.
Piramisok
A három Gizai piramis igazi rejtély. Nem csak az, hogy mikor és miért épültek, hogy építették őket, hanem egyszerűen az, hogyan állhatnak. Azt már tudjuk, hogy az annunakik előtti tudatos civilizáció építette őket az Orion öv három csillaga irányába (részletek a Sumer c. könyvben), de hogyan nem rogyott még össze a saját tömege alatt. Ugyanis az egyiptomi fáraók mikor megpróbálták egy az egyben lemásolni őket, és ideális piramist kezdtek építeni, akkor azok már félkész állapotban összerogytak a saját tömegük alatt. A kő nem bírta el a saját tömegét. Ez ma is komoly kihívás lenne, ha egyáltalán meg tudnánk mozdítani akkora kőtömböket. Erre modnják, hogy öszerogyott a saját nagysága alatt.
Római Birodalom
Ehhez hasonlóan járt a nagyság szimbóluma, a Római Birodalom. Amíg fenn tudta tartani növekedését az új területekről szerzett erőforrásokkal (pénz és ember), addig fenn tudta tartani a növekedését. Azonban mikor elfogyott a lendület és elfogyott a szűz terület, akkor nem tudott berendezkedni a fennmaradásra. A növekedés fázishoz illő struktúra nem tudta szolgálni a fennmaradást. Ennek következménye lett a pénz hígulása és az elszigetelődés. A pénz hígulás azt jelentette, hogy a pénzérme az elején akár 80% ezüstöt is tartalmazott, míg a végén már nem volt 2%. Az elszigetelődés pedig azt jelenti, hogy a birodalom növekedése idején nem jelentett akadályt az utazás a birodalmon belül. Volt rá pénz, közbiztonság és igény. A birodalom vége felé már nem utaztak az emberek, mert drága volt, sok más bajuk volt, féltek a mindenféle hordáktól, megbomlott a közbiztonság. Ekkor a helyi szerveződésű erők lettek fontosak. Ez lett a túlélés.
Napjainkban
Ma hasonlót élünk meg. A fogyasztói társadalom túl van már a növekedési fázisán. Éppen hanyatlik. És ebben a fázisban még mindig a növekedéskori struktúrák működnek, vagy próbálnak működni, de már nem tudják ellátni feladatukat. Így a modern világ hanyatlása fokozódik. Ha átalakítanánk gondolkodásunkat és az elavult struktúrákat, akkor megfékezhetnénk a hanyatlást. De nem tesszük. Mintha szándékosan tönkre akarnánk tenni azt, ami már nem működik. Végül is ez is lehet egy magyarázat. Ha mindet a józan ész ellen tesznek, akkor az véletlen nem lehet.
Most éljük meg azt, hogy a fogyasztói társadalom éppen összerogyik a nagysága alatt. Ennek egyik következménye a fizikai elszigetelődés. Szerencsénkre az internet a Föld szinte minden területén azonnali összeköttetést tud biztosítani kép és hang formájában, de fizikailag már sokba kerül az utazás. Ha egy magyar családot nézünk, akkor a Szombathely-Budapest út oda-vissza 20.000 Ft matricástól. Ez az átlagbérhez képest is jelentős, nem beszélve a kevesebbhez. A vasút is az utolsó néhány év alatt közel a duplájára drágult. Ez nem csak nálunk van így, hanem például sok német azért nem megy ma már Horvátországba, mert az utazási költség sok. Régen ez náluk a nyaralás költségei között elenyésző volt. Mindezt tetézte 2008-ban Merkel asszony, mikor megkérte a németeket, hogy inkább otthon költsék a pénzt, mert az országnak szüksége van rá. És oly mértékben fogadtak szót a németek, hogy ez statisztikailag kimutatható. Az utazási költségek növekedését érzik már a horvátok is, mert már nem érdemes leugrani három napra hozzájuk Győrből, mert annyiba kerül az út, mint a három nap szállása.
Mit hoz a jövő?
Rudolf Steiner 100 évvel ezelőtt megmondta, hogy amikor egy világ összerogyik, akkor elvésznek a távoli fizikai kapcsolatok. De felerősödnek a szűk fizikai kapcsolatok. Ez lehet a túlélés egyetlen esélye. Azzal tudunk barátkozni, aki mellettünk él. Hiába van szegedi rokonunk, Szombathelyről ritkán fogunk vele találkozni fizikai értelemben. Ma segítség az internet. Így az egész világ egyben van. A kapcsolatok távkapcsolatok lesznek. Nem árt, ha tudatunkkal megértjük ezt, és életünket is ezek szerint alakítjuk. Nem menekülhetünk el a problémáink elől. Ott helyben kell megoldani őket, felhasználva a helyi erőket és lehetőségeket.