.
Mai tudományos szemmel sem a Föld, sem a Hold eredete nem egyértelmű. Általános elmélet, hogy valamikor a kezdetekkor együtt alakultak ki, a Hold a Föld egy leszakadt része, melyet aztán meteoritek alakítottak olyanná, amilyen.
A Hold és a Föld kémiai összetétele nagyon eltér egymástól, így gyorsan meg is kérdőjelezhető az az elmélet, hogy a Hold igazából a Föld egy leszakadt darabja, azaz ugyanolyan, mint a Föld, de kicsiben. A Holdra szállások alkalmával vett kőzetminták bebizonyították, hogy a Hold élő bolygó volt, és nem ilyen kietlen, mint most. A Hold szerkezete réteges, tehát valamikor olvadt halmazállapotú volt.
Az égitest gravitációs mezője szabálytalan, azaz nem egyenlően helyezkednek el a nehéz fajsúlyú elemek a belsejében. A kőzetminták egy része széttöredezettség utáni hirtelen hőhatás miatti összeforrásról árulkodik. A Hold felszínén akkora sziklák vannak, melyek 8-10-szer nagyobbak, mint bármely földi, illetve olyan mély árkok húzódnak, melyek szintén 8-10-szer mélyebbek, mint a legnagyobb földi. Bizonyított, hogy a Holdon valamikor 8-szor erősebb rengés volt, mint a legerősebb földi.
Ha nem tudjuk a pontos eseményeket, akkor kérdezzük meg a sumerokat.
Több tucat sumer ékírásos szöveg, illetve pecséthenger meséli el a Naprendszer, illetve a Föld és a Hold kialakulásának történetét. Legismertebb a Teremtés eposz, mely még a Biblia alapját is képezi a világ kialakulását tekintve. A fennmaradt régészeti leleteket elemezve sok érdekesség derül ki. A következő pecséthenger, mely kb. 4.500 éves, Berlinben a múzeumban kiállítási tárgy, ábrázolja a Naprendszert annak a kornak megfelelően.
Érdekesség, hogy a Hold nem hold jellegű, hanem külön bolygó, illetve a Naprendszer külső bolygói is szerepelnek az ábrázoláson, pedig ezeket csak néhány száz éve fedezte fel az emberiség. Az ábrázoláson szerepel még egy bolygó, mely ma nincs a Naprendszerünkben.
A XVIII-XIX században már megfigyelték a Naprendszer bolygóinak mozgását és megállapították, hogy valaminek lennie kellett, ugyanis a bolygók pályáinak szabálytalanságai mind arra utalnak, hogy a Mars és Jupiter között egy bolygónak lennie kellett.
A mai tudomány kimutatta, hogy a Mars és Jupiter közötti kisbolygó övezet igazából egy bolygó törmeléke, maradványa, de nem egy teljes bolygóé, hanem annak csak egy darabjáé.
Az 1870-es évektől gyakorlatilag megfejtették a Teremtés eposzt és már akkor kiderült, hogy az ott leírtak teljesen valósak. Napjainkban már a tudományos kutatás teljes mértékben beigazolta a Teremtés eposzban leírtakat, sőt a technikai és értelmi fejlődés miatt az eposz értelmezése még pontosabbá vált. A téma nemzetközi szakértője Zecharia Sitchin. A 12. bolygó c. könyvében részletesen bemutatja a történteket.
A Naprendszer fiatal korában feltűnt egy bolygó a világűrből (a pecséthengeren az ismeretlen bolygó), melyet a sumer leírások Nibiru-nak neveztek, nevét lefordítva a keresztezés bolygóját jelenti.
A Naprendszer külső bolygói tömegvonzásuk miatt eltérítették az idegen bolygót a pályájáról és beirányították a Naprendszer belseje felé. Itt elkerülhetetlen volt az ütközés valamilyen formája.
Akkor még a Föld nem létezett, hanem egy Tiamat nevű bolygó a Mars és a Jupiter között.
Az idegen bolygó egyik holdja ütközött a Tiamat nevű bolygóval, melynek alsó fele törmelékként szétszóródott és alkotja a kisbolygó övezetet, míg felső feléből mely ütközött a behatoló bolygóval, lett a Föld és a Hold. Mivel az ütközés során a Föld és a Hold összetételében más-más arányban vett részt az idegen bolygó anyaga, ezért tér el annyira a szerkezetük.
Az ütközés hatására a Föld új keringési pályára állt, magával vitte a Holdat is. Az ősi Tiamat nevű bolygó igazából megszűnt, viszont ez volt az egyetlen bolygó a Naprendszerben, mely vízzel rendelkezett, ennek egy részét átadta a Földnek. A történtek magyarázatot adnak még egy fontos dologra, az üstökösök jelenlétére.
Ezek a kisebb-nagyobb anyagdarabok, látszólag mindennek ellentmondóan mozognak, pályájuk nem kör alakú, hanem hosszú, elnyúlt, akár több ezer évre is eltűnnek, de mindig visszajönnek, az üstökösök nem abban a síkban keringenek mint a Naprendszer bolygói, ráadásul haladási irányuk ellentétes, mint a bolygóké. A mai tudomány még nem talált választ arra, hogy mindez mindek tulajdonítható.
A sumer leírások azonban bizonyítják, hogy mindez az ősi ütközés következménye, hiszen az idegen bolygó ellentétes forgási irányból jött, pályája hatalmas elnyújtott, a mai üstökösökhöz hasonló.
Honnan tudták a sumerok ezeket?
Ahogy minden tudást, sőt saját létüket is az akkoriban a földön élő istenektől kapták, ezeket az ismereteket is. Fontos megjegyezni, hogy a sumerok a földre szállt idegeneket nem nevezték isteneknek, hanem azok akik az égből alászálltak-. Az isten kifejezés csak sokkal később a pogány világ eluralkodása alatt alakult ki és mind a mai napig él a szóhasználatban.
A sumerok ismerték a világűrt, azonosították a csillagokat, csillagképeket rajzoltak, a csillagcsoportoknak adott nevek és ábrázolásuk is fennmaradt mind a mai napig, azaz a sumer civilizáció teremtette meg az alapokat. Ismerték a precesszió jelenségét, azaz a lassulást, melyet a Föld tengelyének a keringés síkja felé történő elhajlás okoz.
A sumerok időszámításunk előtt 4.400 körül kezdték el számítani az időt, kezdték vezetni naptárjaikat, kiszámolták visszamenőlegesen a korábbi precessziós elmozdulásokat, melyek időszámításunk előtt 6.500, 8.700, 10.900-ban voltak.
Miért nem ezt tanuljuk az iskolákban?
Úgy tűnik a sumerok többet tudtak, mint mi manapság, fejlett tanítóktól könnyű tanulni, szerencse, hogy ránk hagyták a tankönyveikből írt vázlatokat.
Talán egyszer eljön az idő, mikor az emberiség felnő arra a pontra, hogy el akarja hinni, hogy mi lehetett a valóság. Jelenlegi világunkat sajnos nem a sumerok gondolkodására, hanem a középkorra építettük. Egy totális szemléletváltás, egy teljesen új alapokra történő átrendeződés teljes káoszt és pusztulást okozhatna, hiszen megszűnnének az eddigi féken tartó korlátozások, szabályok, hiedelmek és teljes lenne az anarchia, mely az emberiség további létét is megkérdőjelezné.
Ezért aztán hasznosabb ha az újabb fajta gondolkodásmód lassan, de biztosan beépül a köztudatba, és ha felnőttünk hozzá, akkor azonosulhatunk vele, eldobva a régi értékrendeket.