Egy energetikai rendszer mindig stabil egyensúlyi állapotra törekszik. Ezért, ha potenciálkülönbség jön létre, akkor beindul az energiaáramlás a különbségek kiegyenlítése céljából. Például hőmérséklet különbség a Föld két pontja között légnyomáskülönbséget hoz létre, ez pedig beindítja a levegő áramlását, melyet szélnek nevezünk. Az energia kiegyenlítődése mindig a legegyszerűbb úton történik, a legkisebb energiabefektetéssel. Ez a fizika törvénye. Erről szól az Ébredés c. könyv.
Mivel maga a Föld és minden rajta élő lény maga is egy komplex energetikai rendszer, ezért az egész élet nem más, mint energiák áramlása, energiák kiegyenlítődése (ezekről az említett könyvben lehet olvasni). Tehát egész életünk nem más, mint energiapotenciálok építése, majd azok kiegyenlítődése, energiaáramlások. Tudatosan vagy tudattalanul de részesei vagyunk egy nagy energetikai rendszernek. Az anyag is rezgés, a rezgés legsűrűbb formája. Az univerzumnak csak majdnem 5%-a anyag, míg materiális világunk maximum 45%-ban anyag. Az univerzum élete nem más, mint a tudat és az anyag állandó egymásba történő átalakulása.
.
Mi a szabály?
A tudatosan irányított energiaáramlás. Mikor egy energetikai rendszerben két pont között energia kiegyenlítődés történik energiaáramlás formájában, akkor az mindig a rendszer számára legelőnyösebb módon történik, a legkisebb energiabefektetéssel. Mondhatjuk, az élet ismeri a fizikát. Vagy a fizika az életet. A szabály nem más, mint amikor korlátozzuk a rendszert, és rákényszerítsük, hogy ne a leggazdaságosabb módon áramoljon, hanem a mi általunk előírtak szerint. Azonban ez mindig gazdaságtalanabb a rendszer számára. A szabály az nem jó és nem rossz, hanem irányító funkció. A szabály célja, hogy valamilyen jól meghatározott okból kifolyólag másképpen történjen valami, mint az magától történne.
.
Szabályok a napi életünkben
Az állam, definíciója szerint, egy olyan szövetség, mely az állampolgárok érdekeit képviseli, azok életét segíti, és azért hoz szabályokat, hogy a közösség számára kiegyensúlyozott keretek között biztosítsa a méltóságteljes életet. Az ősi időkben kevés volt a szabály, viszont magas volt a moralitás. A moralitás is szabály, mégpedig egy belső, az ősbizalomra épülő. A moralitás önkorlátozást jelent másik fél érdekében.
Ajánlott olvasmány: Római jog.
A sumer hőskorban (lásd Sumer c. könyv) kevés volt a szabály, és magas volt a moralitás. Aztán az emberiség túlnépesedésével egyenes arányban csökkent a moralitás és egyre több szabály kellett a nép kordában tartására. Mikor már a szabálydzsungel átláthatatlan volt, akkor meg is bukott a civilizáció. Annyira nem látták már át maguk az istenek sem, hogy el is akarták pusztítani az egészet úgy, ahogy volt. Mindez a vízözön előtt történt, kb. i.e. 40.000 körül. (A vízözön kb. 10.000 éven át tartott, legdrámaibb szakasza i.e. 11.000 körül volt.)
A vízözön után újra nem voltak szabályok, hanem a moralitás volt a meghatározó. Az újbóli túlnépesedés újra szabálydzsungelhez vezetett, ez pedig Sumer bukásához, sőt egy atomháborúhoz i.e. 2.024-ben.
Hol tartunk ma? Az emberek megint elvesztették moralitásukat. Erre bárki talál rengeteg példát a saját életében. Így fordulhat elő, hogy mindenki úgy gondolja, hogy jogai vannak, de kötelességei nincsenek. Például így fordulhat elő, hogy egy családi házas övezetben lakik olyan család, ahol nem gond az, ha szerda éjjel nagyobb baráti körben részegen üvöltöznek. Úgy gondolják joguk van kikapcsolódni. Szintén itt, nyáron, szombat-vasárnap délután a kerti medencéjükben vízipóló meccset játszanak a gyerekek, üvöltöznek a felnőttekkel együtt, mint egy EB döntőn. Joguk van kikapcsolódni. Ehhez képest már apróság a szombati, vasárnapi ebéd közbeni fűnyírás. Igen, ilyen okok miatt kénytelen az ember azt mondani, hogy kellenek a szabályok. Időnként erős szabályok. Aztán belebonyolódunk a szabályokba és azt mondjuk élhetetlen lett a világ.
.
Túlszabályozottság
Nagyjából 20 évvel ezelőtt tanultam Belgiumban. Volt olyan tanár aki azt mondta, hogy Európában Belgium a leginkább túlszabályzott. Egyenesen azt mondta, ez már élhetetlen. Szimbolikusan, olyan Belgium mint egy dinoszaurusz. Mire a farkától elér az inger a fejéhez, addigra kihal. Mindez a túl sok szabály miatt kialakult lassú és nehézkes működés miatt. Azóta nem jártam ott, de szerintem nem lett jobb a helyzet. Sem ott, sem Európában. Azt szokták mondani, hogy minden szoftver addig „fejlődik”, amíg bonyolultsága meg nem haladja a fejlesztőjét. Nos ez igaz a szabályrendszerekre is.
Ha egy energetikai rendszerben szabályozzuk az energia áramlását, akkor azzal lassul a rendszer működése. Ha túl sok a szabály, túl sok az akadály, akkor egyszerű leáll a rendszer, ugyanis a belső erők kisebbek, mint a szabályok által képviselt ellenállások. Ekkor leáll a rendszer működése. Mivel a rendszerben a potenciálkülönbség fennmarad, ezért az egyre nagyobb lesz, míg végül mindet elsöpörve elmossa az akadályt, jelen esetben a szabályokat. Ha van egy hegyi patak, melyet mi szabályozunk, akkor egy ideig ez hasznos is lehet számunkra. Ha azonban olyan szűk keresztmetszeteket építünk a rendszerbe, hogy nem tud a patak folyni, akkor felduzzad, és az akadályok mögötti víztömeg egyszer csak mindent elmos.
Volt az egyetemen egy matematika tanárom, aki az akváriumi életet próbálta modellezni. Le is írta képletekkel azt, ahogy az akváriumban az élet zajlik. A képletekből kiszámolta, hogy ha egy 20 literes akváriumot 4 részre osztunk, és a halak csak egy-egy lyukon tudnak átmenni egyik részből a másikra, akkor eleinte lelassul az egész akváriumi élet, majd megáll.
Így van ez a modern világban is. Mikor már a sok akadály miatt semmit sem „érdemes” csinálni, akkor nem is fog semmi sem történni. Leáll az energiaáramlás a rendszerben. Lelassul, majd megáll az élet. Ha nem érdemes dolgozni, akkor mindenki segélyből akar élni. Ezt sok helyen meg is teszik az EU-ban. Maga a rendszer is úgy védekezik például a mezőgazdasági túltermelés ellen, hogy időnként azért fizeti a termelőket, hogy nem termeljenek.
Az enneagrambeli egyes karakter, a reformer szokott éppen abba beleütközni, hogy túl sok szabályt állít fel saját maga számára és belegabalyodik. Ez igaz személyekre és nemezetekre. Ilyen például Svájc. Aki élt ott azt tudja, a precíz szabályok kiszámíthatóvá és biztonságossá teszik ugyan az életet, de helyenként már nekik is sok. Éppen ezért Zürich-ben minden évben vagy egy parádé, mikor nincsenek szabályok. Ilyenkor meztelen nők, melegek, részegek buliznak korlátok nélkül. Szabály az, hogy nincs szabály. Ezzel könnyítenek lelkükön az emberek. Elengedik a szabályok túlzott szorítását.
Van még egy következménye a túlszabályozásnak, az autoimmun betegség. Mikor valaki úgy éli meg az életét, hogy semerre nem tud lépni, mintha befalazták volna, sem előre, sem hátra, akkor autoimmun folyamat indul el benne. Ez a lélek önmegsemmisítő folyamata (erről az Ébredés c. könyvben lehet olvasni). Talán nem véletlen, hogy a fiatalok népbetegsége az autoimmun folyamatok valamelyike. Ők lelkileg úgy ítélik meg, hogy az élet ma számukra élhetetlen. Van benne igazság. Ugyanis ők magas moralitással, bölcsességgel rendelkeznek.
Bölcs az a vezető, aki tud egyensúlyozni a szabályokkal. Laza szabályozás: káosz. Túlszabályozottság: leáll az élet.