.
Nagyon örülök annak, hogy a sumer történelem nagyon szépen és logikusan felépíthető, áttekinthető, érthető. Mivel az iskolában nem tanítják, ezért az internet az a hely, ahol ezzel ismerkedni lehet. Ezen a honlapon mindezt megtalálom. Azonban olyan ez, mint egy modern film. Hiányzik a vége. Az olvasóra van bízva, hogy végződik a történet. Pedig szeretném tudni, mi van ma az annunakikkal, biztosan nem mentek haza, mi pedig boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
.
A sumer történelem a múltról szól. Például Sitchin sem tekinti tovább az eseményeket, mint időszámításunk előtt.
Azok, akik a jelennel foglalkoznak, az uralkodói réteggel, azok nem néznek a múltba. Pedig a múlt a jelen és a jövő összefügg. Éppen ezért a most készülő Sumer c. könyvemben eleve az egész sumer történelem három részre tagozódik. Van a hőskor, a vízözönig. Majd jön a második felvonás időben nagyjából Jézusig. Azután van a jelen, mely már a jövőt is generálja.
Nem árulok el titkot és nem fogom ezzel a könyv poénját sem lelőni, de azok az istenek, akik az embert megteremtették, majd nevelték, később saját játékszerükké tették, ma is ezt teszik. Uralkodnak és játszanak. Mit hoz a jövő? A vízözön előtt az emberiség szolga volt, azonban túlnépesedett és majdnem vége lett az annunaki uralomnak. Aztán a kis létszámú túlélő összebarátkozott az annunakikkal, később az ember újra szolga lett, túlnépesedett, és majdnem vége lett az annunaki uralomnak. Ekkor az annunakik egy része elment a többi pedig láthatatlanná vált és a háttérből irányítja a szálakat. Lassan az emberiség túlnépesedett, és újra veszélyben az annunaki uralom. Kíváncsian várom, hogy harmadjára hogy folytatódik a történet.