Felhőatlasz (Cloud Atlas)
amerikai-német fantasztikus film, 164 perc, 2012
rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer; író: David Mitchell
szereplő: Tom Hanks, Hugo Weaving, Jim Sturgess, Halle Berry, Hugh Grant
Az ősi népek jól tudták és tudják még ma is, hogy a születés nem az élet eleje, és a halál nem az életnek a vége. Az élet ennél sokkal több. A születés és a halál közötti rész csupán egy rövid epizód. Egy nagy filmből csupán egy rövid részlet. Egy könyvsorozatnak csupán az egyik könyve.
Azonban a egy film bármelyik részlete szoros összefüggésben áll magával az egész filmmel. Bár lehet értelme annak a kis epizódnak, de megérteni csak a nagy egészet, a kétórás filmet fogjuk. Itt már annak a kis epizódnak teljesen más lesz az értelme.
Az életünk is ilyen. Többször egymás után jövünk, különböző szerepeket játszunk. Lehet, hogy sokszor értelmetlennek tűnik egy-egy élet önmagában, de a nagy filmben nagyon is fontos szerepe van. Nincs értelmetlen élet, legfeljebb mi most nem tudjuk megérteni, vagy nem akarjuk, mert másképp szeretnénk élni azt a néhány évet, évtizedet.
Mindenki születik adott képességekkel, tulajdonságokkal, és ahogy azt az előző számban ajánlott Sorsügynökség c. filmben is láthattuk, a létezés erői meg is tesznek mindent, hogy a sorsunkat beteljesítsük. Mindenkinek van egy sorsa, amit meg kell éljen. És akkor lesz boldog, ha ezt éli meg és nem a másét. Aki focistának született, az focista kel legyen. Ha mást sorsot választ, például cégvezető lesz, akkor nem lesz sem boldog, sem sikeres. Aki anyának születik, annak sok gyereke kell legyen, ő ettől lesz boldog és jól meg fogja oldani az összes ide kötődő feladatot. Számára ez játék lesz. De az a nő, aki üzletasszonynak született, az nem maga fogja nevelni gyerekeit, nem lesz velük igazán boldog, mert számára a karrier a legfontosabb és ott sikeres is tud lenni.
Miről szól a film?
Nagyon szemléletesen mutatja be, hogy a múltban, jelenben és jövőben, párhuzamos szálakon, hogyan játszunk életeket ugyanazokkal a „színészekkel”, akik legtöbbször egymáshoz hasonló karaktereket alakítanak. Sok a hasonlóság az életszerepek között, mindenkinek vannak domináns karakterei, és nagyon érdekes az a mód, ahogy ezeket az élet (Sorsügynökség) szövögeti egymásba.
Illetve azt is megértjük, hogy mit jelent az, hogy karmikus kapcsolat. Egy felsőbb létsíkban előre eldöntött kapcsolat. Ez egy mindennél erősebb lehetőség. Ilyen közös kapcsolat létrejöhet korábbi életek be nem teljesült jó élményei alapján, mikor ebben az életben folytatni szeretnék azt, ami akkor nem adatott meg. Vagy ellenkezőleg, egy rossz tapasztalat alapján, kiköszörülni a csorbát, nagyon érdekes lehet, mikor valakinek most az a legnagyobb szerelme, akit valamikor régebben kegyetlenül meggyilkolt.
Mire nevel a film?
A tudatosságra. Arra, hogy legyünk alázatosak egymással, és értsük meg, hogy egyikünk sem különb a másiknál. Csupán szerepeket játszunk, akár a színészek. Lehet, hogy egyik-másik szerep ellentétes, de azt ne gyűlöletből tegyük, hanem jó szándékkal, és bátran vállaljuk fel, ha úgy érezzünk túlmentük a játék határain, vagy mások figyelmeztetnek erre. És miért? Mert vissza kapjuk. Az élet egy nagy energetikai rendszer, és minden energetikai rendszernek az alapelve, hogy igyekszik az egyensúlyt helyreállítani. Nevezhetjük ez a Karma Törvényének is, vagy bárminek, de a mai életünk megalapozza a jövőnket.
Az emberiség öreg, már sok mindent halmozott fel a múltból, éppen ezért egyre több korláttal találkozik, és egyre több mindent kell kiegyenlítsen. Egyre nehezebb a szerep. Sokkal kevesebb van hátra, mint amennyi eltelt a sumer történelem kezdete óta. Az ember tragédiája szerint is most vagyunk a falanszter korszakban, jön az űrkorszak, majd az eszkimó világ. Ez már nem túl sok, ezért érdemes ezt tudatosan és tartalmasan eltölteni.
Ha már tudunk róla, hogy így működik a világ…maga