Ritmus

.

Ritmus
Az élet nem egy statikus állapot, hanem dinamikus. Mint ilyen van egy ritmusa. Akár egy zeneszámnak. Mindegy hogy Mozart, vagy Ákos zenéje, de van ritmusa, mely jellemző rá. Ez jelenti azt is, hogy van eleje, közepe, vége, van ahol gyorsabb és hangosabb a zene, van ahol lágyabb és lassabb, ez így együtt a ritmus. Az ilyen zene bizonyos lelki átéléseket eredményez, melyek a zeneszám alatt váltakoznak.  A zene ritmusa bennünk a különböző átélések sorozatát hozza létre. Ha e ritmus hatására olyan átélésekben van részünk, amelyek támogatják szervezetünk saját ritmusát, akkor ez a zene minket erősít, kezel, feltölt. Ellenkező esetben pont az ellentétes hatást váltja ki. Ezek alapján érthető, hogy különböző élethelyzetekben különböző ritmusokra (zenékre) vágyunk. Sőt az is érthető, hogy fiatal korunkban más zenét szeretünk, mint idősebb korban.

Ütem
Egy ütem nem más mint egy folyamatos, konstans paraméterekkel rendelkező jel, mint például a dob hangja egy katonai menetoszlop élén. Az ütemnek nincs ritmusa. A ritmus sok változó ütemből áll, megfelelő sorrendben és megfelelő módon egymásba láncolva. Az ütem is hat az emberre, éppen ez a célja a katonai menetoszlop élén, hogy adjon egy kötelezően betartandó rendet. Ha dob ütemes hangja nem hatna nagyobb emberi közösségre, akkor azok nem tudnának egyazon ütemben haladni. Az ütem mint olyan megerőszakolja az embert, átállítja annak saját ritmusát. Például sokaknak azért nem tetszik a techno zene, mert az sokszor nem ritmus, hanem csak egy ütem. Ez az ütem sok embert feszültté tesz, szemben egy akár modern zeneszámmal, melynek van egy jól érzékelhető ritmusa.

Ember és ritmus
Az embernek három, egymástól jól elkülönülő rendszere van. A fejéhez kötődő agy és idegrendszer, a mellkashoz kötődő ritmikus rendszer (keringési és légző rendszer), valamit a has és bélrendszerhez kötődő anyagcsere rendszer. A felső idegrendszer és az alsó anyagcsere rendszer két ellentétes pólus, míg a középső keringési és légzőrendszer a ritmikus rendszer. Az emberi szervezetben anyagi szinten ritmust a szív és a légzés képvisel. A két ellentétes pólust (idegrendszer és anyagcsere rendszer) a ritmikus rendszer választja szét.

Az emberek két csoportra osztható aszerint hogy a fent említett két ellentétes pólus melyike a domináns.

Vannak a kisfejű emberek, akinek feje a testükhöz képest kicsinek mondható, az ő fejük nem olyan széles, inkább hosszúkás alakú. Őnáluk az idegrendszeri pólus a domináns. Ők általában soványok, nehezebben alszanak, sokat agyalnak, idegrendszerük instabilabb, és az életeben nem annyira szintetizálnak, mint inkább egy-egy szűk területen elmélyednek. Gyakran melankolikusok, és hajlanak a depresszív hangulat elérésére.

A másik kategória a nagyfejűek, az ő fejük széles, gyakran már majdnem kerek. Ők hajlamosak a hízásra, jól alszanak, nem agyalnak sokat, gyenge pontjuk az anyagcseréjük. Ők nagyon jól szintetizálják a világot, jól átlátják azt, éppen ezért sok ókori bölcs ebbe a kategóriába tartozott. Ők gyakran szenvednek anyagcsere betegségekben, és ebből fakadóan magas vérnyomásban, gyakran túlsúlyosak, és “attól is híznak, amit másik ember eszik meg”.

Mindkét csoportnál a ritmikus rendszer helyes működésének a helyreállítása egyensúlyt hoz létre a rendszerek között és egészséget teremt. Tehát mindegy hogy valaki állandóan ideges és depressziós, vagy elhízott és magas a vérnyomása, mindegyiknek a ritmikus rendszerét kell kezelje. Ez konkrétan mozgást jelent, mely támogatja a szív ritmusát. Erre a legalább 45-50 perces ütemes séta a legalkalmasabb (4km/óra) sebességgel, illetve a légzőrendszer támogatása például jóga légzéssel. Semmilyen teremben végzett sport nem tudja betölteni ezeket a funkciókat.

Életritmusok
Az embernek van napi ritmusa.  Reggel felkel, reggelizik, valamilyen tevékenységet végez, ebédel, valamilyen tevékenységet végez, vacsorázik, lefekszik. Ezek a napi események nagyon fontos ritmust generálnak. Ez a ritmus más és más lehet különböző embereknél, de fontos, hogy mindenkinek meg legyen a saját ritmusa, legalább egy hosszabb időszak erejéig. A ritmus kialakításában fontos szerepe van az étkezéseknek, mert bizonyos időszakokat lehatárolnak. Az mindegy, hogy valaki déleben ebédel vagy délután háromkor, fontos az, hogy saját magához képest nagyjából ugyanakkor tegye, és az étkezés jól elhatárolható esemény legyen. Tehát az, hogy az irodából a harmadikról felmegyek a tizedikre és közben lenyomok egy kiflit, az nem tekinthető étkezésnek sem materiális sem ritmikus szempontból.

Amelyik embernek szétesik a ritmusa, az beteg lesz és semmilyen táplálék kiegészítő, semmilyen sport nem hozza azt helyre addig, amíg nem áll helyre az ő saját ritmusa.

Az embernek van heti ritmusa is. A hét öt napján dolgozik, és szombat, vasárnap másként él. A családdal otthon, vagy elmennek valahova, lényeg, hogy az aznapi ritmusa radikálisan különbözzön a munkanapok ritmusától.

A havi ritmus is fontos, illetve az évi. Ezek már igazodnak a természet rendjéhez, az ünnepekhez, családi eseményekhez. Fontos, hogy mindennek meg kell adni a módját. Ezért kicsit vicces, mikor Karácsony délutánján valaki még anyázik a parkolóban,. este elönti őt a szeretet, majd másnap az interneten úgy próbál pénzt keresni, hogy becsap másokat.

A természet ritmusa
A Kárpát-medencében azt jelenti, hogy a tavasz és az ősz elválasztja a két ellentétes pólust a nyarat és a telet. Fontos, hogy ezeket az ember ne egyszerre, vagy egymáshoz nagyon közel élje meg, mert akkor a természet természetellenes ritmusa felborítja az ember saját ritmusát. A természet ritmusa meghatározó jelleggel bír az ember számára. Ezért komoly kihívás például egy másik bolygón való megtelepedés. Az annunakik is sokat szenvedtek a sumer időben attól, hogy a Nibiru ritmusa teljesen más volt, minta Földé. A Nibiru ritmusa sokkal lassabb volt, időben hosszabb egy-egy periódus. A Föld ritmusa ezzel ellentétben nagyságrendekkel gyorsabb. Azok az annunakik akik sokáig itt éltek, átvették a Föld gyorsabb ritmusát és ezáltal felgyorsult az idegenek életritmusa, így sokkal hamarabb öregedtek. Végül is felgyorsult a saját életritmusuk, tehát hamarabb haltak meg, mint a Nibirun.

A modern kor üteme
Az ősi népek mind a természet ritmusa szerint éltek. Más volt az életük télen és más nyáron. Más volt száraz időben és más csapadékos időben. Nekik nem csak napi, heti, havi, hanem éves ritmusuk is volt.

A modern világban a pénz egyeduralma megszüntet minden ritmust, és ehelyett mindenhol a modern kor üteme szól. Olyan ez, mint a római katonák menetelését fenntartó dob. A profit üteme megszünteti napi, heti, havi, éves ritmusunkat, és a természet ritmusát is. Mindenki nézze csak végig saját napjait, hetit, hónapjait és rá fog jönni, hogy ő maga mennyire vesztette el saját életritmusait, mert meg akar felelni a fogyasztói társadalom elvárásainak, a pénzszerzés elvárásainak, stb. Teljes ritmusunkat felülírja a civilizáció dobja, mely halálba kerget minket, akár az ókori rabszolgákat a gályákon. A dob üteme a bölcsőtől a halálig. És miért?

Még egy érdekes dolog is megfigyelhető. A civilizáció üteme nem csak az ember ütemét írta át, hanem lassan más a természetét is. Képzeljünk el egy nagy nyúlketrecet, melyben elfér 100 nyúl. Az elején él a ketrecben 20 nyúl. Kényelmesen elférnek. De kezdenek elszaporodni. Lassan lesz 80, majd 120, majd 180. Részben a túlnépesedés miatt, részben egyéb okokból kezdenek megbolondulni. Saját testi épségüket sem tartva szem előtt, el kezdik szétverni környezetüket, mely a ketrec. Mindig van egy kritikus tömeg, mely már tönkre tudja tenni saját életterét, saját ketrecét.
Az emberiség is eljutott oda, hogy nem hogy a természet ritmusa szerint él, hanem egyenesen az ütemével felülírja a természet ritmusát. Az ember van már olyan nagy létszámban és az alkalmazott technikája képvisel olyan erőt, hogy hatással tud lenni életterére, a Földre. És bizony ott tarunk, hogy a mi ütemünk, a mi rabszolgahajcsár dobunk felülírja a természet ritmusát. Mi következik ebből? Úgy járunk mint az annunakik. A saját ütemünk mint a természet üteme is visszahat, ezáltal korán megöregszünk, hamarabb betegek leszünk és hamarabb halunk meg. Ez ellen kívánnak fellépni a SLOW mozgalmak.

Túlélhető-e egy ritmus nélküli, gyors ütemű és egyre gyorsuló világ?
Kisebb nagyobb sérülésekkel igen, de ehhez feltétlenül meg kell őrizzük a tudatosságunkat.

Először is saját ritmusunkat kell fenntartsuk. Konkrétan meg kell tapasztalni, hogy ha idegileg, lelkileg fáradtak és feszültek vagyunk, akkor a természet feltölt. Tehát legalább kétnaponta egy-egy órát sétáljunk, járjunk és fedezzük fel a világot mint egy kisgyerek. Közben ne telefonáljunk és ne hallgassunk zenét. Sokan úgy futnak, hogy közben zenét hallgatnak. Ilyenkor nem akarnak azonosulni a futással. Ennek semmi értelme.
Napi 10 percen át végezzünk légzőgyakorlatokat. Szinte mindegy, hogy mit, de valamit, amiben ritmus van.

A napi ritmusunkat állítsuk helyre. Legyen három fő étkezésünk, amit legalább arra a kis időre csendben, odafigyelve fogyasszunk el, ha lehet barátainkkal, szeretteinkkel, de csendben. Legyünk jelen abban a néhány percben. Ne menjen rádió, televízió és ne a céges problémákat beszéljük meg. Vegyük észre, hogy eszünk és este is emlékezzünk rá, hogy mit ettünk. Hasonló időkben keljünk és hasonló időkben feküdjünk, és ez nem este 11 után legyen. Ha este túl sokat tévéztünk, vagy interneteztünk, akkor úgy feküdjünk le, hogy előtte végeztünk 20 guggolást.

A heti ritmus részeként a hétvége legyen teljesen más mint a munkanapok. Más gondolatok, más események, más személyek. Semmiképp ne dolgozzunk.

A havi ritmus részeként legyen havi program, és minden hónap kicsit különbözzön a többitől.

Az éves ritmus részeként menjünk nyaralni. Ha nincs pénzünk, akkor is valamilyen “ingyenes” megoldást keressünk barátok, vagy rokonok révén. Legalább egy hétre közösen szeretteinkkel valahova. Ezek az éves közös élmények.

Saját tudati fejlődésünket segíthetik filmek, könyvek, előadások, honlapok. Ezek révén eljutunk oda, hogy kompromisszumot tudunk kötni a pénz és a saját életünk feláldozása között. Mert ha a mérleg nyelve nem középen van, akkor mindenképp betegen leszünk. Ha a mérleg túlzottan elbillen valamerre, akkor mindenképp energiapotenciál halmozódik fel, mely kritikus élethelyzetek elé állít minket. Ha hisszük, ha nem. Ha akarjuk, ha nem. Ezekről az Ébredés c. könyvben lehet bőségesen olvasni.



Comments are closed.