.
A XIX. század elejére az emberiség eljutott egy olyan gondolkodási fokra, hogy el kezdte érdekelni a körülötte levő világ, és igyekezett azt megfejteni. Innen kezdve folyamatosan kerültek elő a sumer, akkád, babiloni régészeti leletek. Az emberiség ledöbbent a leletek sokaságától és tartalmától. A XIX század végére már teljesen megfejtették a leleteket, azonban sok mindent nem tudtak értelmezni, hiszen technikailag nem voltunk olyan szinten.
Mivel az éppen hatalmon lévőknek semmi érdekük nem fűződött a múlt igazi feltátásában, illetve a leírások egy részét nem is értették (a Naprendszer fel nem fedezett bolygói, űrrepülés, géntechnológia, stb.), ezért a múlt történelmét mesének, mitológiának nevezték el, igazán nem is foglalkoztak vele. Aztán ahogy napjainkra folyamatosan átéljük a technikai fejlődést, rá kell döbbenjünk, hogy amit ma felfedezünk, azt a múltban már tudták, legyen az akár a csillagászat, matematika, űrrepülés, orvoslás, stb. területén.
Lassan el kell jussunk oda, hogy át kell értékeljük a múltat. Kiderül, hogy amiről a múlt dokumentumai szólnak, azok nem mesék, nem mitológia, hanem kőkemény, valós történelemkönyvek, értelmezéskor pedig egyszerűen el kell olvasni, mint az iskolai tankönyveket, és nem kell nagy hókuszpókuszt keríteni körülött. Úgy tűnik valakik szándékosan leírtak mindent, hogy mi is tudjuk, kik vagyunk, miért vagyunk, hogy kerültünk ide, és tanuljunk a múlt hibáiból. Nem csak, hogy leírtak mindent, hanem az ő tudásukból élünk, mai életünk jó része az 5.000 éves tudásra épül, még ha sokszor ezzel nem is vagyunk tisztában.
A régészeti leletek értelmezésekor kiderült, hogy nincs semmilyen ellentmondás a sumer, akkád, babiloni leírások és a vallásos könyvek, mint pl. a Biblia között, hiszen mind ugyanarról szólnak. Példának okáért a Biblia is a sumer leírásokra épül, hiszen a kereszténység i.sz. 100-200 körül kezdett komolyabban teret hódítani, majd i.sz. 300 körül Constatntinus, római császár a törvény erejével kötelezővé tette a keresztény vallást. A múltról az tudja minden vallásos alkotás, amit a sumerok mondtak. Más kérdés, hogy a vallásos alkotások folyamatos átfordításai egyik nyelvről a másikra, egy folyamatos elmisztifikálódáshoz vezettek, minden fordító hozzátett valamit, így a csoda egyre nagyobb lett.
Még ma is ott tartunk, hogy nem akarjuk megérteni a múltat. A történelemkönyveket kinyitva, minden tanár azt kell mondja, hogy a könyv elejéről hiányzik két-három vaskos fejezet. Miért a közepén kezdjük?
A második világháború után sok iskolában már tanulták a Gilgames Eposzt, mely az egyik legfontosabb sumer történelemkönyv, azonban csak meseszerűen tanították, a sumer civilizációról pedig maximum két mondatot szóltak.
Napjainkra oda jutottunk, hogy szerencsére néhány történelemóra foglalkozik a Föld eddigi legfejlettebb és legszervezettebb kultúrájával, 2-3 tanóra erejéig, azonban a kulcskérdésekre nem mondják a választ, például hogyan jött létre a semmiből pillanatok alatt. Úgy tűnik, a tanáron múlik, mennyit tud. A Gilgames eposzt, pedig csak megemlítik, az ilyen is volt kategóriában, meseszerűen.
A sumerok és isteneik mindet tudtak, amit ma nekünk is tudni kell.
A Teremtés Eposz részletesen elmeséli a Naprendszer, és bolygóinak kialakulását. Az eposz az istenek elbeszéléseire épül, nagyon részletes, alapos leírást ad. Az eposz szól egy olyan bolygóról, mely két naprendszerben kering, ez a Nibiru. A Naprendszer kialakulásakor ez a bolygó aktívan részt vett a Föld létrejöttében, illetve elhozta az élet csíráját. A Nibiru, mivel két naprendszer foglya, rendszeresen elhalad a Nap mellett is, ilyenkor kb. 3.600 évente közel kerül a Földhöz.
Az élet fejlődése évmilliárdok alatt zajlott, míg kb. i.e. 432.000 -ben az Annunaki (akik az égből alászálltak) nevű nép, a Nibiru bolygó lakói, leszálltak a Földre. A Földön akkor a legfejlettebb lény a homo erectus volt.
Az űrhajósok célja volt aranyat keresni saját bolygójuk megmentése céljából.
Az elsők között érkezett a tudós EA/ENKI, majd ENLIL a parancsnok. Az első 50 fős csapatot újabb űrhajósok követték és a maximális földi létszám 600 főre duzzadt. További 300 fő volt a Marson található űrbázison, nevük a leírásokban IGIGI akik figyelnek. Részletek az Emlékmű a Marson, az örökkévalóságnak c. részben olvashatók.
A Nibiru bolygó királya Anu volt, felesége Antu. Katonai puccsal került hatalomra, az előző királyt, Alalu-t száműzte (éppen Alalu szállt le először a Földre). Előzőleg az állandó háborúskodások miatt majdnem kipusztult a Nibiru lakossága, míg végül egy egységes állam jött létre. A béke megszilárdítása érdekében Észak adta a királyt, dél a királynét. Bár a Nibirun béke honolt, de az ott élők összeférhetetlen természetéből fakadva nem tudtak megnyugodni.
Anu elsőszülött fia Enki volt, de anyja nem Anu hivatalos felesége Antu, hanem egyik szeretője. A második fiú, Enlil már Anu hivatalos feleségétől való gyermeke. Anu királynak volt még egy lánya is (egy másik szeretőtől) Ninmah, ő volt az orvos csoport vezetője.
Az isteni családfát megtekintve jól látható Anu értékrendje. A piros téglalapok jelölik a férfiakat, a kékek a nőket, a sárga szín a 12 tagú döntéshozó testületet, a számok pedig az adott istenek értékét. A számozás a hatvanas számrendszerből indul ki, és mindenkinek a véleménye a döntéshozó testületben csak az érték arányában ért. A piros kis négyzetek jelölik a hivatalos örököst.
Látható, hogy Anu (60) után a felesége Antu (55) számított a legtöbbet, majd feleségétől származó fia Enlil, illetve annak örököse Ninurta, ők az 50-es értéket képviselték. Ráadásul Ninurta azért kapott ilyen magas rangot, értéket, mert Enlil és féltestvére közös gyermeke, akik féltestvérek, így tovább viszik a vérvonalat.
Ehhez képest Enki csak 40-es értéket képviselt, az Enlil család első és másodszülött fia közötti helyet foglalja el az isteni rangsorban, míg fia Marduk 10-es értéket képvisel, mely kevesebb, mint Inanna/Ishtar/Vénusz értéke, aki ezt, illetve a döntéshozó testületben való részvételi jogát kifeküdte magának Anu istennél. Marduknál csak egy gyengébb értékű van, Ninmah, aki az orvos csoport vezetője és az ember megalkotásának vezetője, tudós, génsebész. Mivel Enki és Ninmah anyai ágon csak egy-egy szerető gyerekei, ezért értékük Anu szemében kisebb, mivel Ninmah ráadásul nő is, ezért értéke a legutolsó az istenek között, hiába volt nagy tudású, kitartó, orvos, kutató.
A féltestvérek között állandó konfliktus dúlt, ez a földi élet sorsát is alakította. A Nibiru-n, a törvény szerint, a király elsőszülött fia a trónörökös, e szerint Enki lenne az, azonban mivel nem Anu hivatalos feleségétől származik, ezért Enlil lett (saját törvényük nem volt egyértelmű ebből a szempontból). Kettejük állandó viszályát tetézi, hogy mindketten féltestvérük, Ninmah szerelméért versengtek, és hol egyik, hol másik élt együtt vele. Az Annunakiknál a féltestvérek házassága természetes dolog volt, célja a hatalom, a vagyon családban tartása, a vérvonal vezetése.
Enlil és Ninmah szerelmének eredménye, Ninurta, aki Enlil elsőszülött fia.
Tudni kell, hogy az első Földön töltött napok nem voltak egyszerűek, hiszen a Föld és a Nibiru bolygók légköre csak hasonló és nem teljesen ugyanaz, a földi gravitáció lényegesen nagyobb és egy földi nap az majdnem tizede a Nibirui napnak. Éppen ezért nem is csoda, hogy az űrhajósok nehezen vették a levegőt, az első leszállások alkalmával mindig belezuhantak a tengerbe, mert hajtóműveik nem bírták a földi gravitációt, felszállni csak úgy tudtak, ha itt hagyták fegyverzetüket. Az általuk megszokott egy nap alatt, a földi életben tízszer kelt fel és nyugodott le a Napunk. Mindez a két bolygó éves ciklusából következik, egy év a Nibirun, kb. 3.600 földi év.
Csak hosszas földi tartózkodás után derült ki, hogy igazából bolygónk rabjai lettek, azaz szervezetük kezdett alkalmazkodni az itteni körülményekhez és az űrhajósok gyorsabban öregedtek, mint a saját bolygójukon. Ez nagyon részletesen le van írva, Adapa Nibirun tett látogatása alkalmával, ekkor találkozik Ninmah, a földi orvos csoport vezetője az egyik, vele egykorú barátnőjével, és a földi élethez alkalmazkodó Ninmah lényegesen öregebb, mint kortársa a Nibirun.
Enki és Enlil a földi élet első percétől egymás ellen harcolnak. Első földi viszályuknak apjuk, Anu döntése szabott határt, EA/Enki lett a vizek ura (Poseidon néven a görög mitológiában, Neptun a rómaiak istene), Enlil lett az általános földi parancsnok. A döntés értelmében Enki Afrikába ment, kutatómunkát végezni. Afrikában társa lett féltestvére és szerelme Ninmah, aki az orvosi kutatásokat vezette. Ezt a sérelmet (a száműzetést) sem Enki nem tudta elfelejteni, sem elsőszülött fia, Marduk, aki állandó háborúskodásaival az Enlil utódok életét keserítette meg.
Az első települések az űrrepülés szabályai szerint jöttek létre, Eridu, Larsa, Nippur, Bad-Tibira, Larak, Sippar, Shuruppak, Lagash. Mindnek meg volt a saját célja és feladata, Nippur volt a vezénylő központ, itt élt Enlil, a parancsnok.
A Vízözön után a leszállóhely megváltozott, a Sínai Félszigeten volt maga a reptér, a Gízai piramisok voltak a mérföldkövek, míg Jeruzsálem lett az irányító központ.
Hamar rájöttek arra az istenek, hogy saját maguk nehezen fognak boldogulni az arany kitermelésével, ezért próbálkoztak az egyszerű munkás létrehozásával. Kezdetben, a földi állatvilágban néztek körül, genetikai kísérleteik nem sok sikerrel jártak, szörnyszülöttek keletkeztek. I.e. 300.000 körül már sikerrel jártak, mikor egy homo erectus nőstény és a saját génállományuk segítségével létrehozták az első embert.
Az Annunakik küldetése volt az arany kitermelése. Az első aranybányák Afrikában voltak, majd a Vízözön után Amerikában. Több ilyen ősbányát fel is fedeztek napjainkban a régészek, mindkét kontinensen.
A Vízözön előtti időkben az embert, mint szolgát kezelték az istenek, bár a szexuális szabadság miatt keveredtek egymással. Ezt a keveredést nem nézték jó szemmel egyik oldalon sem. Az emberek eléggé önfejűen éltek, az istenek pedig nem igyekeztek irányítani az emberiség sorsát. Minden teljesen megváltozott a Vízözön után. Az emberek és istenek megegyeztek, hogy társként kezelik egymást, az emberek elfogadják az irányítást, az istenek pedig adják a tudást, fejlesztik az emberiséget. Elfogadott lett az emberek és istenek házasodása, így rengeteg félisten született, illetve több űrhajósnak már a Földön született gyereke.
Az ellentétek azonban tovább éltek az istenek és leszármazottaik között, így néha magának Anunak kellett eljönnie és rendet tennie. Általában az Enki klán és az Enlil klán állt egymással szemben, és igyekeztek a másik felen megtorolni vélt és valós sérelmeiket.
A Tigris és Eufrátesz folyók közötti területen megalakították a sumer társadalmat, mely inkább volt városállamok halmaza, mint egységes társadalom. A Vízözön (i.e. 11.000) után, az első települések kezdtek növekedni, majd városok, városállamok lettek, és i.e. 4.000 körül hírtelen létrejött a mai tekintetben civilizációnak nevezhető sumert társadalom. Jellemzője volt a maximális, a maihoz mérhető szervezettség, több százezer lakosság, művészet, kultúra, bérmunka, szórakozás, stb.
Minden istennek lett egy-egy városa, Enlil-é Nippur, Ninnah-é Shuruppak, Nintura-é Lagash, Ninnar-é Ur, Inanna-é Uruk, Sharmash-é Sippar, stb.
I.e. 3.100 körül egy hasonló civilizációt hoztak létre a Nílus mentén, ez volt az egyiptomi kultúra. A terjeszkedés oka az volt, hogy egyre több isteni leszármazottnak, félistennek kellett újabb terület. Az is előfordult, hogy valaki egyszerre több helyen uralkodott, ilyen volt Enki elsőszülött fia, Marduk, aki Egyiptomban is uralkodott, azonban mivel inkább tartózkodott sumer területeken, majd később Babilon királya lett, ezért Egyiptomban úgy nevezték, hogy a láthatatlan isten, azaz sosem látták. Egyiptomban, Ra volt a neve.
Az emberiség létszámbeli gyarapodása, az új lakott területek kialakulása, valamint az a tény, hogy néha egy isten több városban uralkodott, szükségessé tette a királyok/papok létrehozását, akik igazából az összekötők voltak emberek és istenek között, azaz az istenek földi helytartói. A legelső városállamok esetén a papok az istenektől megkapott tudást tovább adták az emberiségnek, tanították az embereket. Az első tanítások helyszíne a templom volt, ez igazából egy nagy impozáns épület, ahol sok ember elfért, mint egy mai nagy modern kultúrház, kisebb csarnok.
Úgy tűnik az istenek nem tudtak békében élni, mert az Enki és Enlil klánok folyton összecsaptak. Kezdődött ez az egyszerűbb háborúkkal, folytatódott az I. és II. Piramisháborúval, majd Ozirisz és Széth istenek halálos küzdelmével. Enki elsőszülött fia Marduk volt az egyik legvehemensebb háborúskodó, még a családban is mindenbe beleszólt, így valósult meg az emberiség első Rómeó és Júlia története Dumuzi és Ishtar/Vénusz személyében, ez is tragikusan végződött, mert Dumuzi meghalt. Igaz ezért Mardukot élve befalazták a Gízai nagy piramisba, azonban anyja közbenjárására az utolsó pillanatban kiszabadították (új járatok fúrásával és robbantással).
Mindezek közben Enki a tudós alkotott, ma is az örökségéből élünk. Megfigyelve a csillagokat, elnevezte a csillagképeket, megalkotta a csillagjegyeket, bevezette a 360 fokos kört, i.e. 3.760-ban elkészült a Nippuri Naptár, az első naptár a Földön. Hogy az egyszerű emberek is értsék, felépült Stonehenge és a hozzá hasonló építmények, melyek jelezték mely korszakban épültek, illetve meddig tart egy adott csillagjegy korszaka. Egy csillagjegy 72×30=2.160 évig tart, egy teljes körforgás 25.920 év (2.160×12).
Enki meghatározta a Föld méreteiből, mozgásából a bolygóra specifikus mértékegységeket, az idő fogalmát és mindez kísértetiesen hasonlít a mi mai nemzetközi mértékegységrendszerünkhöz, melyet Párizsban találtak ki és vezettek be, 200 évvel ezelőtt.
A kép az időszámítás működési elvét mutatja. A Nibiru halad pályáján, forgási iránya épp ellenkező, mint a Naprendszer bolygóié (akárcsak az üstökösök), a Naprendszer bolygói járják saját pályájukat, az elképzelt Világóra számlapja is forog és mindez együtt, összehangolva, mintha fogaskerekek kötnék össze a mozgást. A csillagjegyek megalkotásakor alapelv volt, hogy mind a 12 fontos istennek legyen egy korszaka.
Az istenek időszámítása saját bolygójuk keringéséből, tömegéből, méretéből származott, ahogy a miénk is, azonban a pályaciklus nagyságrendi különbsége miatt, a földi viszonyok esetén nem volt kellően pontos, nem volt jó a felbontása. Ezért, mikor a sumer társadalom már megfelelt a civilizáció fogalmának, Enki létrehozta a Föld paramétereiből származtatott mértékegységeket. Azonban maguknak az isteneknek továbbra is saját rendszerüket használták, hiszen egy 2.160 évig tartó csillagjegy sem tesz ki egy teljes évet a Nibirun.
Ishtar istennő, aki nem habozott bájait latba vetni, azért amit szeretne, kikövetelte magának, hogy király legyen egy új területen. Így hozták létre számára az Indus völgyi civilizációt. A civilizációs tudást, amit Me-nek neveztek Enki biztosította egy kis testi örömért cserébe. Az Indus völgyi társadalom nagy rövid életű volt, bár igen gazdag, hiszen ez volt a sumer civilizáció kereskedelmi beszállítója. Mikor a sumer területeken erősödtek a belső harcok, az Indus völgyi kultúra eltűnt egyik pillanatról a másikra, mert istennője magára hagyta területét.
A sumer társadalom virágzása idején már rengeteg isten-ember szerelmi kapcsolat alakult ki, természetes jelenség volt a keveredés. A két bolygó ütközése miatti közös élet eredettel magyarázható (ahogy a Teremtés Eposz is leírja), hogy a vegyes házasságok utódokat eredményeztek, ők voltak a félistenek, próféták.
Egyértelműen kimutatható, hogy a vegyes házasságok esetén mindig egyre jobban domináltak a földi jellemzők. Ide sorolható még az is, hogy a Vízözön előtt az emberek 800-900 évet éltek, míg a Vízözön után ez az életkor 22 generáció alatt lecsökkent 120 alá. Mai genetikai ismereteink alapján a tudósok állítják, hogy a génhibáktól mentes ember kb. 1.200 évet élhetne, de a mai maximum már 120.
I.e. 2.000 körül már a próféták is csak az átlagos emberi élethosszúsággal rendelkeztek, azaz nem adatott meg a halhatatlanság, az örök élet. Amivel többek voltak, az a tudásuk, hiszen isteni ágon azért olyan dolgokat tudtak és értettek, amit az átlag ember nem. Így nem is csoda, hogy a múlt ismeretében a próféták meg tudták jósolni a jövőt. Próféciáik még a mai napig is ismertek, sőt eljövendő jelenségeket tudtak bizonyos időhöz kötni, hiszen ők tudták, majd visszatér még a Nibiru, még ha pontosan már nem is tudták kiszámolni, hogy mikor.
A régi időkből, elemezve a nagy uralkodók, tudósok családfáját, kiderül, hogy mind istenek, félistenek leszármazottai. Érvényes mindez Nagy Sándortól kezdve, Ptolemaiosz, Arisztotelészen keresztül egészen Krisztusig. A sumer szakértők, köztük főleg Sitchin úgy véli, hogy Krisztus igazából Elijah (Illés) próféta vérvonalát vitte tovább. Krisztus az utolsó vacsoránál, mikor a borról beszélt nem biztos, hogy arra gondolt, hogy ez a bor az ő vére, hanem igazából a vérvonalát említette, azaz származását, a kupa pedig magáé Illés prófétáé volt. Másik érdekesség, hogy ha mind ittak Krisztus egészségére, akkor miért nincs az asztalon egyetlen kupa sem???
Ha Krisztus vérvonala tényleg köthető Elijah (Illés) prófétáéhoz, akkor tényleg isten fia volt, azaz isteni származású, már csak az kérdés, melyik ághoz vezethető vissza családfája.
Sitchin véleménye szerint a Da Vinci festményen nem az érdekes, ami látható, hanem az, ami nem. Középen egy nagy üresség látható, onnan valószínűleg hiányzik maga a próféta, aki félisten volt, illetve távozáskor elvitte a kupát is, mely ma is a vérvonalat jelenti. Da Vinci volt annyira ravasz, hogy az üres hellyel jelezte, innen valaki hiányzik.
Az istenek földi születésű gyerekei is bár még genetikailag hosszabb életre voltak kódolva, azonban a földi élet miatt lényegesen rövidebb életet éltek. Tipikus példa erre Ishtar/Vénusz istennő, aki isteni szülők gyermeke, a földön született, bár hosszú élete volt, de lényegesen gyorsabban öregedett, mint szülei, az istenek távozásakor már eléggé idős volt, de itt maradt, mert alkalmazkodott a földi élethez, más bolygón életképtelen volt.
A leírások szerint, Enki mikor a földre érkezett, fiatalember volt, azonban 430.000 év alatt megöregedett, ez a Nibirun kb. 120 év. I.e 4.000 körül, mikor erre járt apja Anu, Enki már lényegesen idősebb volt, mint szülei. Az ok, hogy minden élőlény életciklusát saját bolygójának pályája határozza meg. A templomokban és szentképeken, az istent ábrázoló hosszú hajú, középkorú isten igazából Enki. Ő az aki mindig tényleg csak a jót kereste az emberiségnek, bár utódai már nem ezt tették.
Emberszeretetének egyik oka a leírások szerint éppen az, hogy ő hozta létre az emberiséget Ninmah segítségével, és mint egy jó szülő, mindig segített. A keresztény vallásban ő a Jóisten.