100 évvel később… ugyanott

.

Az idén rendszeresen megemlékeznek a világ sok pontján arról, hogy éppen 100 évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Bár egy merénylettel kezdődött, de valójában évtizedekkel azelőtt már a levegőben lógott a lehetősége.

.

Az első világháború

Hatalmas káosz uralkodott a világban.

Az Osztrák-Magyar Monarchia duális kormányzású birodalom lett. A 8 millió osztrák és a 8 millió magyar vezette a birodalmat, úgy hogy a 15 millió szláv nem tudta magát képviselni. Az angolok előszeretettel “izgatták” a szlávokat, hogy álljanak ki magukért. Ferenc Ferdinánd volt az, aki úgy gondolata, hogy három pillérre kell tenni a birodalom irányítását. Legyen osztrák-magyar-szláv vezetés.

A római pápa mindenekfelett álló politizáló és irányító szerepkör volt a Római Birodalom bukásától kezdve a sötét középkoron át addig, míg egy új gondolkodási hullám el nem indult Európában. Ez az ezernyolcszázas évek végére történt. Garibaldi egyesítette az olaszokat és szabadkőművesként a pápa ellen fordult, elvette tőle Rómát. Franciaország az 1870-es évek után köztársaság lett, melyet szabadkőművesek irányítottak. Poroszország lett a szabadkőművesség melegágya. A protestáns vallás pedig a Rózsakeresztes rendből merített. A pápa újra világi hatalmat akart.

Németország és Oroszország kapcsolata különleges volt, ahogy ma is, és Európa minden állama valami mást szeretett volna, mint ami éppen volt. Már két évtizeddel a háború előtt kezdtek kialakulni az érdekszövetségek.

Anglia mely az ipari forradalom materializmusában tobzódott, szerette irányítani a világot, ahogy ma is. Angol vicc szerint az angol polgár hét közben materialista, hétvégén pedig páholyba jár. Ma is két páholy irányítja Európát, egy angol és egy francia. A kettőjük versengése dönti el, hogy ki adott országban ki lesz a kormányfő.

.

100 évvel később

Jean Claude Juncker aki Luxemburg miniszterelnöke volt, majd EU-s karriert épített, 2013-ban arról beszélt, hogy pont ott tart a világ, mint 100 évvel ezelőtt, amikor már kézzel fogható távolságban volt az első világháború.

De hol tarunk ma?

Az arab forradalmak, melyek a modern világ és főleg az USA segítségével valósultak meg, nem hozták el a várt stabilitást. A modern világ elvitte a demokráciát oda, ahol nem képesek eszerint élni. Az arab népek egokiterjesztők. Ott a demokrácia szó hiányzik a szótárukból. Ez nem jó és nem rossz, de ők ilyenek. El kell ezt fogadni és tisztelni kell őket érte. De aki ezt érti, az nem vár el tőlük lehetetlenséget. A külföldi erőknek örültek az ott élők, mert a régi megkövesedett diktatúrákat kisöpörték. Azonban azok helyett újak jönnek. Áldemokrácia csak addig van, amíg ott állomásozik kellő létszámban a békefenntartó sereg. Ha kijönnek, összeomlik a rend és totális káosz jön, bizonytalansággal, háborúval.

Európában is megjelent a konfliktus, melyet nem értünk. A világ és az EU is terroristákról beszél, orosz hadseregről, de valójában fogalmunk sincs arról, mi zajlik ott. Az összes híradás félrebeszél, meg kell nézni mi van a hírek mögött. Tény, hogy a NATO főtitkára felszólította Németországot, hogy fejlessze hadseregét, és kezdjen katonákat sorozni. Szerencsére a német civil szervezetek erősek és van szavuk. Hatásukra és talán a történelemből tanulva Angela Merkel asszony jelezte, hogy nem engedi országát belekeverni olyan dologba, amibe már kétszer belebukott.

Közben Európa közepe is forr, a volt szocialista országok gyarmatokká váltak, és gazdasági csődben. Egyesek szerint ezen a területen kísérleteznek azzal, milyen mélyre lehet süllyeszteni az életszínvonalat.

Szóval visszaköszön 1914. Talán ma már kicsit jobban elgondolkozunk a hadsereg bevetésén. Talán. Addig is van gazdasági háború, lelki terror, kiberháború. Egy világot a neten is padlóra lehet küldeni.



Comments are closed.