Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind)
amerikai filmdráma, 134 perc, 2001
rendező: Ron Howard; író: Sylvia Nasar
szereplők: Russell Crowe (John Forbes Nash, Jr.) Jennifer Connelly (Alicia Nash)
Az ember tudati fejlődése már eljutott arra a szintre, hogy nyíltan beszélnek róla akár orvosi körökben, hogy a tudatunkban, gondolatainkban lejátszódó folyamatok materiális szinten hatni tudnak az életünkre.
Az USA-ban végzetek olyan kísérleteket, hogy mozgásképtelen emberek úgy emelgettek súlyokat, hogy ezt csak gondolatukban tették. Először csak nézték, ahogy egy hivatalos testépítő előttük végez gyakorlatokat, majd később becsukott szemmel, saját maguk, virtuálisan, képzeletükben végezték ezeket megfelelő átéléssel. Kiderült, hogy izmaik el kezdtek növekedni, mintha ők maguk is sportoltak volna fizikailag. Az agy nem tesz különbséget azzal kapcsolatban, hogy valamit átélt a fizikai világban, vagy csak gondolatilag. A fizikai következmény ugyanaz. Végeredményben a virtuális világ nem sokkal különbözik a valós világtól.
A Stanford Egyetem orvosi karán azt bizonyították, hogy a harag kimondottan szívkárosító hatású, koszorúér betegség kialakulásának a kockázatát növeli. A Duke Egyetemen végzett kutatások azt bizonyították, hogy a düh rendszeres megélése, a folyamatosan dühös állapot a halált tekintve komolyabb kockázati tényező, mint a magas vérnyomás, vagy a magas koleszterinszint.
Mindezeken túlmenően a Yale Egyetemen bizonyították, minden olyan negatív érzelem, amelyik a stressz hormonok termelődését fokozza, növeli a szívhalál kockázatát.
.
Miről szól a film?
Egy nagyon tartalmas film arról, hogyan uralhatjuk a tudatunkban levő másik világot úgy, hogy a materiális világ ne tartson bolondnak, és szabadon élhessünk.
Ha túl sok energiát fektetünk az általunk létrehozott világba, akkor az nagyon leköt minket. Minél nagyobb érzelmet táplálunk irányába, annál jobban ott élünk, és nem a valós világban.
.
Mire tanít a film?
Az élet nem más, mint egy fizikai rendszer. Minden energetikai rendszernek a lényege, hogy egyensúlyra törekszik.
Ha túl sok negatív gondolat jár a fejünkben, ott állandósulnak ezek a virtuális lények, melyeket mi magunk teremtettünk meg és táplálunk napi szinten azzal, hogy rájuk gondolunk, foglalkozunk velük, akkor ezek bizony uralni fognak minket.
Ahogy mondják, amitől félünk, és ezt sokáig tesszük, akkor bevonzzuk azokat. És tényleg. Megjelenik az életünkben az, amitől féltünk. Mit mond ilyenkor az ember? Tudtam! Még örül is annak, hogy beigazolódott a félelme. Mintha bölcs lenne ettől. Pedig nem. Pont azt kellene megtanulnia, hogy az élet dolgaihoz érzelem mentesen álljon. Lehet, hogy nem túl jó a munkahelye, de ne attól rettegjen, hogy másnap felmondanak neki. Lehet, hogy féltékeny, de rendezze le ezt a témát és ne gerjessze magában az ilyen érzéseket, mert vagy fizikai szinten lesz beteg, vagy megőrül.
Az ember, amikor az Énje működik, nem fél a jövőtől, nem fél a változástól. Tudja, hogy több a testénél, és tudja, hogy szerepet játszik, akár a színész. A stabilitása a saját belsőjében van. Amikor az Énje nem működik, a saját gondolatvilágában, tudatában virtuális szörnyeket gyárt, amelyek uralják őt és tönkre teszik. Ha ehelyett pozitív élményeket, nyugalmat, szeretet gyártana, akkor bármilyen világvégét túl tudna élni a legnagyobb nyugalommal. Ez az ősbizalom.