Könyvkiadás jelenkora

.
Mindig kritizálom a fogyasztói társadalmat, hogy csak a pénz számít és semmi más nem, de egy-egy szegmensébe magam sem látok bele. Egészen addig, amíg nem kényszerülök rá. Én már nem sok mindenen tudok meglepődni, így most is inkább csak megértettem a világ működését.

Sokan jelezték rendszeresen, hogy írjam már le mindazt, amit tudok, könyv formában. A végző lökést egy Steve (Dudás István) nevű távoli barátom adta, akik egyenesen összeszerkesztette az oldalamon található információkat egy könyv formájában és ezt elküldte nekem, jelezve, hogy erre van igény. Ekkor döntöttem, hogy itt az idő lépni.

Ez év áprilisára el is készült a sorozat első könyve. Mit tesz ilyenkor a magyar, keres egy olyan kiadót, amelyiknek témájába vág és ahol még ismerőse is van, mert így talán könnyebben szóba állnak vele. Találtam is egy komolyabb ilyen témájú kiadót, ahol egyenesen az egyik tulajdonos barátja ajánlott be. Kicsit meglepődtem, hogy a könyvet nem akarták elolvasni, csupán egy fejezetet. Azért én mellékeltem az emailben a tartalomjegyzéket is, had lássák miről döntenek. Lehet, hogy meglepő amit mondok, de még vissza sem válaszoltak. Annyit sem, hogy köszi, nem érdekel. Ekkor megkerestem a konkurenciát, ahol természetesen szintén nem kaptam választ. A telefont még felveszik (ott nem válaszolnak, majd levében), de az emailre nem válaszolnak, mintha meg sem kapták volna. Aztán a honlapom olvasóitól kaptam még néhány ajánlatot, nyilván ezek sem válaszoltak.

Megértettem, hogy mennyire beteg a magyar nemzet. Mert lehet az, hogy nekik ez nem tetszik, lehet, hogy nincs pénzük, de becsületük sincs arra, hogy felvállalják magukat, hogy felvállalják saját döntéseiket. És akkor előadásokon a magyarság felemelkedéséről kellene beszéljünk? Hol van attól az ilyen gondolkodás? Most nem ítélem meg a nemzetet, csak egyszerűen megállapítom, hogy ez van. Ez a viselkedés hatalmas energiapotenciált halmoz fel, mely mint egy cunami, elsöpör mindent. Ez az energiakiegyenlítődés elve. Mert lehet rossz a gazdasági helyzet, de attól még lehetünk emberek egymással. Ugyanis senki sem több, mint a másik, csak más szerepet játszik. És hát igencsak akadozik ez a színdarab.

Végül is egy “szakember” elmagyarázta, hogy működik ma a könyvkiadás. ISBN számmal rendelkező könyv esetén az áfa szerencsére csak 5%, a könyvnagykereskedések árrése 50-60%, a kiadó árrése 20-30%, a szerzőnek jár 8-10%, amiből majd adózik, tehát nettóban kb. 4-5%. Ez még nem is lenne baj, azonban a szerzőnek be kell szállni komoly pénzzel a kiadásba, mert csak úgy ingyen ma már nem megy. Konkrétan néhány ezer (1-2-3) könyv kiadásához a szerzőnek egy-két millió forinttal be kell szállnia az üzletbe, ami egyáltalán nem biztos, hogy ilyen módon megtérül.

Magyarországon havonta legalább 1.000 új könyv jelenik meg. Jó ez a nyomdáknak, meg a kiadóknak, hiszen a szerző befektetett egy-két milliót, az ő munkájuk megtérült, onnantól kezdve viszont senkinek sem érdeke az eladás. Egy könyvüzleteben így is, úgy is vásárolnak, meg van a maguk 50-60%-a, és teljesen mindegy, hogy mit visznek el. A kiadónak pedig nincs pénze reklámokra. Egy kiadó tulajdonosa elmondta, hogy a leggazdaságosabb dolog megvenni egy külföldi könyv kiadási jogát, majd olcsón lefordíttatni és kiadni nem túl nagy példányszámban.

A fenti helyzet miatt sok könyv csak neten érhető el, saját kiadásban. Én is így kezdem. Jelenleg kihagyom az 50-60%-os nagykereket.



Comments are closed.