.
A sumer történelemben, az első genetikai beavatkozás során, mikor is létrejött a homo sapiens, Adapa volt az első intelligens ember, aki éppen értelme révén látogatást tett a Nibiru bolygón. Tőle tudunk nagyon sokat a Nibiru életéről. A leírások szerint a bolygó pályája nagyon hosszú, és sokáig halad sötétségben. Két napot tartalmazó naprendszert már találtunk, de igazából mégsem tudjuk megérteni a Nibiru bolygó pályáját. A leírások arról számolnak be, hogy a Nibiru az éves periódusa alatt elér egy olyan pontra, amikor is megszűnt a sötétbe történő haladás, és ezen a fordulóponton túl, a világosodás jön. Nem tudjuk, hogy a Nibiru pályáján hol van ez a szakasz, de az annunakik mindig nagyon örültek, amikor áthaladtak ezen a pontos. Náluk itt kezdődött az év, és itt kezdődött az újév. Ilyenkor nagy vidámságot tartottak, akár mi szilveszterkor.
Ezt a szokást az annunaki űrhajósok át is adták az embernek, beléjük nevelték. A Föld északi féltekén a december 21 a téli napforduló. Ez minden ősi népnél a legnagyobb ünnep volt, és még ma is az. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a téli napforduló néha egy nappal hamarabb van, néha eggyel később, és nem is feltétlenül egy nap, hanem majdnem három. Az ősi kultúrákban ez nem a tél kezdetét jelentette, hanem a tél közepét, a sötétség végét, és a fény megjelenését. Úgy mondták, ez olyan, mint a hajnal, mikor a sötétséget feloldja a születő fény.
Az ősi magyarok „karacsun”-nak nevezték a téli napfordulót. Ez a nap a megújulás, az újjászületés napja, ahogy volt ez a sumer hitvilágban is. A karacsun jelentése kara=fekete, csun=forduló.
A vallás mindig átveszi a régi ünnepeket, hiszen az emberektől nem lehet elvenni a régi szokásaikat, legfeljebb kicsit alakít a szokáson, másképp nevezi, másképp ünnepli. Vélhetően így lett a Karacsun a Karácsony, hiszen azt tudjuk, hogy Emánuel Jézus nem télen született. Még az is érdekes, hogy a legtöbb nép nyelvén a Karácsonyt Emánuel Jézus Krisztus nevéből származtatják, kivéve a magyarokat, a románokat itt Európában. Továbbá az ősi Kárpát-medencei nép i.e. 3.000 -ben ünnepelte a téli napfordulót, a Karacsun-t.
Hasonló módon alakult ki a november elsejei halottak napja. Ez a dátum az ősi világban a legnagyobb sámán ünnepet takarta. Ilyenkor az emberek a sámánok vezetésével tüzet raktak, meghívták a természeti szellemeket a tűzhöz, ajándékokkal kedveskedtek neki. Megköszönték a bő termést, és megkérték, hogy a következő évben is támogassák az emberi létet, kérték a természet kegyességét és bőkezűségét.
Hasonló módon, a vallásos „Mária a kisdeddel” ábrázolás a sumer világból származik. Valójában Isis istennőt ábrázolja, akik a kisfiát Horust tartja a kezében. Isis nagyon szerette férjét Osiris-t, és még nem volt gyermekük. Férje harci repülővel történő csatározás során meghalt. Ezért rögtön férje halála után apjához, Toth istenhez fordul, aki a genetikai isteni tudás birtokosa, azaz mai nyelven génsebész volt. Ő a halott Osiris DNS-ét felhasználva, valamilyen klónozási technológiával áldott állapotba hozza lányát, Isis-t. A beavatkozás sikerül, Isis istennőnek fia születik, akinek a Horus nevet adják. A dolog érdekessége, hogy éppen a genetikai beavatkozás miatt Horus egy az egyben úgy néz ki mint apja Osiris, éppen ezért titokban, a világ és főleg Seth isten elől elrejtve nevelik fel. Ez ma a klónozás.
A téli napforduló az újjászületés pillanata. Ilyenkor érdemes nagy bulit csapni, hiszen a fény, a remény, a megújulás kezdődik. Nem véletlen, hogy a világraszóló korszakváltások ehhez a dátumhoz kötődnek. Nem árt afelől is tudatosnak lenni, hogy mindez nem más, mint egy végtelen körforgás. Az életben semminek sincs vége, és semminek sincs a kezdete, hanem egy állandó, egy végtelen körforgás. Az élet úgy teljes, ahogy van. A fehér és a fekete. A sötét és a világos. A nappal és az éjszaka. A jin és a jang. Ők nem egymás ellenfelei, hanem egymás kiegészítői. Ők egymást váltják. Egyszerre nem lehet mindkettőt megélni. Csak egymás után. Így van a világ egyensúlyban. December 21 nem más, mint egy fordulópont.