.
A napokban hazánk, egy úszónő tényfeltáró könyve miatt, értetlenül áll a sport „ismeretlen” háttérinformációi előtt. Az emberek csodálkoznak, pedig semmi sem véletlen.
A „laza” sport egészséges. Azonban a versenysport egészségtelen. Tönkre teszi az ember testét, lelkét, tehát az életét. Cserébe pénzt lehet vele keresni. Azok akik eredményt érnek el a versenysportban, azok nagy árat fizetnek érte. Csak különleges emberek tudnak itt megmaradni akár mint versenyző, akár mint edző. A versenysport amúgy csapatjáték, akár az autóversenyzés. Egy dolog ha valaki képes kiemelkedően jól sportolni, azonban szükséges hozzá egy olyan edző, aki a maximumot hozza ki belőle, és szükséges az edzőt kiszolgáló hasonló képességű személyzet is. Ma már emellett fontos szerepe van a doppingnak is, a felfokozott teljesítmény nélkül kizárt a győzelem, hiszen a versenytársak is ezt teszik.
Mindenki tudja, hogy a sikeres magyar úszók edzői sokszor fizikai kényszerrel (verés, éheztetés) vagy lelki terrorral vették rá a versenyzőket a jobb eredmények elérésére. Ezt az egész ország tudta, és a tudatalattijában el is fogadta, mert egy cél állt az emberek szeme előtt, a győzelem. Mindennek ára van. Különben is nehéz meghúzni, hogy hol a határ, hogy mi számít pszichoterápiának és mi lelki terrornak.
Ha megnézzük a világ nagy embereit, legyenek azok művészek (festészet, zene, tánc), politikusok, feltalálók, egytől egyig mind különleges emberek voltak. Az életrajzi filmek jól mutatják, hogy ezek az emberek mások voltak. De éppen ez a másság hozta ki belőlük azt a pluszt, amire szükség volt. Az átlagember nem tesz olyan pluszt, hogy ő az átlagtól eltérjen. Emellett a különleges emberekből a különleges helyzetek különleges viselkedést hoznak elő. És ez nem jó és nem rossz, hanem ők így vannak egyensúlyban. Mindenki tudja ma már, hogy az olimpián a versenyek közötti időkben milyen módon töltődnek fel a sportolók, milyen „vad” dolgokat kell ahhoz véghezvigyenek, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozódjanak a versenyek és az elvárások terhe alatt. Mindenkinek van olyan ismerőse, aki járt már sporttárborban.
Tényleg elfogadhatatlan, hogy idős férfiak gyerekeket vagy fiatal lányokat molesztáljanak, azonban szinte mindig tudták ezt felsőbb szinteken is, a szülő is, és a gyerekkel együtt mind bevállalták ezt a sportolói siker érdekében. Hiszen a gyerek előbb-utóbb csak elmondta, vagy a lelki állapotából és viselkedéséből felfedezhető volt, hogy valamilyen gond van. Azonban ő is sikeres akart lenni, és előbb-utóbb bevállalta ezt. A szülő még ha szólt is az edzőnek, a siker érdekében továbbra is ott hagyta a gyereket, nem vitte el másnap más helyre. Tehát ez egy nagy össznépi játék, ahol a felsőbb fórumok, az edzők és kiszolgáló személyzet, szülők, gyerekek a siker érdekében sok mindent bevállaltak, igyekeztek elfogadható kompromisszumokat kötni. Meg lehet ezt ítélni, de ha nem ez, akkor valami más történik, mert az élet csak így van egyensúlyban.