.
Egy, az ötvenes éveiben járó sportos alkatú, életerős ember halt meg a múlt héten. 210 cm magas, izmos, sokat mozgó. Két éve komoly májproblémákkal küzdött. Volt egy kb. kétezer négyzetméteres szőlője. Saját borát bár néha fogyasztotta ugyan, de nem volt alkoholista, mindig autóval ment ki a szőlőbe.
Már vagy tíz éve kezdett gond lenni a májával. Az utolsó két évben már nagy gond volt vele, de ez nem látszott vidám és optimista életén. Orvos volt, igyekezett kideríteni a betegsége okát. Igazából két évvel ezelőtt, mikor ugrásszerűen romlott mája állapota, akkor különleges májvizsgálattal kiderítették, hogy máj intoxikációja van. Amit kimértek a májban, az a sok permetszer maradvány, amit a szőlőben használt.
Akkor tudta meg, majd alaposan utánajárt, hogy az évek, évtizedek során a permetszéshez használt szerek, mérgek, a szervezetében összegyűltek, és a máj mint méregtelenítő szerv tárolta azokat. Lebontani nem tudta. Így mája egyre betegebb lett és egyre kevésbé tudta ellátni a szervezet méregtelenítő funkcióját. Ekkor gondolt arra, hogy ír egy könyvet a mezőgazdaságban használt vegyszerek élettani hatásairól. Azonban ez már nem készült el.
Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy családdal, mely a nyugati országhatár mellett alma ültetvénnyel rendelkezik. Évek óta almatermesztéssel foglalkoznak, hűtőházuk van. Az egész család olyan mértékben volt már akkor toxinokkal telve, hogy ez már megtámadta a májukon túl az idegrendszerüket, agyukat. És gyakorlatilag nincs mit tenni.
Ehhez hasonlóan a nagy génmódosított szójabab ültetvényeken dolgozók jó része néhány év alatt allergiás lesz, mindenféle toxikus betegségük alakul ki.
Vannak Európában nagy üvegház farmok, ahol a zöldségek nőnek föld nélkül, gyapotba ültetve, mely vegyszeres lében áll. Ott olyan illatok vannak, melyekhez képest egy vegyi gyár maga az alpesi levegő.
Illene már elgondolkodni, túl azon, hogy ezeket a „táplálékokat” megesszük, de amíg felnőnek és beérnek tönkretesszük a környezetet, és egy életre megbetegítjük az ott dolgozókat.