindez csak vágy legyen, és fizikailag ne tudjon megvalósulni, azaz eléggé gátlásosak ilyen esetben. A stressz hatására, a négyesekhez hasonlóan, kezdik úgy érezni, hogy senki sem érti meg őket, pedig jót akarnak. Ekkor kezdenek visszahúzódóvá válni. Ha ez tovább fokozódik, akkor felmentést adnak maguknak saját szabályaik alól eleinte alkalmanként, később rendszeresen.
.
Ami kevésbé ismert
A világot páholyok irányítják. 99 fehér és 99 fekete. A valóságban a fehér és a fekete között nincs különbség, mert nincs jó és nincs rossz. Ami ma jó, azt holnap rossz, és fordítva. Pontosabban fogalmazva úgy lehet mondani, hogy a világot páholyok irányítják, első pillantásra a fele fehérnek tűnik, a másik fele feketének. Az utókor lehet, hogy pont fordítva fogja őket besorolni.
Páholyok mindenhol vannak a világban, például Európa életét két fő páholy alakítja, egy francia és egy angol. Az ő küzdelmük eredménye, hogy egy európai országban melyik párt nyeri a választásokat. A politika olyan mint a színház, előre le vannak osztva a szerepek. A világ összes páholyának a központja Svájcban van, függetlenül attól, hogy azt angol vagy francia páholynak nevezik. Így tehát az egész világot Svájcból irányítják. Hogy miért kerülik el a világháborúk Svájcot. Hát ezért is.
Svájc sok mindennek a központja. Például a pénznek, a nemzetközi szervezeteknek, melyek a világ minden részéről szedik össze a pénzt (pl. FIFA), jótékonysági szervezetek, stb. Sokan mondják, hogy amennyiben 2012 után radikálisan megváltozna a világban az értékrend, a pénzhez való hozzáállás, akkor Svájc nagy gondban lenne. Nos én ezt nem hiszem, mármint hogy Svájc addig gondban lenne, amíg a világot irányító legfőbb páholyvezetők székhelye (törzshelye) Svájcban van.
.
Milyen Svájcban élni?
Aki legalább egy évig próbálta már, az tudja. Minden pontos, precíz, és túlszabályozott, akár az egyes karakter. Persze ennek vannak pozitív oldalai és olyan „következményei” is, hogy mindenki mindenkit feljelent. Na de így tartják fenn a rendet. Ez sok északi „álom” államban is így van, hiszen a skandináv országokban minden orvos rá van kényszerítve, hogy feljelentse kollégáját a főnökénél, ha úgy ítéli meg, hogy a kollégája akár csak egy kicsit is tévedett. Több svéd iskolában ott a plakát: „ha megütött apád, jelentsd fel”.
Időnként el kell gondolkodni, hogy melyik ország kultúrája illik leginkább az emberhez és csak oda menjen élni, ahol nem betegszik meg attól a légkörtől, amit ott talál. Tehát akinek nagy szüksége van a külső rendre (mert ő maga ezt a rendet belül nem tudja létrehozni), az éljen egyes karakterű országban.