.
A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezünk, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az 5% anyag (sűrű rezgés), a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot (sűrű rezgést), hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.
A Földön jelenleg is az életnek végtelenül sok formája létezik. E földi életek közül csupán csak egy kis szegmens az, amit mi materiális életnek nevezünk. A növények, állatok, és az ember – a csúcsragadozó, legalábbis ahogy saját magát minősíti. Tény, hogy a materiális élőlények közül az ember rendelkezik a legfejlettebb tudattal, ő tud tudatosan teremteni. Lehet, hogy nem előny, de az ember az egyetlen élőlény, amelyik tudja, hogy materiálisan meg fog halni. Ez a modern társadalomban komoly lelki problémák okozója.
A materiális életen túl, létezik a nem materiális életforma is. Ha az arányokat nézzük, akkor az összes életforma közül a materiális alig tesz ki 10%-ot. És akkor az ember azt mondja, hogy nincs az univerzumban más élet csak a miénk. Már csak itt a Földön sem akarja észrevenni az itteni életek 90%-át. Mielőtt a messzi világmindenséget kémlelnénk, nem ártana körülnézni saját magunk körül, itt a Földön.
Valamikor a sámánok és hasonló képességgel bíró emberek napi szinten kapcsoltban álltak a természeti szellemekkel (tűz, víz, föld, levegő), az elhalt, de haza nem távozott szellemlényekkel, a rúnákkal, a szellemvilág végtelenül változatos és nagyszámú képviselőivel, a tudatos energialények egyéb formáival (pl. gömbvillám), valamint a vallásból ismert angyalokkal, ördögökkel és egyéb lényekkel. Fogalmunk sincs arról, hogy milyen széles spektrum képviselteti magát itt a Földön. És akkor az ember azt mondja, hogy egyedül van. A materializmusában biztosan. Azonban a világ ennél sokkal több. Ha egy házból csak egy ablakon nézek ki, akkor a világból csak egy kis szegmenst érzékelek és nem szerencsés ha azt mondom, hogy ez az egész világ. Az egész világ az lesz, ha kimegyek a házból és körbenézek. De nem csak hogy látom a teljes világot a maga háromdimenziós valóságában, hanem érzem a szellőt, az illatot amit hoz, a hangját, a patak csörgedezését, a nap melegét, és mindet, ami ott kinn megtapasztalható.
Úgy tartják, a Földön előttünk már legalább 10-15 nagy civilizáció létezett. Ezt a mai ember nehezen tudja csak megérteni, ha egyáltalán képes erre. Ennek oka, hogy annyira lekorlátozta magát a materialista nézőpontra, hogy mást nem tud látni. Egyáltalán, az atlantiszi technológia megértése is sok fejtörést okoz, pedig a válasz nagyon egyszerű. Atlantisz nem más, mint az élet mintázatának átvitele egy másik rezgéstartományba, mint amikor egy zeneszámot egy magasabb oktávon játszunk le a zongorán. A Föld korábbi civilizációinak nagy része nem a materiális tartományban létezett, hanem valahol a ami Atlantisz és a mai materialista életforma között. Atlantiszban azt gondolja az „ember”, hogy szeretne egy széket, és a gondolatával megteremti azt, majd a mesterségesen létrehozott állóhullám fenntartó háttérrezgés gondoskodik arról, hogy a szék továbbra is létezzen. A materialista ember meg kell dolgozzon azért, hogy vehessen egy széket. Atlantiszban a szék tárol minden információt magáról, ki mikor, hol használta, és ezt az ottani életforma érzi és át tudja venni. A materialista ember azt mondja, hogy a szék élettelen. A korábbi földi civilizációk nagyjából a félmateriális életformának felelnének meg. Napjaink nagy sámánjai még mindig nem érik el ezt a szintet, ők a materializmusból emelkednek ki, lévén, hogy hiperérzékenyek.
A tudatos energialények olyanok mint a számítógépes szoftverek, teszik a dolgukat, a bennük futó program szerint. Nem fáradnak és nincsenek érzelmeik. Az eső esik és nem zavarja, ha a sok eső miatt egy egész falut elönt a víz. A különböző tudatos energialények között nagy harmónia uralkodik. Ezek támogatják és váltogatják egymást, ahogy az éjszaka a nappalt. Így van a létezés egyensúlyban. A természeti szellemek alakítják a földi életet. A materialista ember pedig nem tudja, hogy mi miért történik.
Tudatos energialények például az angyalok, melyek a legmagasabb létsíkból jönnek. A tizennegyedik századik a vallás keretén beül tanították a nőknek az angyalkommunikációt, mert az anyák így gyógyították gyerekeiket, férjeiket. Aztán ez eltűnt a leírásokból, később pedig elégették azokat, akik ilyet tudtak. Ma újra divatját éli ez a technika, ahogy a sámánizmus is. Még ha nem is mindenkivel kompatibilisek ezek a módszerek, technikák, de nem árt, ha mindenki tud róla, hiszen így működik a világ és sok, materiálisan érthetetlen dolog könnyen átláthatóvá válik.
Mindenki azt mondja, hogy az embernek a testén kívül lelke is van. Na de mi a lélek? És mi az, hogy lelki betegség?
Valójában a test-lélek párost úgy kell elképzelni, mintha egy ember (lélek) beülne egy nála nagyságrenddel nagyobb dömperbe (anyagi test), azzal a céllal, hogy vezesse azt egy adott cél felé. Apró nehezítő körülmény akad, mégpedig a dömpernek is van önálló tudata, ez pedig az ego. A „gyenge” ember próbálja vezetni a hatalmas dömpert, mindenféle hidraulika és mechanika segítségével, azonban a dömper gyakran önállósítja magát. Egy idő után a vezető (lélek) kezd elégedetlenkedni, mert ő látja a célt, de a dömper nem hajlandó arra menni. Ahogy fokozódik a feszültség a vezetőben, úgy lesz egyre inkább beteg (lelki beteg), majd amikor végleg elege van, megnyomja a piros színű önmegsemmisítő gombot, amit autoimmun betegségnek nevezünk.
Az ember csak akkor tud felemelkedni, ha megérti, hogy világ sokkal több annál, mint amennyit szabad szemmel lát. A problémák megoldása és a lehetőségek széles tárháza egy másik síkban érhető el. Ez a sík is itt van mellettünk. Az emberiség következő évtizedei, évszázadai arról fognak szólni, hogy ezeket a lehetőségeket ki fogjuk aknázni. Azonban előbb túl kell lépni a jelenlegi gondolkodásunkon. Ez maga a világvége, amit 2012 év vége jelentett.