Jelentése: a magas út, (valamin) keresztül a magasban, a hegyeken keresztül (a magasban).
Az út jellemzője, nem csak hogy felmegy a hegyre és lejön a másik oldalon, hanem a kettő között hosszasan kanyarog a magasban. Maximális magassága 2.145 m. Románia déli részét (Olténia) köti össze Erdéllyel. Az út hossza kb. 135 km. A déli oldal a meredekebb, az északi a lankásabb. Már II. Károly, Románia királya (1930-1940), igyekezett ezt az utat megépíteni, majd a második világháború alatt a német csapatok átépítették. Mikor Románia egykori vezetője, Nicolae Ceausescu megépíttette a Transfagarasan utat, azért döntött egy másik útvonal mellett, még ha az nehezebben is volt kivitelezhető, mert semmiképp sem akart egy már meglévő utat „felújítani”.
A mostani utat 2007-től 2010-ig építették, és tavaly, 2012-ben véglegesen leaszfaltozták. Azonban még ma sincs átadva a forgalomnak. Ugyanis igazából az út nincs kész. A kivitelező csődbe ment, a pénz elfogyott. Az aszfalt bár le van terítve, de nincs útpadka, nincsenek korlátok, helyenként nincs vízelvezetés, és a hajtűkanyarban még az egyes sebességfokozat is gyorsnak tűnik. Ez az a hely, ahol minden sofőr alázatos. Sokan nem mernek lenézni. Az út szélén senki sem mer menni, mert nem tudni, hogy az aszfalt széle mennyire stabil. Valójában az utat helyenként már javítani kellene. Ha délről indulunk észak felé, akkor az első az út első harmada a meredekebb, de itt jó az aszfalt, igaz nincs korlát. Az út utolsó egyharmada, az északi részen már egy régi építésű út. Itt a szó valódi értelmében helyenként nincs út. Olyankor földút van, akkora buckákkal, mintha az ember a sivatagban ralizna, kisebb homokdűnéken. Szerintem ezek a részek esősben nem járhatók. Mivel ezen az úton a forgalom nem nagy (nappal negyedóránként egy-egy autó), ezért szerintem ez az egyetlen út Európában, ahol örül az ember, ha szeme jön egy másik kocsi, mert ez azt jelenti, hogy az előttünk álló útszakaszon valaki valamilyen módon át tudott jönni, azaz járható. Olyan igazi vadregényes. Nem az a kunszt, ha valaki leteker Dániába autópályákon, hanem az, ha végigmegy a Transalpina-n, úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy mi vár majd rá. Itt az út minden pillanatában éber az ember, utólag az egész útra pontosan emlékszik, nincs elmélázás, rádiózás, és GPS sem szükséges. Mivel az út nincs kész, ezért az utat nem is adták át. Mindkét végén tiltó táblák sokasága, behajtani tilos, pénzbüntetés, magánterület, stb. Valójában mindenki mehet, de csak a saját felelősségére. Rendőrökkel találkozni, de nem büntetnek, hiszen ők is tudják mindezt.
Az út dél felőli első negyedénél található egy falu, Ranca. 1.700 méteres magasságban. Ez Románia legmagasabban fekvő, turisztikai célra használt települése. Az út mellett semmilyen más település nincs. Mikor június végén bemegy az ember a faluba, akkor egy szellemvárosban érzi magát. Az életnek csak minimális nyomát látja. Az épületek 90%-a építés alatt áll. Az egész falu egy nagy építőtelep. Azonban az építkezések nagy része, már egy-két éve félbemaradt. Van ahol a gaz benőtte a több éve kiöntött alapot, és van ahol félkész állapotban áll az építmény. Az egész falu úgy néz ki, mint egy félbemaradt építkezés. Éppen a hegyek miatt az 5 km-re működő flex hangja nagyon jól hallatszik mindenhol. Gyalogosan egy óra alatt a falu közepéig lehet eljutni a szélétől indulva, és egy-két építőipari munkást leszámítva, szinte senkit sem látunk az utakon. Van viszont nagyon sok kóbor kutya, falkákba verődve, erre nem árt felkészülni. Ebben az időszakban alig találni az egész faluban 1-2 működő vendéglőt. A helyiek elmondása szerint, néhány évvel ezelőtt, az út építése kapcsán indult az építkezési láz. Szintén a helyiek szerint, az épületek nagy része engedély nélkül épült, mindenki oda épített, ahova gondolta, takarva a kilátást a szomszédok elől. Vannak olyan közel álló házak, hogy a második ház oldalát nem lehet bevakolni, mert a kőműves nem fér be a két ház közé. Az út sincs befejezve, van ahol járda van, van ahol vízelvezetés, de olyan is van, ahol a járda már leszakadt. Mindent egybevetve érdekes látvány. Az amerikai aranyásók jutnak eszembe. Az út reményében sokan, minden pénzüket feláldozva építettek egy-egy házat, panziót, vendéglőt. Azonban az út már egy ideje nincs kész, és egyhamar nem is lesz (mondják a helyiek), így a várt forgalom sincs. Mindezeken túl a három havi idényben is csak csak jó időben van értelme itt megszállni, és akkor is csak 1-2 napra. A hegyekben jól lehetne sétálni, hiszen nem meredek falakon kell mászni, hanem magasan fekvő fennsíkokon sétálni, azonban a mindenhol jelenlévő kóbor kutyák miatt ez nehezen kivitelezhető. Az építkezések zaja is egész nap hallható. Így változtatta meg az ember a természetet.
Összességében az út, jó időben, gyönyörű látvány és egy életre szóló felejthetetlen élmény. Megszállni is érdemes 1-2 napra, mert a falu hangulata is nagyon érdekes. Az egész vadregényes. Magyar motoros közösségek szoktak így néhány napra megszállni, és élvezni az út szépségeit és kihívásait. Mindenképp ajánlani tudom. És mi található a csúcson? Korondiak árulják termékeiket.
A képek és az írás 2013-ban készültek.
Egy cabview az útról itt érhető el.
