.
Ahogy a modern világ egyre jobban esik szét, úgy egyre nehezebb a megélhetés is. Magyarországon erős a röghöz kötöttség. Nem lehet a házakat eladni, és venni sem könnyű. Ez szinte teljes mértékben kizárja az amerikai típusú életet, mikor is a család akár 4-5 évente új városba költözik, a munkahely után. Így aztán marad a magyar modell. Anyuka otthon egy-két gyerekkel, férje pedig Ausztriában, Németországban dolgozik. De már olyan is van, mikor apuka egy jól fizető multinál dolgozik, de egy távolabbi magyar városban.
Így alakulnak ki a távkapcsolatok. Nagy távolság esetén a család két-három havonta találkozik, kisebb távolságok esetén hétvégeken. Több ilyen család sorsát követve éveken át, mindenhol kialakult ugyanaz a jelenség. A boldognak indult, napi együttléten alapuló házasság távkapcsolattá alakult. Ez még néhány évig úgy, ahogy működött. De öt év után, minden, az általam tapasztalt esetben, gyakorlatilag szétesett a házasság. Bár a legtöbb fizikailag még meg van, de a házastársak már nem is vágynak egymásra, nem is várják a találkozást, mert ez inkább csak rossz élményeket eredményez, mintsem örömöt.
A távkapcsolat formája az is, mikor az egyik fél állandóan dolgozik, és aludni is csak időnként járt haza. Ők a sikeres üzletemberek.
Az idők során a gyerekek apa nélkül nőnek fel, és ez meg is látszik mindegyiken. Aztán van ennél még radikálisabb távkapcsolat, mikor a férj egy arab országban dolgozik valamilyen építkezésen és csak évente kétszer jön haza két-két hétre.
Mikor a család találkozik, mindenkinek csak elvárásai vannak a másik féllel szemben. Ez pedig tönkre teszi a kapcsolatot.
.
Mi áll a háttérben?
A család a legszorosabb emberi közösség. Attól szoros, hogy napi szinten együtt élnek. Együtt kelnek és együtt fekszenek, ismerik egymás minden nyűgét és baját, valamint egymás igényét és egymás boldogságának a forrását. Igaz ez a család minden tagjára, beleértve a gyerekeket is. Tehát a család nem más, mint közös élmény, a közös játék élménye. Az emberhez hasonlóan, a család is fejlődik. Naponta, lassan, lépésről lépésre, a kölcsönhatások révén.
Távkapcsolatnál ez a közös fejlődés nem tud megvalósulni. Mert nem érezzük egymást napi szinten, nem alakítjuk egymást napi szinten. Ezen nem segít sem a telefon, sem az internet. A fizikai érintés, a fizikai jelenét a fontos, a viselkedés adott körülmények között. Ha ez hosszú ideig kiesik, akkor nem együtt, hanem külön utakon fejlődünk. A családból önálló szinglik lesznek. Ez azt eredményezi, hogy néhány év alatt kezdünk különválni. Öt év után már elveszítjük az egymáshoz való illeszkedésünket.
Egy olyan házasság, mely teljesen jó lett volna, a távkapcsolat hatására, a különutas fejlődés eredményeként két idegen ember közössége lesz.
Mindezek következményeként mindkét félnél és még a gyerekeknél is megjelennek különböző betegségek. Először lelki szinten, majd materiálisan, krónikus betegségek. Ezeket bár lehet gyógyszerekkel kezelni, de megoldani nem.
.
Mi tehetünk?
Ha megértjük, hogy egy család az egy szoros kapcsolat, egy SORSKÖZÖSSÉG, akkor azt is megértjük, hogy ebben nincs helye a távkapcsolatnak. Egy évnél további távkapcsolatba ne menjünk bele. Ha kell költözzünk ki együtt, költözzünk együtt az egész családdal egy másik városba, ahol munka van, de semmiképp se engedjük a családot szétszakadni. Mert MINDENKI sérül fog már rövidtávon is.
A család egy szoros sorsközösség. Együtt döntsünk. Egy dologból ne engedjünk, egymás közelségéből, az együttlétből. Hiszen éppen ez a küldetése a családnak. Ha ezt feladjuk, akkor mindent feladtunk. Magát az életünket is.