.
Ez is begyűrűzött …
Van egy film, a Lopott idő (2011), mely egy olyan világot ábrázol, ahol a pénzt az idő jelenti. Az időért dolgoznak, és az idővel fizetnek. Amikor elfogy az idő, akkor meghalnak az emberek. Ez a film nem más, mint a mai materiális világ tökéletes másolata.
A mai ember rá van kényszerítve, hogy valamilyen módon pénzt szerezzen, és ehhez pedig el kell adja munkaerejét, pontosabban munkaidejét. Ahhoz, hogy ma valakit felvegyenek egy munkahelyre, igen érdekes procedúrán kell átmenjen. Régen a felvételi elbeszélgetés egyszerű és célszerű volt. Ma már inkább színjáték. A multi cégek hozták magukkal ennek a kultúráját. Minden cég, minden állásba (még portásnak is – front office manager) a legszuperebb embert keresi. Az elvárások végtelenek. A keresett munkaerő legyen jó kapcsolatteremtő kiváló kommunikációval, legyen kreatív és önálló, több nyelven beszéljen lehetőleg anyanyelvi szinten, ne legyen több mint 25 éves, de legyen 5-10 év szakmai gyakorlata, és célirányú egy-két diplomája. Nőknél nem előny a gyerek, hiszen a gyerekek „mindig” betegek, ugyanakkor a gyermektelenség sem előny, mert akkor esetleg elmehet szülni. A keresett munkavállaló azzal együtt, hogy legyen végtelenül kreatív, dinamikus, határozott, de mindez ne gátolja abban, hogy egy kreatív csapat tagja legyen, hogy alárendelje magát a csapatnak, és a vezetőjének. Mivel ilyen ember nincs a Földön, ezért a munkavállaló is kénytelen hasonló mértékben felnagyítania magát. Egy jó önéletrajz pont megfelel az elvárásoknak. Az önéletrajz írás egy komoly szakma. A jól megírt önéletrajz fél siker. A másik fél a véletlen. Mert hát mire gondoljon az ember, mikor egy komolynak hitt vezető azt kérdezi a felvételi során, hogy mondjuk el melyek a negatív tulajdonságaink. Ki fogja elmondani, hogy idegbeteg a sok munkától, néha szétszórt, összeférhetetlen, antidepresszánst szed, utálja az embereket, fóbiái vannak, rossz a párkapcsolata, édességfüggő, allergiás, stb. Buta kérdésre csak buta válasz jöhet. És a színjáték zajlik. Ha az embernek nem az élete a tét, akkor még mulatságos is lehet. Megismerhetünk sok vállalati kultúrát. Azonnal érezni fogjuk, hogy melyikhez tudnánk illeszkedni és melyikhez nem. Néha, ha nem sikerül eladnunk magunkat, akkor örülhetünk igazán, mert nem az lett a főnökünk, akivel találkoztunk. Az is csak a vállalati kultúrát jellemzi, hogy a legtöbbször vissza sem jeleznek, hogy nem felelünk meg.
.
Ahol kicsit másképp történik
Vannak a világban olyan cégek, ahol más szempontok alapján döntenek. Ezek a világ sikeres cégei. Ott túlléptek az ilyen színjátékon és például a szakmai tudásnál is fontosabb a munkavállaló karaktere. Ott, az enneagram segítségével nézik meg, hogy a jelölt mennyire tud illeszkedni a vállalati kultúrához, hogy a beosztott karaktere ne olyan legyen, amelyik aláássa a főnököt, stb. Ahogy egy focicsapatban is vannak támadók, védők és kapus, úgy egy cégnél is csak akkor alakul ki a csapatmunka, ha minden ember a megfelelő posztra kerül. Ha a csatár áll a kapuban és a kapustól várjuk a gólt, akkor nem valószínű a nagy siker.
Mindezeken túlmenően van a világon néhány cég, akik még ezen is alakítottak, és hiperérzékeny emberekkel (sámánokkal) segítik a munkaerő kiválasztását kulcsfontosságú beosztásokba. Néhány ilyen cég hazánkban is akad. Magyar nem túl nagy, de komoly cégek, országosan ismertek. Itt azt is megvizsgálják, hogy a jelentkező személy mennyire tud illeszkedni a céghez, a munkatársakhoz, főnökökhöz, azaz megvizsgálják az életút lehetőségeket. Megvizsgálják a karmikus kapcsolatokat, pozitív és negatív energiák áramlását, és ez alapján egy életre pontosan meg lehet mondani a lehetőségeket (a téma volumene miatt, részletesen a hamarosan megjelenő könyvemben). Egy ilyen módon összeállított cég olyan mintha meg lenne áldva, nagyon sokat kibír. Bármilyen rossz is a környezete, maximálisan tud alkalmazkodni, és mindig a maximumot hozza ki a lehetőségekből, úgy, hogy a munkavállalók sem őrülnek bele.
Az, hogy a materiális korszakból lassan, de biztosan lépünk át a megvilágosodottabb korszakba (ez a világvége) azt is jelenti, hogy új szempontok kezdenek érvényesülni az életben. Ez a szemléletváltás hozza majd magával a felvételi színészkedés átalakulását, és a valósabb értékek alkalmazását. Ez a munkavállalónak is jó, mert ha ő maga jól illeszkedik a munkahelyéhez, akkor az ő magának is sikert jelent, kiegyensúlyozott és hosszútávú munkalehetőséget.