Születés és halál élményei

.

Az idő fogalma

Az időt még senki sem tudta definiálni. Ugyanis az idő mint olyan nem létezik. Végtelen folyamatok esetén nincs értelme. A végtelen folyamatok adott eseményeit kinagyítva, az ember tudata megalkotta az időmérés fogalmát. Az univerzumban nincs idő. Egy-egy bolygón viszont az ott élő intelligenciának szüksége van az idő múlásának a mérésére. Hiszen egy film sem több, mint az időrendbe rendezett képkockák halmaza. Mindenki a saját bolygójához és ebből kifolyólag a saját életéhez köti az idő változásának a mérését. Emiatt hatalmas különbségek vannak rendszerek között és nincs egy átlagos átszámolási mód, az idő mértékek nem átválthatók, hacsak a két világ nem találkozott. Például az első annunakik akik kb. 470.000 évvel ezelőtt leszálltak a Földre, meg voltak döbbenve, hogy itt a Földön, alig hogy felkel a nap, máris este van, és az ő megszokott időmérésükben alkalmazott egy nap alatt, nálunk többször felkel és lenyugszik a nap. Erre ők csak akkor döbbentek rá. Az ő tudósaik erre korábban nem is gondoltak.

A Nippuri naptár megjelenése ( i.e. 3.760-ban) indította el a jelen civilizáció esetén az idő használatát. Azonban hiába az idő mérése, az emberi élet eseményei nem konstans sebességgel zajlanak, hanem egyre gyorsuló ütemben. Az annunaki hőskorban földi értelemben 100.000 év telt el genetikai kísérletekkel, ez az ő időszámításuk  szerint 25-30 év. Nem is olyan rossz. Később, az ember megjelenésével a földi élet ritmusa átállt a Föld rövidebb és emiatt gyorsabb ritmusára. Ami régen néhány száz év volt, az ma akár néhány nap. Így gyorsul az életünk, de azt nem tudni, hogy hol az a holtpont, ahol ha átesünk, másképp fognak a dolgok zajlani.

Általában elmondható, hogy az idő nem ugyanúgy zajlik két ember számára. Ha valaki egy vezérigazgatói értekezleten ül, órákon keresztül, azt unalmasnak tartja és végig szenvedi, akkor az az érzése, hogy többször annyi időt töltött ott, mint amennyit valójában. Ilyenkor az illető elhasználódása többszöröse annak, mint amennyinek lennie kellene. Mintha 3 óra helyett tényleg 9 órát szenvedett volna. Ugyanakkor ha ez idő alatt másvalaki a vezérigazgató titkárnőjével szeretkezik, tudván, hogy senki nem zavarja meg őket, akkor az ő számára az a néhány óra csak néhány pillanatnak tűnik. Tehát az idő nem ugyanúgy telik a két ember számára. Ez azért lehetséges, mert az időt az ő tudatuk hozza létre és tartja fenn. A tudatukat pedig befolyásolja a megélt élmények széles skálája, az érzelmek, stb.

.

Születés

A születés az egy folyamat. Kezdődik azzal, hogy a nő a nemi szervével egy dimenziókaput nyit, és egy lelket köt a megtermékenyített petesejthez. Erre csak nők képesek. Nők nélkül nincs élet. Klónozással nem lehet lelket kötni anyaghoz, hanem egy, az állatokhoz hasonló állapot áll elő, ezekről részletesen hamarosan a “növény, állat, ember – evolúció” c. részben.
A terhesség a nő esetén egy beavatás, ettől változik ő meg, ettől lesz anya. E kilenc hónap alatt, főleg az első harmadban a lélek még nem sokat tartózkodik itt. Ahogy telik az idő egyre többet. Ez az a szakasz, amikor a színész felveszi a jelmezét, beöltözik a szerepére. Közben aggódik, izgul, hogy milyen lesz. Közben fürkészi a közönséget, hallgatózik, nézelődik. A születendő gyerek is érzékel, érzi a családi viszonyokat már az anya hasában kialakulnak olyan érzései, hogy örülnek-e neki vagy sem, érzi a családi békét vagy annak a hiányát, stb. Ha úgy dönt, hogy nem szívesen fogadják, vagy olyan rosszak a körülmények, akkor bármikor jogában áll visszalépni. Ilyenkor van vetélés, halva születés. Itt kell megemlíteni az abortuszt is, amikor a gyerek jönne, de a szülőnek nem kell. Van olyan nő, akinek több abortusza is volt, majd később gyerekei születtek. Ezeket a gyerekeket egész életük során mint egy átok húzta a mélybe az eldobott lelkek negatív rezgése, mely áthatott a másik dimenzióból. Családállítással lehetett segíteni a helyzeten.
Még a terhesség elején a születésre váró léleknek megmutatják a leendő élete fő sarokpontjait, olyan módon, mintha egy fényképalbumot nézegetne. Nincs minden előre definiálva, de a sarokpontok adottak (erről részletesen az Ébredés c. könyvben). Van olyan lélek amelyik ilyenkor megijed a szerep nagyságától, összeomlik. Ők lesznek azok, akik idegrendszeri problémák miatt rendellenességgel születnek. Ez egy egész életen át elkíséri őket. A betegség egy módosult tudatállapot és aki benne van, az másképp éli meg a világot.
Korunkban egyre jobban terjed a funkcionális meddőség. Ilyenkor fizikailag minden rendben van, azonban mégsem jön össze a gyerek. Ennek mindig lelki oka van. Olyan a “hangulat” a családban, vagy az anya lelki világa alakul úgy, hogy ide gyerek nem hajlandó leszületni. Szoktak erőszakoskodni hormonkezelésekkel, spirituális technikákkal, azonban személyes tapasztalataim alapján mondom, hogy ahova nem akar gyerek születni oda nem is kell, mert hosszútávon nem lesz jó vége. Érdemesebb inkább párt cserélni, új házasságot kötni, vagy radikális változáson átmenni. Ilyenkor egy pillanat alatt jön a gyerek.
A terhesség állapota kb. 9 hónap. Azonban a születendő léleknek ez egy végtelen valóság. Abban a világban, ahonnan jön, nincs idő, a terhesség élménye egy végtelen ringatózás, mely különböző érzéseket vált ki a születendő lélekből, és ezek alapján dönt ő úgy, hogy megpróbálja az életet vagy sem. Születés után néhány napig még van lehetősége úgy dönteni, hogy távozik. Később már nem tud visszalépni (gyermekágyi halál). Az a gyermek, amelyet szeretettel várnak, és ezt nem csak mondják, hanem úgy is van, az teljes biztonsággal életben marad.

.

Halál

A halál azt jelenti, hogy a lélek elhagyja a testet. Ez egy pillanat. Viszont sok lélek akár napokig nem akarja ezt elhinni. 42 napra nyílik egy dimenziókapu, amikor is a lélek el tud menni a másik dimenzióba, ami nem más, mint egy párhuzamos világ. A születés előtt, halál után c. résznél további részletek olvashatók.
A másik világba átlépni tényleg csak egy pillanatig tart, nincs egy másodperc egy élő ember számára. Viszont aki átmegy, annak több napig tartanak az események. Legalábbis ő így éli meg. Először úgy érzi, mintha teste (ami a lélek) felölelné az egész Földet, és találkozna mindenkivel, akivel egész élete során találkozott. Ha az illető nem él, akkor a lenyomatával (mintha az árnyéka lenne).  Aztán átéli élete minden egyes pillanatát úgy, hogy azt érzi amit a másik fél érzett, amikor ő egy adott dolgot tett vagy mondott. Egyfelől látja életét mint egy-egy lelassított, megállított képkocka sorozatot, ugyanakkor érzi a másik szemszögéből azokat az érzéseket, amiket a másik emberben generált az ő viselkedése. Ez nyilván lehet akár jó, akár rossz. Az élet filmje gyorsan pörög, de így is az elmondások szerint legalább 2 földi napnak megfelelő idő. Tehát másképp telik az idő az itt élő materiális testtel rendelkező embernek, és teljesen másképp a materiális világban levő, de már ahhoz nem kötődő léleknek. Igazából a test nélkül már nem létezik az idő. Nincs értelme. Ezért van az, hogy a materiális világban ragadt lelkeknek 100-300 év sem jelent semmit.
Ahogy a lélek végignézi filmjét, lassan kialakul benne egy érzés, hogy jó voltam, rossz voltam, megítéli saját magát, és kialakul benne az a vágy, hogy ilyen többet ne legyen, hogy legközelebb élje meg az ellenkezőjét. Ekkor, azaz kb. 2-3 napnak tűnő eseménydús időszak után lehetősége van átmenni a párhuzamos dimenzióba. Ez a 2-3 nap, a földi embernek nincs egy másodperc. Az átlépés előtt megvalósult átélés meghatározza a következő szerepre való készülődést. Ilyenkor köttetnek karmikus kapcsolatok (erről részletesen az Ébredés c. könyvben), ígéretek és tervek, amelyek majd materializálódni fognak.

.

Végtelen körforgás

Az egy égi ciklus (kb. 26.000 év) alatt többször fejest ugrunk az életbe és többször kiszállunk pihenni. Egy elv létezik, az energia kiegyenlítődés elve, nevezhetjük ezt a karma törvényének is. Van aki többször jön le, van aki kevesebbet, nyilván ez a szereptől függ. Van aki szeret lejönni, van aki kevésbé. Ez nagyon változó. Viszont mindenki eljut oda, hogy vége a szereplésnek. Ekkor lesz ő karmán felüli. Azaz mindent kiegyenlített mind az adok, mind a kapok oldalon. Mikor vége a Földhöz kötött szerepjátéknak, akkor az univerzum másik része felé indulunk, szétszéled a színész csapat, újak jönnek helyünkre. Attól még találkozhatunk időnként az univerzum más területein, más szerepekben, mint például UFO vagy egyéb lények.
Olyanok is vannak, akik csak egy-két földi szerepre “szerződtek le”, és vannak öreg szellemek, akik nehezen és lassan tanulnak, ők nagyon sokat vannak az anyagi világban.



Comments are closed.