és elmennek külföldre…de ott sem jobb, csak jobban fizetnek
.
Komoly problémákkal küzd az egészségügy. Pedig ha jól működne a világ, akkor az egészség nem ügy lenne, és nem is kellene harcolni a betegségekkel. Mert azok nem az ellenségeink. De ezt még nem akarjuk megérteni. Talán majd egyszer mielőtt kihal az emberiség, a világ modern részén. Talán.
A nyugati világban az orvoslás nem leányálom. Éppen azért a helyiek nem is mennek orvosnak. Nagy a felelősség, erős a leszabályozottság, az ottani orvosok mint bio robotok dolgoznak. Sok helyről mondták már orvosok, hogy olyan légkörben nem lehet dolgozni. Például mindenki kötelezően ellenőrzi kollégája munkáját és ha az nem maximálisan felel meg a szabályozásnak és a szakmailag előírt követelményeknek, akkor egyenesen fel kell jelentse társát. Ha nem jelenti fel, akkor őt jelentik fel.
Ezzel együtt ott sem sikeresebb az egészségügyi ellátás. Ausztriában dolgozó hölgy mondta, aki két vetélésen túl van, most újra áldott állapotban van, hogy csak az számít, hogy a gyerek szívhangja hallható és az anya nincs közvetlen életveszélyben. Semmi más nem számít. Hiába hajlamos az anya a vetélésre, hiába nincs jól, nincs ereje dolgozni. Nem számít. Ha nincs életveszélyben sem ő, sem a gyerek, akkor dolgoznia kell. Nem írják ki táppénzre azért mert nincs jól, és ez a gyereknek sem tesz jót. Ilyen a törvényi szabályozás.
Tehát ott sem jobb. Nem csak morálisan, de szakmailag sem. Bécsben egy 40 éves hölgy, aki jó beosztásban dolgozik, szívrendellenességgel kórházba került. A kórházi gépezett precízen pontosan, olajozottan működött. Egy évig rendszeresen vizsgálták a hölgyet. A magyar wellness szállodákat meghazudtoló körülmények között hetekig feküdt különböző osztályokon, a legdrágább gépekkel nézegették, és egy év múlva nem tudtak diagnózist felállítani. Terápiát meg még úgysem. Annyiban maradtak, hogy adtak egy igazolást arról, hogy egy évig vizsgálták a szívét és arra kérték, hogy ez legyen a személyi igazolványa mellett, mert ha esetleg egyszer mentő viszi el, had tudjanak róla. Ettől az esettől nem sokban különbözik egy fiatal srác helyzete sem, amikor Dániában pánikrohammal kórházba került, majd a kivizsgálások után azt a diagnózist kapta, hogy vírusos fertőzés.
Azon is érdekes elgondolkodni, hogy Svédországba úgy mennek ki pszichiáterek, hogy 4 hónap alatt megtanulnak svédül és már benn is vannak a mély vízben. Még magyarul is nehéz magyar orvosnak a páciens lelki problémáiról beszélni, életviteli tanácsokat adni. Lehet, hogy ez utóbbi elmarad és csak antidepresszánsokat írnak, ebben merül ki az orvosi munka?
Látható, hogy a modern nyugati egészségügy legnagyobb baja a mechanikus gondolkodás. Úgy tekintenek az emberre, mint egy autóra. Ha rossz a futómű, akkor kicserélik. Ha valaki bemegy a szemészetre, akkor az orvos azt látja, hogy bejött egy szem. Nem egy ember, hanem egy szem. Azt megvizsgálja és nem talál semmit. Arra már nem is gondol, egyébként tilos is, hogy az illetőnek a mája valamiért nem jól működik, és ma azért rosszabb a látása, azért könnyezik egy ideje a szeme, azért annyira csipás reggelre, hogy nem tudja kinyitni. Mivel a nyugati orvoslás úgy éli meg, hogy egyre kevésbé sikeres, lévén az emberek egyre betegebbek, ezért egyre szigorúbb szabályokat hoznak a működést tekintve. Egyre jobban kordában akarják tartani az orvosokat. Ezzel pedig egy lényeges dolog szűnik meg működni, a szabad gondolkodás. Így a szabad gondolkodó orvosok is be kell álljanak a sorba és bio robotként kell dolgozniuk a megírt szoftverek (szabályok) alapján. Ezért például rengeteg szemész orvost keresnek a nyugati országokba. Egyik részük sorozatban műt szürke és zöld hályogot, a másik kategória pedig a sürgősségi betegellátásban dolgozik, akár a Vészhelyzet c. sorozatban.
Sok magyar orvos aki kiment néhány év után arra a gondolatra jut, hogy haza kellene jönni. Nézelődnek, számolgatnak és nem jönnek. Mert itthon nem tudnak újra megteremteni egy egzisztenciát a magyar orvosi bérekből. Erről még a kamara hivatalos újságában is nyilatkoznak. Végül is kinn maradnak. A magyar orvosi állásokat sem töltik be sem román, sem ukrán orvosok, mert ez a pénz nekik is kevés. Ebből itt megélni ők sem tudnak. Romániában például ennél valamivel többet keresnek.
Az orvosok kálváriája nem csak az orvosoké. Hanem az egész modern világé. Nem csak az orvosok élnek meg nehezen, hanem szinte mindenki, aki becsületes munkából szeretne. Nyugaton pedig hiánycikk a szürkeállomány. Ezért szeretettel elszívják azt a keleti régiókból. Így ideig-óráig működtetik a saját rendszereiket. De, az ő világuk is leszállóágban van. Mivel Európa is közös, meg az egész világ, ezért ha becsapódnunk a földbe, akkor azt együtt tesszük. Aki túlél, az majd leporolhatja magát és egy érdekes mesét mondhat el unokáinak arról a világról, melyet nem szeretne többé átélni az emberiség.