Az emberiség hajnalán, az őt megteremtő „istenek” úgy tanították az emberiséget, hogy meseszerű, oktató jellegű, vizuálisan átélhető és morális tanulságot hordozó elbeszéléseket mondtak, mondattak, játszattak el. Ezek voltak az első tanító jellegű mesék. Még a törvények is ilyenek voltak. Meseszerűen elbeszélő alkotások. Akkor az összes színdarab is ilyen volt.
A sumer kultúrának vége lett. Mai világunkba a magyar népmese hozta át ezt a szokást, az oktató, tanító jelleget. A Grimm testvérek elismerően szóltak a magyar nyelvről, és tanulmányozták a magyar népmesék szerkezetét. A nyelvet ősi, részleteiben mindent kifejező nyelvnek nevezték. A magyar népmese pedig oktató és tanító jellegét ők maguk is átvették.
Napjainkra a világ megváltozott. Bár a gyermekek és a felnőttek ugyanúgy szeretik a mesét, de a materializmus idején nem hajlandóak vizualizálni, hanem filmen akarják látni. Továbbá legyen pörgős, sok akcióval, és a mondanivaló úgy épüljön be az agyba, hogy ne kelljen gondolkodni. Ennek a sok kritériumnak igazából az amerikai film felel meg.
Régen a sumer „istenek” tanító jellegű mesékkel nevelték fel az emberiséget, később a magyar népmese vitte tovább ezt a fonalat, ma pedig az amerikai film. MINDEN amerikai filmben van mondanivaló. Ugyanis kötelező. Ami nagyon erős, az scifi, vagy thriller lesz, és sokszor a láthatatlant materiálisan láthatóvá kell tenni a materialista ember számára.
.
- Sorsügynökség
- Felhőatlasz
- Egy csodálatos elme
- Az őslakó
- Agora
- 10 nap a háborúig
- Mama pici fia
- Gyakornokok
- Teremtés
- Rudolf Steiner, dokumentumfilm
- Szellemíró
- Az Enron-botrány
- Bennfentes játék
- Az üzenet
- Jézus engem szeret!
- Fordított felállás
- A nő
- Hülyék paradicsoma
- A 13. emelet
- A tudás ára
- Itt járt Henry Pool
- Érettségi
- Gyönyörű Zöld
- Pénzes cápa
- Ferenc pápa
- A Dassler fivérek