„Két évvel ezelőtt még meg voltam győződve arról, hogy a fogyasztói társadalom az emberiség fejlődésének a csúcsa és most, hogy elértünk ide, több ezer évig fogunk itt lustálkodni. Ma már úgy gondolom ez nem igaz. A saját és környezetem élete drasztikusan megváltozott. A világ oly mértékben felpörgött, hogy követni nem tudom. Az emberiség megbolondult. Totális káosz uralkodik. Egyre nagyobb az emberiség létszáma, és közben egyre többen mondják, hogy túl vagyunk népesedve. Olvastam közgazdászok által írt könyvet arról, hogy a következő 1-2 évtizedben a Föld lakossága megfeleződhet. Érzem és látom, hogy az egész emberiség nemsokára nekicsapódik teljes sebességgel a betonfalnak. Mit tehetünk, hogy ne féljünk a holnaptól?”
.
Nem az a kérdés, hogy lesz változás, hanem az, hogy ki lesz az, aki ezt tudata, tudása, elfogadása révén nem tragédiaként éli meg, hanem lehetőségként.
Egy energetikai rendszer, mint a Föld, a fizikai szabályai szerint működik. Erről sokat írtam az Ébredés c. könyvben. Mivel minden cselekedetünk energiapotenciált halmoz fel, ezért folyamatos a kiegyenlítődés. Magyarul ez azt jelenti, hogy nem létezik statikus állapot. Nem létezik ezer éven át működő gazdasági növekedés. Az élet nevű rendszerbe „gyárilag” bele vannak táplálva azok a mechanizmusok, melyek garantálják a dinamikus létet. Két ilyen dologról nemrég írtam. Az egyik a szabályok szerepe és működése. A másik a centralizáció és a decentralizáció folyamatos egymásba alakulása. Ahogy az ember genetikájában is vannak alvó bombák, amitől adott körülmények között betegek leszünk, vagy meghalunk, úgy az emberiség életében is vannak ilyenek. Ezek garantálják, hogy nincs eseménytelen időszak, nem unalmas az élet.
Másik kérdés, hogy a világunk irányítói miért nem tesznek az ellen, hogy a „betonfalnak csapódjunk”. A jelenkori világ kb. félmillió évvel ezelőtt kezdődött. Ez az időszak nagyjából ugyanarról szól. Ezért is mondom, hogy mai világunkat hívhatjuk úgy, hogy Sumer. Az elmúlt félmillió évben a világ vezetése nem sokban változott. Hasonló eszmék, hasonló célok és hasonló emberi érdekek. Ezek hasonló végeredményhez vezetnek. Persze mindig voltak vezetők, akik másképp látták a világot és igyekeztek valamit tenni, de nekik sosem volt könnyű dolguk. Ezekről szól a Sumer c. könyv.
Egyszóval semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje. A változásnak. Ezért nem is kérdés, hogy lesz (van, zajlik). Kérdés az, hogy egyénileg mit tehetünk. Mert csak és kizárólag egyénileg tudjuk megélni a változást. Csak saját tudatunk emelésével, tisztánlátásunkkal, szabad gondolkodásunkkal élhetjük meg úgy a változást, hogy az valami jó, és nem egy tragédia. Aki tragédiaként éli meg, az belehalhat. Aki örömként, az tele lesz életerővel. Mikor valaki eljön egy munkahelyről és azt tragédiaként éli meg, akkor ő beteg lesz. Ha sokáig rágódik a dolgon, akkor nagyon beteg lesz. Ha úgy jön el a munkahelyről, hogy már épp ideje váltani, mert nem bírta azt a légkört, és most szabad lett, akkor ő meggyógyul minden bajából, tele lesz erővel, energiával.
Az emberiség jelenlegi életvitele tovább nem tartható. Magyarország ökológiai lábnyoma is másfélszerese a lehetőségnek. Pedig aztán ez nem Észak-Európa és nem USA (itt ötszörös). Ezét akár közgazdasági, akár egyéb oldalról közelítjük meg, már túl vagyunk a tűréshatáron. Tehát törvényszerű, hogy a létszámnak csökkennie kell. Persze az is lehetőség, hogy mindenki egyénileg korlátozza saját magát, saját fogyasztását, és akkor még 12 milliárdan is elférünk. De a fogyasztói társadalom mértéktelen fogyasztás ösztönzése és korlátok nélküli szemétgyártása kényszeríti ki a létszám csökkenést.
Aki képes megérteni hogy itt a változás ideje és meg is érti azt, annak nem kell aggódnia. Aki viszont görcsösen ragaszkodik őskövület struktúrákhoz, az képes belehalni abba, ha reggel mást mond a híradó, mint eddig. Ez a titok nyitja. Egyénileg. Tudatosság. Szabad gondolkodás. A világ valós működésének megértése. Ez nem tesz boldoggá, de szabaddá és félelemmentessé igen.