.
Ajánlott olvasmány a cikk elolvasása előtt a morfogenetikus tér c. írás.
Madách Imre milyen jól látta az emberiség fejlődésének jövőjét. Az ember tragédiája szerint jelenleg a falanszter korszakot éljük (a materializmus, a tudomány mindenek felett). Majd következik az űrkorszak, és az eszkimó világ, az elmúlás. Mindez még kb. 350 évet jelent (szerző megjegyzése)
Weöres Sándor szintén jól látta a világot, ő más aspektusból közelítette meg, egy érdekes szabályszerűséget fedezett fel. Ezt a Szent György és a Sárkány c. művében tudatosan ábrázolja, melyet én leginkább tragikomédiának neveznék.
A mű története arról szól, hogy van egy kis városka, Silene, Diocletianus római császár idejében, amely város tudatát egy virtuális lény, a Sárkány uralja. A Sárkány bár nem valóságos lény, de mégis mindenütt ott van, az egész városban, minden embert megkörnyékez, mindent ellenőriz és irányít. Szent György (Giorgio lovag) a római seregek élén eljut a városba és nem érti, hogy áldozhatnak fel az emberek minden évben egy-egy szüzet a Sárkány tiszteletére.
Valójában miről is szól ez a mű?
A Sárkány nem más, mint egy információs tudatmező, mely egy virtuális lény és célja, hogy minél több ember energiáját csatlakoztassa magához azért, hogy ő mint virtuális lény, egyre erősebb legyen. Igyekszik uralkodni az emberek felett. Mivel információ és energia, ezért semmi sem számít neki, nincsenek érzelmei. Ural és irányít. Aki őt szolgálja, az pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sikeres, azonban aki ellene van, azt tönkre teszi. Minden információs tudatmező csak addig létezik, amíg azt fenntartják. Amikor a fenntartója megkérdőjelezi a létét, akkor saját magát is bedarálja. Jelen esetben a Sárkány egy ideológia, melyet az anyakirályné alkotott meg, és amikor már ő maga sem látja az értelmét, akkor őt is felemészti a rendszer, és önmagát is.
Ez a mű igazából azt mutatja be, hogy egyik ideológiát követi a másik, és nincs ideológia nélküli élet. A Sárkány nevű információs tudatmező megszűnésekor azonnal létrejön egy új. Minden információs tudatmező kinevel magának egyéniségeket, aztán amikor azokra már nincs szüksége, akkor megbuktatja őket. Új információs tudatmező (ideológia) új egyéniségeket teremt.
Ilyen információs tudatmező például a szocializmus, kapitalizmus, profit mindenek felett, minden vallás és minden párt, minden mozgalom, minden ember, minden kapcsolat. Minden rendszer egy királyság, amely lehet kegyes az emberekhez, vagy kegyetlen. Ez mindig a rendszer vezetőjén múlik. Aztán amikor a rendszer már elavulttá válik, mindig önmegsemmisítés történik. A rendszerrel együtt buknak az egyéniségei is. SOHA egyetlen rendszer sem tudta túlélni saját magát. Minden királyság szelleme a csápjaival bekebelezi az élet minden területét (egészségügy, politika, sport, szórakozás, bankrendszer, emberek jóléte, emberek jogai, stb.).
Mit kell megtanulni Weöres Sándor művéből?
Azt, hogy ilyen az élet. Tudatosnak kell lenni a kísértések felől, azaz fel kell ismerni az információs tudatmezőket. Mivel ezek mindig mosolygós, mézes-mázas álarc mögé bújnak, ezért nem kell bedőlni nekik. Nem élhetünk nélkülük, mert olyanok mint a közlekedési eszközök, segítenek nekünk, hogy eljussunk úti célunkhoz, azonban nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak rajtunk. Ha úti célunkhoz három közlekedési eszköz szükséges, akkor mindegyik eszközzel utazunk egy ideig, fizetünk az útért, és kapunk érte szolgáltatást, ami maga az utazás. Azonban mikor eljött az idő tudni kell leszállni. Majd fel kell ülni a következő közlekedési eszközre, arról is le kel szállni időben és így tovább. Mindez tudatosságot igényel. Mit szeretnének az információs tudatmezők? Hogy örökké rajtuk maradjunk és például az elsőről sose szálljunk le. Lehet, hogy ez nekik jó, de nekünk nem. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem kell életünk végig egy munkahelyen maradni, olyan áron is, hogy belebetegszünk, hanem amikor már nem vagyunk kompatibilisek az adott munkahellyel, fel kell mondani. Igaz ez minden párkapcsolatra, minden szülő-gyerek kapcsolatra, bármelyik mozgalomra, eszmére. Ameddig úgy érezzük, hogy egy gondolatvilág segíti a fejlődésünket, addig tartsunk vele szoros kapcsolatot. De ha úgy tűnik, hogy már nem illünk össze, sőt érezzük, hogy leszívja az energiáinkat, akkor váltsunk. Merjünk dönteni. Merjünk váltani.
A Szent György és a Sárkány c. művet azért nevezem én tragédiának és komédiának is egyszerre, mert tragédia benne, hogy ebből az ördögi körből nem tudunk kilépni. A világ így működik. És miért? Mert a Föld morfogenetikus terében ez így van definiálva. Ez a játékszabály. Ahogy a sakknak is vannak játékszabályai. Amolyan alapelvek. Aztán, hogy ezekből az alapelvekből milyen helyzetek lesznek, az a két játékoson múlik. Másfelől komédia, mert ha az ember megérti, hogy milyen egyszerű elvekre épül a világ működése, akkor az már szinte vicc. Mindig hasonló dolgok történnek, hasonló körülmények között. Mindig vannak ideológiák, vezetők, majd bukik az egész, és egy teljesen hasonló jön, csak más néven.
A világ egy illúzió. Mindig ugyanazt játsszuk. Csupán a hátunk mögött a díszlet kicsit más. De csak kicsit!!!