ISTENEK: elfújta a szél

.

I.e. 2.100 körül a sumer társadalom túljutott fejlődése csúcsán. Az élet, mely 2.000 éven át kényelmes volt, lassan kezdett kellemetlenné válni. Az ok, a sok háborúskodás, ellenségeskedés. A háborúskodás igazi okai az istenek voltak, ennek következtében kezdett zűrzavar uralkodni a sumer területeken. Az Enki és Enlil utódok különböző városok felett uralkodtak és mindent megtettek, hogy elfoglalják a másik fél területét. Mindezt tetézte, hogy a sumer területeken kívül vándor népek, éltek, akik időnként megtámadták a sumer városokat. Ezek a külső népek igazából a sumer területekről több ezer éve elvándorolt lakosok utódjai voltak. Az istenek leszármazottai gyakran összefogtak egy-egy ilyen rebellisnek nevezett népcsoporttal, hogy az ellenfelet legyőzzék.

Másik komoly probléma volt, hogy a Sínai Félsziget és környéke az Enlil klán irányítása alatt volt, míg Marduk király, Enki elsőszülött fia, Babilon uralkodója nem fért hozzá semmilyen űrrepülőtérhez. Ezért ő maga szeretett volna építeni, ez lett a Bábeli torony története, illetve a kudarc láttán háborút indított a működő űrrepülőtér elfoglalásáért, a Sínai Félszigeten.

Marduk katonai sikerei miatt, az Enlil utódok kezdték bizonytalanságban érezni magukat, igyekeztek új, a sumer területeken kívüli városokat elfoglalni, azonban nem, sok sikerrel. A kudarcok arra ösztönözték az Enlil utódokat, hogy a biztonság kedvéért új leszállóhelyet építsenek, erre a ami Peru területén került sor. Közben Marduk király elfoglalta az űrrepülőtér környékét, a Sínai Félszigeten.

Enlil, a földi parancsnok látván, hogy vesztésre állnak, radikális lépésre szánja el magát, végső megsemmisítést tervezett, inkább vesszen a leszállóhely, minthogy Marduk kezébe kerüljön.

Az istenek és leszármazottaik tanácskozásra gyűltek össze, hiszen dönteni kellett, egy végleges fegyver bevetése tekintetében, ez volt az atomfegyver. Azonban ennek alkalmazását csak Anu, a Nibiru uralkodója engedélyezhette.

Mindez i.e. 2.024-ben történt. A katonai helyzeten túl, félelem misztikus oka az volt, hogy a csillagjegy naptár szerint eddig tartott Enlil kora (BIKA), most kezdődik a KOS, azaz Marduk ideje. Azt nem tudni, hogy a csillagászati naptár, vagy az abban vetett hit befolyásolta-e a történelmet vagy nem, de eddig tényleg az történt, amit Enlil a parancsnok akart, viszont innentől kezdve a sumer területek igazi vezére Marduk lett, Enlil elveszti hatalmát és az új kontinensre menekül.

Az istenek háborús gyűlésén szinte mindenki ott volt, aki számított, Enki szólt a végső fegyver bevetése ellen, szót emelt az ártatlan emberek életéért, hiszen ő még emlékezett, mikor saját bolygójukon atomháború dúlt. Ennek szörnyűségét csak azok az istenek tudták, akik a Nibirun születtek.

Az összejövetel részese volt Anu is, rádiókapcsolat révén és hosszas gondolkodás után igen mondott.

Több mint 100.000 évvel korábban 7 darab atomrakétát hoztak az űrhajósok, hátha egyszer jó lesz majd. A “magas hegyeken túl” tárolták a rakétákat, ennél pontosabb helymeghatározásról nem tudunk.

A tervezett eseményt az istenek is fontosnak tartották, ezért a kijelölt esemény előestéjén többen is naplóikba bejegyezték saját verzióikat, melyben magyarázták, igazolták döntésüket, úgy tűnik, szégyellték, hogy ennyi ember halálát tervezik pusztán azért, mert ők egymás között nem jönnek ki.

Így történt, hogy i.e. 2.024-ben atomrakétákat lőttek ki a Sínai félszigetre, a Holt tenger közelébe az űrrepülőtérre.

Az eseményt teljesen részletesen elmesélik a fennmaradt leírások, a vakító fényeket, a gomba alakú felhőket, a teljes pusztulást.

A Sínai Félszigeten pontosan a leírásoknak megfelelően jól láthatóak a kráterek, törésvonalak, az érintett területen oda nem illő megfeketedett kőzet található, mely természetellenesen magas arányban tartalmazza az uránium 235-ös izotópját, illetve egyértelműen bizonyított a természetellenesen magas hőmérséklet egykori jelenléte. Mindezek mellett a Holt Tenger déli részén a romok őrzik a radioaktivitást, illetve a tengerbe folyó vizek magukkal vitték a radioaktív port.

Bár a rakéták nem voltak túl nagy erejűek, azaz inkább helyi hatása volt mindnek, mégis az istenek a támadás éjszakáján fejvesztve menekültek kellő távolságban fekvő, biztonságosnak vélt városaikból. Ur városból menekült Nannar és Ningal, Enlil és felesége Ninlil elhagyták a parancsnoki várost Nippurt, Ninmah elhagyta Kesh városát, Inanna/Ishtar elhagyta Erech városát, melynek éppen királynője volt, Ninurta és felesége Bau elhagyták Lagasht. Az istenek repülve távoztak, a városokból, figyelmeztették a lakosságot is a közelgő veszélyre, arra bíztatták az embereket, hogy fusson ki merre lát, mentse az életét. Az emberek nem értették, a történteket és gyakran kételkedtek, hiszen ilyet még nem éltek át.

Az ok, amiért menekülni kellett az volt, hogy megfordult a széljárás és a biztonságos távolság már nem lett biztonságos, a szél, a radioaktív felhőt a sumer városok felé sodorta.

Már az 1800-as évektől tudták, hogy valami történt i.e. 2.024-ben, mert a híres sumer városok hírtelen elnéptelenedtek, de nem pusztultak el. Minden ház, épület érintetlen maradt, a házakban félbe maradt minden tevékenység, mintha az emberek egy pillanat alatt eltűntek volna. Ráadásul nem csak az emberek tűntek el, hanem az élet, a háziállatok elpusztultak, a növények szintén megsemmisültek, kő és homok maradt.

Elmondhatjuk, hogy a szó szoros értelmében A SUMER TÁRSADALMAT ELFÚJTA A SZÉL. Ennek oka nem az emberek viselkedése, hanem az istenek összeférhetetlensége.

A régészeti leletek filmszerűen leírják az eseményeket. Ninurta (Enlil elsőszülött fia) és Nergal istenek repülőgépről indították a rakétákat. Minden rakéta éles csíkot húzott maga után, majd becsapódáskor egy hírtelen vakító villanás, hatalmas légnyomás, majd szép lassan egy gomba alakú felhő emelkedett fel. Lassan a gomba alak eltűnt, a felhő szétterült, és ezzel együtt eltűnt az ég. A robbanások után a szétterült felhők egyesültek, majd hamarosan feltámadt a szél és nagy felhőtömeget el kezdte terelni a sumer városok felé.

Az istenek nem hitték, hogy ilyen vége lesz az eseményeknek, hiszen legtöbbjük már a földön született és csak mesének tartotta, amit az atomfegyverek erejéről hallottak. Aki gondolhatott a pusztításra, az Anu volt, a Nibiru uralkodója, valamint Enki, Enlil, és Ninurta, akik a Nibiru bolygón éltek, mielőtt megtelepedtek a Földön. Minden elvesztett városról írtak egy elmélkedő történetet, esettanulmányt, mint például „Nippuri Elmélkedés”, „Uruki Elmélkedés”, stb. Ezekben részletesen leírták az a pánikot, azt a halálfélelmet, amely pár perc alatt úrrá lett a városon, az éjszaka közepén.

Ur városában élt Nannar és Ningal, akik úgy döntöttek, nem mennek el, bár a város lakossága elmenekült. Már nappal volt, mikor a szél a radioaktív felhőket a város felé fújta. Az isteni pár a napot és az éjszakát a ziggurat szerű templom pincéjében töltötte. Reggelre a felhőket tovább vitte a szél, ekkor jött rá Ningal, hogy férje Nannar halálosan megfertőződött a radioaktív sugárzástól. Mivel menni már nem tudott, ezért kivitte, majd repülve távoztak kedvenc városukból. Ők ketten voltak az utolsók, az emberek már rég elmentek.

Hasonló sorsara jutott Ninurta felesége Bau, aki egyedül volt otthonában Lagash városában. A város lakói szerették Bau istennőt, „Bau Anyának” nevezték, mert nagyon jó természete volt. Férje távol volt, mert éppen a reptér felrobbantásával foglalkozott. Menekülni nehezen tudott, halálos sugárdózist kapott és nem sokkal később meghalt.

Eridu, Enki városa már messzebb volt és a halálos szél éppen csak érintette a város szélét. Enki felesége Ninki elmenekült „elszállt, mint egy madár”, ahogy a leírások mondják, Afrikába távozott a régi kutatási központba.

Enki nem menekült el, hanem a városon kívülre ment, kellően távol ahhoz, hogy ne kapjon sugárzást és onnan figyelte a pusztulást.

Érdekes módon a legkevésbé érintett terület Babilon volt, Marduk király birodalma, holott éppen ő ellene vetették be az atomfegyvert.

Marduk megkérdezte apját Enkit, hogy mit tegyen? A tudós válasza egyértelmű volt, aki tud meneküljön észak felé, de mindenképp figyeljék a szél járását. Aki nem tud elmenekülni, az bújjon a föld alá valamilyen pincébe, és legalább egy-két napig maradjon ott, ha előjön, ne igyon, ne egyen semmit, mert minden mérgezett. A legfontosabb, hogy az embereknek el kell magyarázni, ne nézelődjenek, ne csodálkozzanak egy sosem látott jelenségen, mert a radioaktivitás bár nem látható, de halálos. Azonban szerencsére a széljárás miatt Babilon nagy része megmenekült.

Az általános sumer látkép azonban borzalmas volt. A városok elnéptelenedtek, akik maradtak, azok az utcákon feküdtek holtan, a városokon kívül mindenhol halottak feküdtek a homokban, a földeken, hasonlóan az állatok, a növényzet pedig pár óra alatt elszáradt, eltűnt. A megművelt területek kiszáradtak és évek alatt elsivatagosodtak. 2.000 éves tündöklés után a sumer társadalmat elfújta a szél, és ez nem az emberek hibájából történt.

 

Jelenkori kutatások (1)

Hét tudós hivatalos kutatásba kezdett, mely éveken át tartott, keresték a választ, hogy mikor és mi lehetett az, ami olyan radikálisan megváltoztatta a sumer történelmet. A hét tudós, hét területet képviselt, és közös munkájukat 2000 év áprilisában tették közzé. (Climate Change and the Collapse of the Akkadian Empire: Evidence from the Deep Sea, Scientific Journal Geology, April, 2.000). Kutatásuk során sugár és kémiai elemzéseket végeztek, klímaváltozást elemeztek, műholdas rétegfelvételeket tanulmányoztak.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a Holt Tenger környékén egy szokatlanul gyors klímaváltozás történt, szinte egyik napról a másikra, szokatlan, oda nem illő anyagok kerültek ebbe a térségbe, melyek Mezopotámia déli részéről érkeztek, szél által. Még a szél irányát és erősségét is kiszámolták. A nevezett területen, illetve a Holt Tenger mélyén rengeteg radioaktív anyagot találtak, melynél még az odakerülés időpontját is meg tudták határozni, illetve kiderült, hogy a Holt Tenger ettől az időponttól halott, azaz akkor pusztult ki az élet. Viszont nem tudták megmagyarázni az uránium 235-ös izotóp származási helyét.

A tanulmány következtetése: „ismeretlen drámai esemény történt ezen a területen 4.025 évvel ezelőtt” írták ezt i.sz. 2.000-ben, és ez egybeesik a sumer leírások i.e. 2.024-es dátumával.

További megállapítás, hogy pont abban az időben a Holt Tenger szintje váratlanul 100 métert esett egyik napról a másikra. Ezt a tudósok semmivel sem tudták megmagyarázni. E nagy mennyiségű vízveszteség, mely a tenger vízmennyiségének kb. a harmadát jelenti, a só koncentrációjának hírtelen emelkedését okozta, így a Holt Tenger sótartalma tízszer nagyobb, mint az átlag tengereké.


 

 

Jelenkori kutatások (2)

2001 április 27-én a Science tudományos folyóirat közzé tett egy tanulmányt, mely egyértelműen kijelenti, hogy Irak, Kuvait, és Szíria elsivatagosodása, illetve a Tigris és Eufrátesz folyók közötti területen a növényzet visszaszorulása egy, 4.025 éve történt hírtelen klímaváltozás eredménye, mely egy nap alatt következett be és ez egy, a Mezopotámiában történt eseményhez köthető, azonban fogalmuk sem volt, hogy mi lehetett egy ilyen esemény. A Föld történelmében még nem történt ilyen gyors klímaváltozás. A robbanások után több mint 100 évvel kezdett csak feléledni az élet a sumer területeken. Ekkor alakult ki az igazi Babilon.

Az elhagyatott sumer városokba, a leírások szerint kezdtek beszivárogni a környék népei. Az első évtizedben, mikor a sugárzás még eléggé erős volt, rejtélyes betegségekről és halálról szólnak a leírások, azonban 200 évvel később, már lakott terület volt, igaz közben a régi sumer városok fizikailag elpusztultak.

Napjainkban csodákat beszélnek a Holt Tenger iszapjából készült kozmetikumokról.

Ez az iszap a múltról beszél és van benne egy kevés a Nibiru bolygóból!!!



Comments are closed.