.
Az üstökösök Naprendszerünk zabolázatlan, lázadó vándorai, úgy tűnik minden szabályra fittyet hánynak, arra mennek, amerre akarnak. Az ok, amiért így nevezik őket, az, hogy minden a Naprendszerben érvényes szabályszerűséget áthágnak. A Naprendszer összes bolygója egy irányban kering a Nap körül, az üstökösök pont ellenkező irányba haladnak. A Naprendszer összes bolygója egy síkban kering, az üstökösök ettől eltérnek kb. 18 fokkal.
Itt is érvényes az a mondás, hogy a sumer időkben jól ismerték az eredetüket, mozgásukat, ez a sumer civilizáció bukásával elfelejtődött. Ma a régi ismereteket újra felfedezzük, illetve a mai ésszel megérthetők a sumer leírások.
Mára elfogadott tény, hogy az üstökösök egy, a Naprendszer korai szakaszából származó ütközés szétszóródott darabkái, amelyek éppen azért járnak ilyen különös utat, mert az eredeti bolygó pályáját követik.
A sumer leírások szerint a Föld kialakulásakor történt egy ütközés, melyet egy olyan bolygó okozott, mely behatolt a Naprendszerbe, ellentétes iránnyal, mint a bolygók forgási iránya és ütközött. Ennek következménye lett a Föld, Hold kialakulása, az aszteroida övezet és az üstökösök.
A téma szakértője Zecharia Sitchin, aki már 1976-ban leírta az Uranusz és Neptunusz bolygók kinézetét, szerkezetét, a sumer leírások alapján, és a világ megdöbbent, mikor a Voyager 2 űrszonda 1986 és 1989-ben pont azt látta szóról szóra.
Ezek és a mai fejlődés elméletek alapján a tudós társadalom megértette, hogy nagyon fontos az üstökösök tanulmányozása, hiszen ők a Föld kialakulásának szemtanúi, tele bizonyítékokkal és szerencsés módon a bizonyítékokat eredeti, változásmentes formában őrzik.
Az üstökösök egy nagy ellipszis alakú pályán haladnak, mindig visszatérnek az eredeti ütközés színhelyére. Jelenleg kb. 600 üstökös pályája ismert, ebből 500-nak a keringési periódusa hosszabb mint 200 év.
A legrövidebb keringési periódussal a Giacobini-Zinner üstökös rendelkezik, melynek időtartama hat és fél év, a leghosszabbal pedig a Kohoutek, melynek időtartama 75.000 év. Ez utóbbi a Föld közelében tartózkodott 1973 és 1974 években.
Az üstökösöket mindig a felfedezőikről nevezik el.
Halley
Az emberiség számára az egyik legjelentősebb a Halley. Jelentősége összefügg azzal, hogy 74-79 évente visszatér, eléggé nagy és ezért látványos, továbbá 1986-ban járt utoljára a Föld közelében, mikor már az ember rendelkezett olyan technikai fejlettséggel, hogy alaposan megvizsgálja.
Felfedezője Edmund Halley, 1720-ban bizonyította létét. Edmund Halley, a XVII. század neves csillagásza (róla nevezték el a Halley üstököst) azt állította, hogy emberi civilizáció él a Föld belsejében. Van napjainkban egy elmélet, a Hollow Earth, melynek képviselői Halley-re hivatkoznak, az ő tanaiból indulnak ki, az ő véleményük szerint egy, az embernél intelligensebb, de emberszerű, sokkal magasabb tudatszinttel rendelkező faj él (www.hollowplanet.blogspot.com – van itt néhány érdekes dolog) a Föld belsejében.
Érdekes, hogy a Halley megjelenése után az emberiség mindig valamilyen megrázkódtatáson esett át, ezért kialakult egy bizonyos félelem.
- 1910 az I. világháború előszele
- 1835 indián lázadás, majd háború kezdődött Floridában
- 1755 háború kezdődött Európában
- 1618 a 30 éves háború kezdete
- 1456 a törökök Belgrád ellen vonulnak
- 1347 pestis tizedeli meg az emberiséget
- tovább vissza menve az időben hasonló eseményeket találunk.
Mára a tudósok megállapították, hogy a Halley üstökös igazából nem jósol meg semmilyen jó vagy eseményt, csupán a Földön minden éven történik rossz esemény, és ha erre jár, akkor igazából biztosan lát valamit.
A Halley tanulmányozása
Utoljára 1986-ban járt a Föld körül. Erre az alkalomra készült is rendesen az emberiség, a NASA, a Szovjetúnió, Japán, az Európai Űrügynökség, mind saját űrszondát bocsátott fel, van aki többet is.
Az eredmények hihetetlenül pontosak és meggyőzőek. Teljességgel igazolták, a sumer leírásokat.
Az üstökös nagy része fagyott víz. A központi mag az szilárd, de ez a szilárd mag is tartalmaz rengeteg vizet. A csóva 80%-a vízgőz, a többi egyéb gáz. Az üstökös a világűrben, a Naptól távol, csak egy fagyott jégdarab, nincs csóvája, nincs fénye, csak halad a pályáján. Amikor a Nap felé közeledik és átlépi az aszteroida övezetet, a Nap sugarai kezdik megolvasztani a felszínét és ekkor gőzt kezd kilövellni magából. Az elején ez 12 tonna / másodpercet jelent, ahogy közeledik a Naphoz ez az érték 70 tonna / másodperc lesz. Amikor távolodik a Naptól, az aszteroida övezeten túl, újra leáll a gőz kibocsátása.
Ez a gőz és gáz keverék alkotja a csóvát, amely olyan látványos. Bár az üstökös súlyvesztése jelentős, de még így is több ezerszer tud visszatérni az eredeti ütközés színhelyére. Keringési ideje 74 és 79 év között van, átlagosan 76 évnek tekintik. A jelentős súlyvesztés miatt is módosul pályája, ezért minden elhaladáskor újra kell számolni.
A Halley tanulmányozása tényleg sok választ adott, kiderült, hogy a Naprendszer minden bolygóján van, vagy volt víz, bizonyította, hogy egy ősi ütközés törmeléke, mely a behatoló bolygó eredeti pályáját követi, választ adott az üstökösöknek, a Naprendszer szabályaitól eltérő viselkedésére, és a Föld eredetére.
Csodálatos módon ezek a válaszok teljesen egybecsengenek a 6.000 évvel ezelőtti sumer leírásokkal.