.
Az ember azért születik le ide az anyagi világba, hogy átéljen dolgokat, részt vegyen, irányítson eseményeket, emberi kapcsolatokat építsen és működtessen. Ezt nevezhetjük munkának is, meg szabadidős tevékenységnek is, meg barátságnak is, meg bárminek.
Régen ez úgy magától kialakult. A nő a családdal volt elfoglalva, a férfi pedig megnyilvánult a külvilágban. A fiú gyerek hamar kinn volt a világban az apjával, a lány gyerek pedig hamar megtanulta a ház körüli munkákat. A szakmák az igények szerint alakultak ki. Mindig van valaki, akinek van affinitása valamire és mindig van valaki, akinek pont arra a termékre vagy szolgáltatásra van szüksége. Az igény hozta létre a munkahelyeket.
Ma más világot élünk. Megjelent a virtuális világ, a harmadik pólus (ajánlott olvasmány: Harmadik pólus), és teljesen megváltozott az értékrend. Azért, hogy minél több pénzt vegyenek ki az emberek és cégek zsebéből létrejöttek virtuális munkák, emberi ésszel fel nem fogható és teljesen értelmetlennek tűnő munkakörök. Kitaláltak kötelező jellegű, de legtöbbször értelmetlen elvárásokat, szabályokat, szabványokat. Így az élet teljes mértékben elszakad a valóságtól. Ez egy torz világot eredményezett ez a „fejlődés”. Ráadásul ez a torz világ belekényszerítette a nőket a férfiúi szerepekbe. Közben meghagyta régi szerepüket és az anyaságot. Teljes a káosz. Amerikai filmekben jól látható, hogy mit görcsöl valaki, hogy egy virtuális szakmában mint mondjuk valamilyen manager, sikeres legyen, aztán vagy sikerül felépítenie maga köré egy lufit világot vagy sem. Ha valaki kikiáltja, hogy ez az ember sikeres, akkor dől a pénz. Azonban egy év múlva már az is lehet, hogy sehol sem kap munkát és munkanélküli lesz. Hiába ez a gigászi virtuális a tudás, a valós életben ennek értéke teljesen nulla. Virtuális szakmák csak a virtuális világban érnek valamit, vagy bármennyit, de a valós világban nincs értékük. Ameddig fenntartjuk a harmadik pólust bármilyen áron, addig ott meg lehet sarcolni az embereket, cégeket, országokra rá lehet kényszeríteni mondvacsinált adósságokat, virtuális tartozásokat, el nem végezhető feladatokat.
Régen egy fiatal vagy elment szakmát tanulni vagy tovább tanult és lett belőle mérnök, orvos, tanár, gazdasági szakember. Ma szinte végtelen sok választási lehetősége van egy fiatalnak, azonban fogalma sincs arról, hogy melyik mire jó. Fogalmas sincs, melyik területen tanuljon, mert nem tudhatja előre, hogy melyikkel kerülheti el a munkanélküliséget. A modern világ vezetői jól látják és igyekeznek is fenntartani ezt a bizonytalan helyzetet, mert meghirdették az életfogytig tartó tanulást. Ezzel kitolták a munkanélküliségi életkorhatárt 6-8-10 évvel, és a szülőket arra kényszerítik, hogy fizessék gyerekeik képzését 25-30 éves korukban. Jobb helyeken (Dánia) az állam fizet (jelenleg).
Ezek után hogyan válasszunk munkahelyet?
Alapszabály, hogy mindeninek saját magának jó, ha tesz valami hasznosat. A világ sok olyan munkalehetőséget kínál, amivel gyakran nem értünk egyet. Fontos, hogy olyan munkahelyet válasszunk, ahol el tudjuk fogadni az ott történő eseményeket. Nincs ma már az az illúzió, hogy jól érzem magam a munkahelyen. Éppen elég, ha nem vagyok tőle rosszul. Ugyanis ha rosszul érzem ott magam, ha nap mint nap utálattal megyek be, akkor először lelki beteg lesz az ember (néhány hónap alatt) majd testi beteg (néhány év alatt). Le lehet rokkanni egy rossz munkahelytől akár 2 év alatt. Amikor valaki nagyon nem ért egyet azzal, ami a munkahelyén történik, ami a napi munkája, az először elhízik. Maga köré várfalat épít zsírból, ezzel szigetelődik el a külvilágtól, jelen esetben a munkahelyétől.
Ha elolvasva egy állás ajánlatot, bennem jó érzések támadnak, melegség, akkor az a munkalehetőség kompatibilis velem, el tudom látni a feladatokat jó érzéssel. Az állásajánlat nyelvezete, stílusa elég ehhez, fontos, hogy én magam olvassam el, akármilyen rövid is. A közvetítő cégek sokat kamuznak, az eredetit kell olvasni.
Azonban ha elolvasva az állásajánlatot bennem rossz érzések születnek, kétségek merülnek fel, esetleg félelem, akkor az biztos nem az én lehetőségem.
Mi a teendő, ha csak olyan lehetőségek vannak, amelyek bennem rossz érzéseket keltenek? Akkor, ha mindenképp muszáj a pénz miatt elfogadni az állást, akkor tegyem azt érzelem mentesen, pókerarccal. Döntsem el, hogy az élet egy játék, és a következő egy évben, csak a pénz kedvéért ÉRZELEM MENTESEN játszom. Eldöntöm és véghez viszem, hogy egy évig nem kötök semmilyen érzelmet ahhoz, ami az adott munkahelyen történik. Mindezek mellett igyekszem ember maradni, indokolatlanul másokat nem hozok sem kellemetlen, sem rossz helyzetbe. Az élet egy energetikai rendszer. Minden energetikai rendszer igyekszik a stabil egyensúlyi állapotában tartózkodni. Ha kibillen onnan, akkor a létezés minden erője igyekszik oda visszajuttatni. Amennyiben érzelem mentesen élem az életemet a munkahelyen ahova a munkanélküliség miatt kerültem, és nem gerjesztek negatív energiapotenciál többletet azzal, hogy másoknak indokolatlanul büntetek, rosszat teszek nekik, akkor mindenféle lelki trauma és betegség nélkül át tudom vészelni a kitűzött időt. Közben nyilván érdemes a környezetben körül nézni egyéb lehetőségek iránt.
.
Alapszabály
Alapszabály, hogy bármit teszek is, az az életben mindig kiegyenlítődik. Például valamilyen ellenőr megbüntet valakit. Aztán másnap az ő feleségét bünteti meg az élet más területén valaki. Két nappal később a másik ellenőr fiát rosszul műtik, orvosi műhiba történik.
A kiegyenlítődés mindig megtörténik, de legtöbbször széles körben, sok „idegen” ember részvételével.
Ha valaki TÚL SOK POFONT KAP AZ ÉLETBEN, AKKOR AZ EGYETLEN MÓD A POFONOK MEGSZÜNTETÉSÉRE, HA Ő NEM AD TÖBBET. AZTÁN LASSAN A KAPOK OLDAL IS LECSITUL. Mert olyan ez, mint amikor egy tó teljesen sima felületű vizébe kavicsot dobunk. Ez az életünk tengere. Minden egyes bedobott kő hullámokat kelt. És ezek a hullámok nekem kellemetlenek. De ha én azért is megmutatom, és a hullámok ellen újabb kavicsok bedobálásával védekezek, akkor egyre nagyobb hullámok keletkeznek CSAK ÉS KIZÁRÓLAG én miattam. ÉS A LÉTEZÉS A POFONOKAT VISSZAADJA. A tó lassan el tud csitulni, ha nem dobálok bele kavicsokat.
EZÉRT JÓ TANÁCS, HOGY BÁRMILYEN MUNKÁT IS VÉGZEK, AZT VÉGEZZEM ÚGY, HOGY EMBER MARADJAK. NEM ÜSSEK ÉS NE BÜNTESSEK SENKIT FÖLÖSLEGESEN. NEVELŐ CÉLZATTAL, LELKI RÁHATÁSSAL SOKKAL EREDMÉNYESEBB A BÜNTETÉS.
Jó példa erre, nemrég történt, mikor egy luxus autót elkapott a rendőr a városban gyorshajtásért. Ez azt jelenti, hogy legalább 100-al ment. Tudta a rendőr, hogy sem a pénzbüntetés nem ér semmit, sem a jogsi elvétele (visszaszerzi jó pénzen), ezért pénzbüntetést nem szabott ki. Viszont lelkileg keményen ráhatott, vagy negyed óráig pszichológusként beszél a rendőr a férfival, aki mindezt egy nő mellett (barátnő/feleség/üzlettárs) végig kellett hallgassa. Aztán a rendőr elment. A férfi nem tudott elindulni. 5 perc múlva kiszállt és el kezdett sírni mint egy kisgyerek. Szerintem ez a „büntetés” többet ért mint bármi más. Sok ilyen rendőrre lenen szükség.