.
A pénz értékrendjére épülő fogyasztói társadalomban lassan már semmi nem úgy működik, ahogy az, az embernek jó lenne. Napjainkra kiderült, hogy a modern állam nem tudja ellátni azt a szerepét, amire hivatott. A mai munkahely nem a kreativitás helye, hanem legtöbbször a rabszolgák megélhetési küzdőtere. Az egészségügy sem képes az embereket meggyógyítani. A szolgáltatások is leginkább a pénz beszedésére épülnek. Tabu a valós történelem, és az emberiség valós jövőképe. És most megdöbbenünk, hogy az iskola sem az igazi. Pedig minden folyamat egy időben kezdődött. Csak sokáig nyeltük a békát, és azt mondtuk, hogy ez nekünk jó. Most viszont az egész a nyakunkba szakad.
.
Mitől van tévutakon az oktatás?
Mert fordítva ülünk a lovon, és amikor így lovagolunk, bár haladunk, de erősen csodálkozunk azon, hogy rossz irányba. Konkrétan a fogyasztói társadalom önös igényeire próbáljuk építeni az iskolát, ahelyett, hogy megnéznénk, mire képes egy gyerek. A modern társadalom örökkévalóságát próbáljuk meg lenyomni a gyerekek torkán. A tanterveket olyan felnőttek találják ki, akik nem a gyermekek fejlődési adottságait és érdekeit nézik, hanem a modern társadalom elvárásait. Ennek nagy az ára. A gyerekek hiperaktívak, feszültek, megfelelési kényszerben élnek a bölcsőtől a halálig, emiatt cigarettáznak, isznak, drogoznak, nem akarnak iskolába járni, 20-22 éves korukra gyógyszeres kezelés alatt állnak autoimmun és egyéb civilizációs betegségek miatt. Vannak zseniális adottságú fiatalok, akik Weöres Sándoron túltevő verseket írnak az életről, a világról. Ők egyenesen nem akarnak élni, mert ebben a mocsárban nem akarnak értelmetlenül kapálózni. Az indigó gyerekek indigó színű aurája részben a félelemtől ilyen színű. E lelki terhek következménye a sok fizikai betegség már fiatal korban. Kérdés, mi lesz ezekből a fiatalokból 30-40 éves korukra. Milyen gazdaság kell ahhoz, hogy életben tudja majd tartani az embereket?
.
A gyermek fejlődési adottságai
A gyermek 21 éves korára lesz felnőtt. Addig folyamatosan fejlődik, 7 éves ciklusokban. De ez nem egy lineáris fejlődés, hanem adott korszakokban, adott területek fejlődnek. Mindezt a modern világ tantervei nem veszik figyelembe és sokszor olyat várnak el a gyerekektől, amire éppen fejlődési adottságaik révé nem képesek.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan „működik” egy gyerek, ahhoz értenünk kell az ő fejlődését. Erről hamarosan lehet olvasni a Kozmikus születés c. cikkben.
.
Mi az iskolai elvárás?
Az OECD készített egy felmérést, hogy mit vár el a társadalom az iskolai oktatástól (Education at a Glance 2013). Ebből kiderül, hogy egyet biztosan nem, a magolást. A lexikális tudás a televíziós vetélkedőkbe való, de az életben a kreativitás a kívánatos. Japánban már a hatvanas évektől azt a munkaerőt keresik, amelyik a nemrutinszerű, kreatív, interaktív jellemzőkkel bír. Napjainkra ott már szinte kizárólag erre van szükség. Az USA most tért radikálisan erre az útra (lásd Menedzsment világ vége?). Németország is 2000-ben szó szerint robbantott ebbe az irányba.
Hol tart a modern világ többi része? Ha megnézzük a globalizált cégeket, van egy szúk központi rész, ahol a kreativitás szükséges, és van egy sokkal szélesebb kör, ahol élő robotok dolgoznak. Ez a széles kör elérte hazánkat is a privatizáció alkalmával és olyan dolgozókat keresnek kis pénzért, akik nem gondolkoznak, hanem a munkaköri leírás alapján dolgoznak. Így a cég nem függ tőlük, hanem azonnal cserélhetők.
Általában elmondható, hogy a modern világban a piaci elvárások az oktatást, bár mindig hangoztatják, nem túlzottan érdeklik. Igaz vannak ilyen egyedi tendenciák is, de globálisan mindenki ragaszkodik a megszokotthoz. Például Japánban túl nagy az elvárás, ezért ott a legbetegebbek lelkileg az iskolásgyerekek, ott az öngyilkosság sem ritka. Japán az enneagram szerinti hármas karakter, a versenyző. Tehát úgy gondolják, hogy a gyerekeknek már az iskolában kőkeményen kell versenyezniük. Bár a kreativitás mint elvárás ott szerepel a felvételi lista elején, de mégsem ezt fejlesztik, hanem a versengést, a másik megelőzését.
.
Mit oktatnak az iskolában?
Az USA alapszintű oktatása borzalmasan gyenge, ezt ők maguk is belátják. Éppen ezért vannak a főiskolák, ahol pótolják az alapokat. Közben a gyerek is felnőtt lesz 21 éves korára. Aki tényleg egyetemere akar menni, annak van lehetősége jó egyetemekre menni, ahol komplex az oktatás van bőven elmélet és gyakorlat. Egy jó egyetemmel a karrier biztosított.
Európa nyugati felében az alapszintű oktatás már jobb, és igyekeznek a gyerekek adottságait figyelembe venni. Sok helyen kicsit „waldorfos” a rendszer, de ez jó. Az egyetemek leginkább gyakorlatiasak, bár minden országban van egy-kettő amelyik nagy erős elméleti szintet hoz. A nyugati egyetemeken sok a gyakorlati projekt, sok a csoportmunka. Ők igyekeznek a piac elvárásai szerint oktatni a diákokat.
A valamikori NDK-ban például valaki úgy mehetett orvosi egyetemre, ha előtte dolgozott kórházban egyszerű munkákat. Ha egy-két év után, még így is szerette az egészségügyet, akkor mehetett orvosi egyetemere. Nagy eséllyel jó orvos lett belőle, mert szerette a gyógyító munkát.
Az északi államokban, ahol államilag pénzzel támogatják a felsőoktatásban résztvevőket, sok fiatalnak, akár 35 éves korában is az a megélhetési forrása, hogy tanul egy-két évet egyik egyetemen, majd egy másikon, később egy harmadikon.
Magyarország alapszintű oktatása mindig is erős volt Európában. Bár, ha a gyerekek fejlődési szakaszait nézzük, akkor szerintem irreális, hogy 6 éves korban 4 hónap alatt, vagy ma már inkább egy év alatt meg kell tanuljanak írni, olvasni. Ezt tőlük elvárni abban a korban szerintem kicsit erős. Nem tud kialakulni az értő olvasás, és van akinek ez az egész életében sem alakul ki. Sokan erre vezetik vissza a csúnya írást is. Erre már nyugaton is rájöttek, és 2-3-4 év alatt kell az ottani gyerekeknek eljutniuk erre az író-olvasó szintre.
Az egyetemi oktatásunk szintén erős elméleti szinten, de gyenge gyakorlati szinten. A híres műszaki egyetemeinken túl erős lexikális tudást biztosítanak, nagyon jó elméleti szakembereket képeznek, szeretik is őket a világban, de szükség lenne több gyakorlatra, a kreativitás megélésére.
.
Mit tegyen a szülő?
Először is értse meg, hogy „működik” a gyereke (Kozmikus születés – hamarosan). Majd EHHEZ IGAZODVA támogassa őt a megismerésben. Ne legyenek elvárásai, ne állítson követelményrendszert a gyerek elé, és ne kényszerítse a gyereket döntések meghozatalára, mert képtelen rá. Ez még nem fejlődött ki benne, ezért NEM VÁRHATÓ EL. A gyerek 18-21 éves korára képes döntések meghozatalára. Addig ez a szülő dolga. Ezért van amit nem kell a gyerekkel megbeszélni, mert nem érti meg, és nem tud dönteni.
Mivel az anya és a gyerek az első 7 évben energetikailag kötődnek egymáshoz, ezért az anya, ha már vállalta ezt a szerepet, legyen a gyerekkel. A gyerek CSAK ÉS KIZÁRÓLAG akkor lesz egészséges, ha az anya kiegyensúlyozott. Ezért az anya NE A GYEREKET NEVELJE, hanem saját magát. Éljen bölcsen, és fejlessze magát lélekben, szellemben.
Ha túl vagyunk az érettségin, akkor lehetőleg segítsük a fiatalnak a továbbtanulás (szakképzés, főiskola, egyetem) terén. Semmiképp ne oda küldjük, ahova mi nem jutottunk el, vagy ahogy ezt a családi klán szeretné. Nézzük meg külső megfigyelőként a gyerek adottságait, képességeit, készségeit és segítsük őt élete megvalósulásában. Ajánlom például Rudolf Steiner gyógypedagógiai műveit, Vekerdy Tamás könyveit és előadásait. Csak így érthetjük meg a gyerekeinket és biztosíthatjuk számukra a legjobbat.