.
Van egy kislány, óvodás korú, és emlékszik az egyik korábbi életére, annak sok részletére, legfőképpen a boldog párkapcsolatára. Megtalálta az akkori boldog párját egy mai férfiban, aki negyven fele jár. Aprólékosan el tud mindent mondani abból a világból és úgy viselkedik, mintha az ottani élete most folytatódna. Óvodás kora ellenére olyan dolgokat tud a szexről, amiket csak az érett házas asszonyok. A múltnak az ilyen szintű ismerete teljesen megváltoztatta az életét. Most még csak óvodás, de mi lesz 10-15 év múlva? Természetesen léteznek karmikus kapcsolatok (egy felsőbb létsíkban eldöntött kapcsolat), ezekről részletesen az Ébredés c. könyvben írok, és valószínűleg ez egy korábbi, be ne teljesedett, vagy hamar véget érő boldog kapcsolat „jutalomjátéka”. De ez az „emlékezés” mindenképp radikálisan megváltoztatja ezt az életet.
Van egy másik, szintén iskolás kor előtt álló kislány, ő tudja, hogy angyal. Mindent tud a másik világról, nagyom magas szintű a tudata, ismeri a világ működését. Mindent tud arról ami a születése előtt történt mikor az anyukája hasában volt, emlékszik a születése legapróbb részleteire, és eddigi élete minden pillanatára. Nagyon tudatos afelől, hogy ki ős és miért jött (hogy a szüleit tanítsa), bár sokszor úgy tűnik, hogy ez egy lehetetlen feladat. Ő olyan mint egy tudatos katona. Őt nem zavarja másik síkbeli élete, annak ismerete. Ő nagyon tudatos maga felől.
A világot páholyok irányítják. 99 fehér és 99 fekete. Bár elvileg a fehérek és a feketék különböznek, azonban nem. Hasonló módszerekkel, hasonló technikákkal végzik a munkájukat. Nincs jó és nincs rossz. Csak EZ VAN. A páholyok vezetői és még néhányan (pár száz ember) halhatatlanok. Ez nem azt jelenti, hogy nem halnak meg, hanem azt, hogy részletesen emlékeznek a korábbi életeikre. Elmondásuk szerint ez hatalmas teher. Gondoljuk csak el. Ha tegnap valaki nagyon megsértett, tönkre tett, akkor ma tudok-e én ővele ugyanolyan kedves lenni, mintha sosem találkoztunk volna? El lehet-e felejteni a tegnapot? Ha emlékszik rá, hogy a szent inkvizíció nevében egyik fél elégette a másikat, és most karmikus kapcsolatuk révén a modern Rómeó és Júlia páros, akkor a múlt ismerete mennyire befolyásolja a jelent? Meghatározó módon. Ezért a halhatatlanok, azért hogy bele ne bolonduljanak a túlzott emlékezésbe, rendszerint a művészetbe, vagy a természetbe menekülnek. A világ irányítói vagy annyira a háttérben vannak, hogy nem is ismerjük őket, vagy ismert művészek, természetvédők, természetkutatók. Nagyon nehéz igazi színészként megérteni, hogy az élet csak egy színdarab, és a szerepet nem szabad összetéveszteni saját magunkkal.
Napjainkban divatos az „utaztatás”. Boldog-boldogtalan tanulja a technikáját a pénzszerzés reményében. Az emberek pedig azt hiszik, hogy a félresiklott jelenlegi életüket az menti meg, ha a korábbi életeikben kutakodnak. Ezért divatos „utazni”. Az „utazás” következménye sokszor az, hogy az emberek összezavarodnak, mondhatni megbolondulnak egy egész életre. Amit látnak és átélnek, azt nem tudják hova tenni, nem értik az egészet, nem értik az összefüggéseket. Nem egyszer kiderül, hogy jelenlegi felesége az anyukája volt, vagy az anyósa, és ez az „emlék” tönkreteszi jelen szexuális életét. Sokszor a megélt élmény még jobban tönkre teszi a jelent. Nem mindenki tud együtt élni a valamikori gyilkosával, hiába ez most karmikus feladata. Nem véletlen, hogy a korábbi szerepek el vannak zárva mindig amikor ilyen alacsony tudattal rendelkezünk, és az emlékek megnyílnak amikor átmegyünk a másik síkba és lényegesen magasabb tudatunkkal meg tudjuk azt érteni. Természetesen hogy érdekesebb legyen a dolog, van rejtett technikák arra, hogy áttörjük a falat. Azonban kérdés, hogy érdemes-e?
Nyilván van ellenkező példa is, de ehhez magas tudat szükséges. Van két ember, aki minden életében együtt „játszik”, és hol az egyik a gazdag és a másik szegény, és önzetlenül segít a másiknak, hol pedig fordítva. Ők azonban tudatosak maguk felől, és ezt élvezik. Ilyen is van, de ez kivétel.