Wictor Charon

.

Részlet az Ébredés c. könyvből:

“Minden, ami minket körülvesz, az rezgés. A rezgések egy része maga az anyag. Az anyagot megfogjuk, fizikai akadályt jelent. Mindez azért van, mert hasonló rezgésekből állunk mi magunk is. Ugyanakkor folyamatosan mennek keresztül rajtunk a rádió, TV, mobiltelefon jelek, kozmikus sugárzások, stb. Minden rezgést, ami minket körülvesz, ami jellemző ránk, azt tekinthetjük egy nagy egységnek. Életünk rezgéseinek teljes halmaza. Nevezhetnénk mindezt az életünk mintázatának.

Ahogy zenében is léteznek oktávok, így az életben is. Ha elzongorázzuk a „Boci-bocit” egyik oktávon, majd egy magasabbon, igaz, hogy más lesz a hangzás, de a mintázat hasonló. Ugyanúgy felismerjük a zene dallamát. A Mendelejev féle periódusos rendszer is ehhez hasonló. Hét vízszintes sorban helyezkednek el az elemek, azért, mert fizikai és kémiai tulajdonságaik valamilyen módon ismétlődnek.

A párhuzamos világ azt jelenti, hogy a mi oktávunktól eltérő oktávon hasonló módon ismétlődik az élet. Thoth úgy definiálja, hogy párhuzamos világok léteznek, amiket egymástól szigorú szabályok választanak el. A párhuzamos világok ugyanazt a teret foglalják el, egyetlen különbség a rezgések energiaszintje. Éppen azért nem érzékeljük, mert nincs érzékszervünk arra a rezgésszintre hangolva.

Igaz, ma is léteznek olyan emberek és technikák, melyekkel bele lehet nézni más világokba (esetleg átmenni), azonban egymás mellett szépen megfér több világ, hiszen az ott élők csak a saját rezgéskörnyezetükre reagálnak, azt érzékelik, az kompatibilis velük. Amilyen rezgés nem kompatibilis az egyik oktávon élőkkel, az csak átmegy rajtuk, mint egy kozmikus sugárzás. Mindenki csak azt látja, érzi, ami az övé.

Aki belelát más világokba, az képes ideiglenesen érzékelni egy másik oktáv rezgéseit is.

A magyar Wictor Charon rendelkezett olyan képességekkel, hogy átjárt egy másik dimenzióba. Élményeit le is írta AZ ÚJ EÓN TUDOMÁNYA című művében. Húga Szepes Mária, a magyar ezoterikus irodalom meghatározó alakja volt. A két testvér együtt sok érdekes információval találkozott, azonban egy olyan korban éltek, mikor nem hogy nem díjazták az ilyen tudást, hanem egyenesen el is hallgattatták.”

.

Részlet az ÚJ EÓN TUDOMÁNYA (Wictor Charon) c. könyvből: 

“ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM

Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.

Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.

Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.

A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.”

.

Új korszak, új eón

Wictor Charon akár csak Rudolf Steiner “nagy szellem” volt. A létezés őáltala sok új információt közölt. Az 1900-as évek elején benne volt a morfogenetikus térben az ilyen irányú fejlődés esélye, hiszen akkor élt Steiner, Tesla, Rife, és még nagyon sokan mások, akik kozmikus kapcsolatokról beszéltek, ingyen kozmikus energiákat használtak. Azonban az emberiség nem ezt az utat választotta. A materializmus diadalmaskodott, így Wictor Charon “rossz” időben született, a környezet nem tudott vele mit kezdeni. Ha a Tesla féle gondolkodást vittük volna tovább, akkor tudott volna kiteljesedni Wictor Charon. Napjainkra jutottunk el oda, hogy nagyon sok Steiner él a Földön, nagyon sok Tesla, nagyon sok Rife és az emberek vágyják az ilyen típusú gondolkodást. Ez az ébredés. Adott a két feltétel, az emberiség vágya az ébredésre, a változtatásra és adott nagyon sok “nagy szellem” aki képes véghezvinni a változásokat. Öveket becsatolni, kalandra fel!

A Föld asztrológiájával foglalkozók szokták mondani, hogy az emberi fejlődés iránya az lett volna amit Steiner, Tesla, Rife, Szent-Györgyi Albert stb., képviseltek. Azonban mi a javasolt útról letértünk és hatalmas kitérőt tettünk. Konkrétan nem azt a szerepet játsszuk amit kellene. Ugyanígy az első világháború sem volt “eltervezve”. Amikor elutasítottuk az 1900-as évek elejének új lehetőségeit, új gondolatait, akkor letért az emberiség a földi karmájáról. Olyan ez, mint amikor az ember NEMet mond egy hozzá illő munkahelynek, párkapcsolatnak, barátságnak. Ez nem jó és nem rossz, csak ez van. Az ár általában az elégedetlenség. Azonban előbb-utóbb vissza kell térni, hiszen tévelyedésben nem élhetünk sokáig.

Wictor Charon hagyatékét a Charon Intézet képviseli. Nem csak materiálisan, hanem szellemileg is. Honlapjuk www.charoninstitute.wordpress.com. Tudom ajánlani, mert “érdekes” dolgokkal találkozhatunk ott is.



Comments are closed.