.
Az ember
Az ember nem más, mint test-lélek-szelleme egysége. Ez a tudás például Shakespeare idejében még élénken élt az emberek tudatában. Lehet, hogy az akkori kor embere mai szemmel nézve „fizikai nyomorban” élt, de sokkal tudatosabb volt léte felől, mint a mai ember, aki a gyorsvonaton netezik. A modern ember „tudati nyomorban” él. Shakespeare (vagy aki az ő nevében írt) egy próféta volt. Mint ilyen, ismerte a világ működését, ismerte a múltat és előre látta a jövőt. Az akkori nép, a maga egyszerűségében nagyon jól értette Shakespeare műveit, ahol az események nem csak materiális szinten zajlottak, hanem széles síkon, és ennek csak egy kis része volt az anyagi sík. Ahogy az ember el kezdett materializálódni (ipari forradalom óta) kezdete nem érteni Shakespeare-t. Viszont ma újra kezdi érteni, lévén az emberek tudata bővül. A modern ember kezd kilépni a materiális gondolkodás béklyójából.
A test-lélek -szellem egysége, olyan mint egy háromlábú szék. Az egyik lába a test, a másik a lélek, a harmadik a szellem. Az ember pedig a széken ül. Ha a szék mindhárom lába közel egyforma hosszú, akkor az ember tud ülni a széken. Azonban ha csak az egyik láb túl hosszú, vagy túl rövid, akkor már nem lehet ülni a széken, mert felborul.
A test, az maga az anyag.
A lélek, a lelki tényezők összességét, a lélekben megjelenő érzéseket takarja.
A szellem pedig maga a sors, a karma, a világ megértése.
Aki az életében csak az egyik területtel foglalkozik, az beteg lesz, és rossz lesz az élete. Ha valaki csak a materializmusban éli ki magát, például csak a pénz számít, és sem a lelkével, sem a szellemével nem foglalkozik, akkor elég hamar felborul a szék, amin ül. De ugyanilyen hatása van annak, ha valaki csak a lelki dolgokkal foglakozik, vagy csak a szellemiekkel, és egyáltalán nem foglalkozik a materiális szinttel. Egyiket sem lehet kizárni, mert egy széles rezgéstartományban nyilvánulunk meg, mely három, egymással összefüggő és egymásra ható tartományból áll.
Az egyensúlyvesztés mindig betegséghez és boldogtalansághoz vezet. Az energetikai elven működő állapotfelmérő készülékek például ki tudják mérni, hogy egy adott ember diszharmóniájának fő oka testi, lelki vagy szellemi síkon alakult ki. És csak az okok megszüntetésével lehet visszaállítani a harmóniát. Testi síkon keletkezhet például fizikális sérülés, melyet gyógyítani kell. Lelki síkon megjelenő problémák (házasság, munka, élethez való hozzáállás, stb.) materiális betegségekhez vezethetnek mint például nemi szervek betegségei, autoimmun betegségek, daganat, stb. A szellemi síkon megjelenő karma meg nem élése, el nem fogadása, a világ meg nem értése szintén komoly gyógyíthatatlannak nevezett betegségek kialakulásához vezethet.
.
Nemzetgazdaság
A világmindenségben a fraktáltermészet az építkezés alapelve. Azaz ahogy kicsiben, úgy nagyban is. A nemzetgazdaság is egy háromlábú szék. Lábai a jogi-politikai rendszer, a gazdasági rendszer, és a kulturális rendszer.
A test, a jogi-politikai rendszer. Ez az anyag. Ugyanis ez nem szól másról, mint arról, hogy fizikailag hogyan oldunk meg valamit, hogyan szabályozzuk azt és hogyan hajtjuk végre.
A gazdasági rendszer már teljesen más, ez a lélek, mert tele van olyan elvont fogalmakkal mint az érték, ár, stb. Ezek a virtuális valóságot képezik, materiális szinten nem foghatók meg. Mert más az ára egy tábla szalonnának mikor túltermelés van, és más egy háború idején, mikor egy autót is akar valaki adni érte.
A kulturális rendszer, mely a nemzet kultúráját, értékrendjét takarja, jelenti a szellemi szintet. Azaz mire képes a nemzet.
Például a sumer időkben, főleg a vízözön (kb. i.e.11.000) előtt, a társadalom megteremtői teljesen tudatosan fejlesztették mindhármat (jogi-politikai, gazdaság, kulturális rendszerek). Ezt megtehették, mert ők voltak az „istenek”. Aztán az ő kezükből is kicsúszott az irányítás. A vízözön után, Sumer és Egyiptom aranykora idején újra sikerült ezt a három szintet tudatosan együtt fejleszteni. Nem is maradt el a látványos fejlődés. Sumer bukása részben az egyensúly bukásának volt az egyenes következménye, hiszen már csak a materiális tényezőkkel foglalkozott mindenki. A háromlábú szék felborult.
A görögök voltak azok, akik újra tudatosan mind a három területtel foglalkoztak. Például a görög színházba a gazdagok drágán vették a belépőjegyet, ugyanakkor a hajléktalanoknak fizettek, ha elmentek színházba. A magyarázat a nemzet szellemiségének a fejlesztése volt. Az akkori színdarabokat még az utca embere is értette. Ma mesének, mitológiának nevezzük. Minden, ami nem fér össze materiális gondolkodásunkkal, bár tényszerűen ott van a múltunkban, sehogy sem tudjuk letagadni, eltüntetni, azt mitológiának nevezzük. Ez olyan gyűjtőszó, mint az ezotéria, minden ami napjainkban túlmutat az anyagi gondolkodáson.
A fogyasztói társadalom esetén a három lábból, csak egy számít, a gazdasági szint, a virtuális világ, a pénz. Ennek van alárendelve a materiális jogi – politikai rendszer, illetve a nép szellemisége, értékrendje. Azonban ahogy ez a történelemben már sokszor megesett, a háromlábú szék ilyen esetekben felborul. Jobb lenne ezekkel a dolgokkal időben foglalkozni, mert ellenkező esetben nem marad más, mint hogy hosszú ideig porolgassuk magunkat és nyalogassuk sebeinket.
A fogyasztói társadalom minden nemzetgazdaságot magával ragad és a virtuális világgal zsarolja, a gazdasági területtel, éppen annak megfoghatatlanságával. Európában főleg az északi államok, és ott is kiemelkedően Dánia tudja jól tartani a saját identitását, ugyanis igaz, hogy egy királyság, de úgy is mondhatnánk hogy a világon az egyetlen működő szocializmus. Vigyáznak arra, hogy ne legyen az ország eladósodva, önállósítják magukat az energiaellátás terén, megteremtették Európa legjobb szociális hálóját, és Európa legjobb közbiztonságát. Náluk a test-lélek-szellem egysége megvalósul nemzetgazdasági szinten. Bár a világ egyre rögösebb utakon fog járni az elkövetkező néhány évben, Dánia mindenképp jobban fogja átvészelni az új időkre való áttérést, mert sokkal stabilabb alapokon áll. A három pillér egyensúlyban van.