.
Kimondottan örülök, hogy a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének most bemutatott felmérése jól ábrázolja, hogy a magyar emberek attól stresszesek a munkahelyükön, hogy nem tisztelik emberi mivoltukat, a lelki terror napjaink munkakörülményeinek szerves része. Ezt eddig is tudtuk, de most legalább egy széles körben végzett felmérés is alátámasztja. Más kérdés, hogy ettől még nem lesz megoldva. A javaslat egyik része arról szól, hogy az emberek stressztűrő képességét javítani kell. Szerintem nem ez a megoldás, mert oda juthatunk, mint Japán. Ott a kötelező napi mosoly mögött lelkük komolyan sérült, lelki nyomorban élnek. Ez az ára a kierőszakolt sikernek.
Ezzel ellentétben az USA-ban most már a sokadik tanulmány jelent meg arról, hogy mit kell tenni az USA gazdaságával, hogy kilépjen az összeomlás törmelékei közül. Rájöttek arra, amit már a tudomány régóta tud. Az ember csak akkor sikeres, ha belső erő mozgatja a munkavégzés során. Tíz éve rendszeresen teszteltek munkateljesítményeket és kiderült, minden esetben sokkal erősebb motiváció a belső hozzáállás, mint bármennyi pénz, vagy pozíció előrelépés a vállalati struktúrában. Most megértették, hogy amit eddig vállalti vezetés címszóval tanítottak, az pont az ellenkezője az életnek. Azonban az USA az enneagram szerinti hármas karakter, a sikerorientált. Ő nem gondolkozik azon, hogy ha egy módszer a siker felé vezet, akkor azt alkalmazza a napi életben. Ennek megfelelően már kezdik alkalmazni az egyetemi oktatásban. Az egyik legszemléletesebb példa, mikor a Microsoft egy évtizede komoly pénzt fektetett egy enciklopédia megalkotásába. Sok embert, sok vezetőt fizetett meg, sikerprémiumokat osztott, a határidők lerövidítését is premizálták. Ehhez képest semmi nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Ennek ellenpéldája a Wikipédia.
Az Egyesült Államokban elindult valami. Ennek a gondolkodásnak markáns képviselője a Google cég, amelyik az egyik legideálisabb munkahely volt sokáig. Azonban ma már nagyon sok, ennél sokkal ideálisabb munkahely van, ahol egy dolog a fontos a kreativitás. Ha az embert a munkahelyén nem tekintik embernek, ha nem lehet kreatív, ha rabszolgaként dolgozik, akkor éppen emberi mivoltában gyalázzák meg. Ez megöli a munkavégzést. Éppen ezért az új szemléletben az az alapelv, hogy mindenki dolgozzon a saját ritmusában, a saját belső erőitől vezérelve, és ettől lesz ő kreatív. Ne a külső világ próbálja meg rákényszeríteni az emberre azt a természetellenes ritmust, amit a profittermelés indukál. Végre ne a farok csóválja a kutyát. Elindult valami az egyetemi oktatásban, a menedzser képzésben, és a felvilágosító munkában. Nem tudni mikorra érik be, de legalább elkezdődött.
Ezzel egy időben Európa (az északi államokat leszámítva) még nem érti mitől van válság. Nem érti, hogy a válság nem a külvilágban, nem a gazdagsági életben van, hanem az emberi fejekben, a megkövült gondolkodásban. Ragaszkodunk mohával benőtt struktúrákhoz, melyek már jó ideje működésképtelenek. Ha az USA kicsit is beindul, akkor Európában nem maradnak kreatív emberek. Ugyanis ahelyett, hogy a helyi munkanélküliséggel kellene küzdeniük, kimennek oda, ahol a saját ritmusukban élnek és dolgoznak és ettől lesznek sikeresek. Ők és az USA. Az EU-ban egyenlőre tombol a túlszabályozottság, a bürokrácia. Ezek következménye, hogy az emberek gyakran jutnak arra a gondolatra, hogy nem biztos, hogy érdemes valamit tenni. Eltart az állam. Több évi ilyen gondolatsor egyenes út az autoimmun betegségbe, vagy más tudatmódosító „megoldásba”.
Az EU északi tagállamai viszont már eleve úgy gondolkodnak, ahogy az USA szeretne. Olyan mértékű a szociális háló, olyan mértékű a létbiztonság és annyira megtesznek mindet a stresszmenetes munkahelyekért, és általában életért, hogy azt fel sem tudjuk mi fogni.
Örülök a Semmelweis Egyetem tanulmányának. Mert talán elgondolkodunk rajta. A dolgozók és a döntéshozók.