.
A Wikipédia szerint: „a nihilizmus egy olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket, és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti. Az elnevezés eredete: nihil (semmi; lat.) + ismus (doktrína, mozgás, gyakorlat; lat)”.
A marketing pszichológia (a pszichológia azon területe, mely azért fáradozik, hogy mi akkor is vásároljunk, ha eszünk ágában sincs, azaz megerőszakol minket) definiált egy olyan jelenséget amit marketing vakságnak neveztek el. Ez azt jelenti, hogy annyira megcsömörlött az ember a sok reklámtól, hogy egyszerűen a tudata kikapcsolta a reklámok érzékelését, mintha azok nem is lennének. Ehhez teljesen hasonló az amikor valaki vidékről felköltözik Budapestre és az első hónapokban majd belebolondul a nagy zajba, egy év múlva viszont már nyitott ablakkal alszik egy buszmegálló közelében. Ez a folyamat a szervezet védekezési mechanizmusa, a túlélés érdekében.
A modern világban az élet felgyorsult, és az ipari forradalom végeztével már áttértünk az információs társadalomba. Ennek az a következménye, hogy egyre több és egyre erősebb inger éri azt a modern embert, aki genetikailag az ősember szintjén van. Hiszen addig amíg a minket körülvevő világ hatalmas tempóban fejlődik, sőt a fejlődés üteme is folyamatosan gyorsul, addig a genetikai fejlődéshez több tíz-százezer év szükségeltetik. Az információdömping gyakorlatilag megöli az embert. Az ember olyan mint egy számítógép. Folyamatosan jönnek ingerek, feladatok, igények és azokra igyekszik válaszolni. Amikor az inger mennyisége olyan mértéket ölt, hogy meghaladja a számítógép képességeit, akkor mondjuk, hogy a számítógép lelassul, úgy tűnik kifagyott. Holott csak az ő tempójában reagál, és mivel ez messze elmarad a külső világ elvárástól, ezért egyre csak nő a megoldatlan feladatok halmaza.
A modern ember szervezete a túlélés érdekében megemeli az ingerküszöböt, és ezt nevezhetjük nihilizmusnak, tehát ez egy önvédelmi reakció.
Ha ma egy modern nagyvárosban megjelenne Emánuel Jézus és el kezdené gyógyítani az embereket az utcán, úgy, ahogy kétezer évvel ezelőtt tette, akkor két érdekes dolog történne. Először is azonnal elvinnék a hatóságok, ugyanis tevékenysége rengeteg törvénybe ütközne. Nem orvos ezért nem gyógyíthat, nincs engedélye közterületen gyógyítani, nincs adószáma, nincs ÁNTSZ engedélye, akiket ingyen gyógyított azok nem fizettek adót a természetbeni juttatásért, stb., stb. stb.. Ami még érdekesebb, hogy az emberek sem tépnék magukat hogy elmenjenek gyógyulni. Ugyanis Emánuel Jézus kézrátételes gyógyító technikája nem más mint bioinformatikai kezelés (ennek enyhe módja a biorezonancia). Ma is sokan alkalmaznak kézrátételes technikákat, azonban előttük nem állnak hosszú sorok, ugyanis mindez nem elég. A leírások Jézus csodáiról szólnak főleg, de az csak nagyon kevés helyen van megemlítve, hogy miután csodát tett valakivel, ha az visszament a korábbi életébe ugyanolyan gondolkodásmóddal, ugyanúgy viselkedett és ugyanúgy reagált dolgokra mint korábban, akkor egy év múlva ugyanolyan beteg lett, mint volt, amikor meggyógyította Jézus. Ugyanis a gyógyítás csak időt adott a változáshoz, a megértéshez és a nézőpont változtatásához. Jézus gyógyítása sem oldotta meg egyik ember helyett sem az ő életének a problémáit. Mivel a modern ember tudja (mindenhol ezt sulykolják belé), hogy ő neki kell változtatnia az életén, és erre a legtöbben nem hajlandók, ezért ma már Emánuel Jézushoz is csak kevesen mennének el. Ugyanis a gyógyulás után, nekik maguknak kellene tenniük komoly dolgokat. Mivel ez nem tetszik a modern embernek, ezért kialakul a nihilizmus. Mindet tagad és elutasít csak és kizárólag a túlélés érdekében.
(Ezzel a témával részletesen a negyedik könyvemben szándékozom foglalkozni).
Az ember életét két egymásnak ellentmondó erő egyensúlya irányítja. Az ego és a tudatalatti. Ezek normális aránya kb. 10%-90%. Az ego fontos a materiális létben történő megnyilvánulás érdekében. A tudatalatti pedig a materiálison túli erőkhöz köt minket. Egyik sem fehér és nem fekete, hanem a kettő aránya a fontos. Az arányok be nem tartása mindig diszharmóniához vezet. Ha az ego hiányzik az életünkben az olyan, mint a tibeti szerzetesek élete. Ők nem boldogok, hanem beletörődnek a sorsukba és abban reménykednek, hogy egyszer talán ezer év múlva majd lesz egy boldogabb életük. Az ego hiánya is diszharmónia. Másik véglet a modern ember mai élete. A materializmus csak az egot fogadja el. Ez is diszharmónia, melynek következménye előbb lelki, majd testi betegségek széles tárháza. Ezért mondom mindig, hogy a modern társadalom haldoklik, csupán gépek, gyógyszerek és a kiszolgáló személyzet (egészségügy) tartja életben. Már ameddig ez még finanszírozható. Ugyanis a modern ember tetszhalott állapotban él, ennek megfelelően az életben tartása sokba kerül, ugyanakkor még ha rabszolgaként kezeli is a munkahelye, a teljesítménye messze elmarad az elvárhatótól.
Az ego nagy problémája, hogy csak a múlt, a megélt tapasztalatokra tud támaszkodni és fogalma sincs a jövőről. De nem is lehet. A múlt eseményire épülve próbálja meg az embert a jövő felé vezetni, azonban ez nem több, mint a lottószámok megtippelése. Ezért az ego vezette modern ember mindig falakba ütközik, nagyon nem úgy alakul az élete, mint ahogy szeretné, és ez a folyamat hosszú távon könnyebb esetben lelki betegségekhez, rosszabb esetben autoimmun betegségek kialakulásához tud vezetni. A tudatalattit viszont egyáltalán nem érdekli a múlt, ő a jövőbelátás. Ha rá hallgatunk, megtaláljuk a karmánkat.
A materiális életben az tud sikeres lenni, aki, meg tudja tartani a körülbelüli 10-90-es arányt az ego és a tudatalatti viszonyában.
Mikor az ego eluralkodik életünkben, akkor a tudataltti visszavonul, és az embert eluralja a nihilizmus. Nem fogadja el az ego uralkodását, de nem is tesz semmit azért, hogy a tudatalattija újra el kezdjen működni.
Az ego kiterjesztése az iskolában kezdődik. A modern iskola szinte kizárólag az ego fényezéséről szól. Nem is csoda, hogy a gyerekek, akik az iskola előtt komoly tudatalatti képességekkel rendelkeztek, lebontják, megtagadják ezen képességeiket. Vannak olyan iskolák, amelyek a tudatalattit fejlesztik, ezek a waldorf iskolák. Ezek a gyerekek teljesen mások lesznek. Aki nem hiszi, csak úgy menjen be egy waldorf iskolába és egy menő gimnáziumba és hasonlítsa össze a gyerekek viselkedését. Az is érdekes, hogy a waldorf iskolákból arányaiban kevesebben mennek egyetemekre, de aki elmegy, az mind nagyon sikeres lesz, ugyanis ő a tudatalattijával megtalálja a választ arra, hogy menjen-e egyetemere és ha igen, melyikre. Egy ego fényező gimiből sokan mennek egyetemre, aztán az első év után sokan váltanak, mert mégsem volt jó választás. Még kevesebben fejezik be, és azok közül is akik befejezik sokan maradnak 6 dioptriás szemüveggel, drogokkal, lelki sérülésekkel, vagy sosem dolgoznak a képzettségüknek megfelelő munkakörben. A waldorf iskolák közül azok a legsikeresebbek, ahol egy kicsit (kb. 10%) az egoval is foglalkoznak. Például tantárgy az informatika, és azt is megtanulják a gyerekek, hogy ha megütnek, akkor nem a másik arcot kell odatartani, hanem adott esetekben érdemes visszaütni egyet. Az alázat nem mehet az önbecsülés rovására. Norvégiában például annyira elismert a waldorf módszer, hogy az ilyen iskolában végzetteknek még érettségizniük sem kell, automatikusan mehet egyetemre aki akar. És nem mindenki akar, pedig mindenkinek lehetne. Ez az igazi önismeret.
Egyébként az iskolai világban is zajlik a megvilágosodás. A versenyistállók mindegyikében nagyon sok gyereknek görcsöl rendszeresen a gyomra minden ok nélkül, sok gyerek állandóan feszült, egy év alatt a gyerekek felének 2-es szemüvege lesz, sok gyerek egyszerűen nem akar iskolába menni, minden osztályban van néhány kezelhetetlen hiperaktív gyerek. Ez nem mást mint a nihilizmus a gyerekek körében. Ezek a tünetek alapján nem meglepő, hogy a pszichológusok elmondása szerint, a legtöbb gyerekpáciens egofényező versenyistállóba jár, mert innen, legalábbis az iskolák vezetőinek elmondása szerint, biztos a siker a materiális világban. Vagy a betegségekbe (a szerző megjegyzése). Azonban arra már rájöttek a szülők is, hogy egy-két év felesleges kínlódás után, a gyerekeken tapasztalt problémák egy nap alatt megszűnnek, ha a gyereket waldorf iskolába íratják. Valójában a gyerek képességei, adottságai, lelkülete, érzékenysége, érzékelése, a szülői támogató háttér vagy annak hiánya alapján, egyedileg kell eldönteni, hogy melyik gyerek hova megy, egofényező vagy tudatalatti fejlesztő iskolába. Azonban a mai gyerekek egyre magasabb tudatszinttel születnek, egyre érzékenyebbek és egyre nehezebben bírják az egofényező elvárásokat. Hiszen mai társadalmunk, mivel munkát nem tud biztosítani, azt sulykolja az emberek agyába, hogy egy-két-három diploma szükséges ahhoz, hogy egy minimális formában megélhessen (éhen halni sok, jól élni kevés). Pedig az élet ennek pont az ellenkezője. Ahogy a régi doktrínákhoz ragaszkodó generáció kihal, és az új, a megvilágosodott hatalomra kerül, megtörténik a váltás gondolkodásmódban, életmódban és ezt hűen tükrözni fogják a törvények is. Nemsokára úgy fogunk visszatekinteni a mostani időkre, mint a középkorra, amikor tiltották a tudat fejlődését.
Minden társadalom eleinte fejlődik, majd fejlődése stagnál, majd hanyatlik. Hanyatláskor mindig a nihilizmus a jellemző. Ekkor megkérdőjelezi az adott rendnek a létét, a szükségességét. Ekkor érkezik el a váltás ideje. Ugyanis semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje. Ez a korszakváltás. Ez egy világvége. És egy újnak a kezdete. 2012 december 21-től új korszakban élünk.