.
Képzeljünk el egy népet, mely a maihoz hasonló szervezettségben él, de valahogy mégis másképp. Van iskolarendszer, adórendszer, állami adminisztráció, ismerik a matematikát a csillagászatot, a gyógyítást, de mégsem a mai fogyasztói társadalom. Egy nép, amelyik nem maga fedezte fel a világot, nem maga találta ki szabályait, nem maga tanulta meg üzemeltetni saját társadalmát, hanem megtanították neki. Ezen túlmenően irányították, ellenőrizték. Készen oda adták a társadalom tudását. Sokan mondják, hogy ez ma is így van, azaz nem mi vagyunk ilyen ügyesek és szépek, hanem a történelem ismétli önmagát. Van benne igazság …
Az időszak amiről beszélünk a presumer korszak i.e.6000 i.e.4000 között, illetve a sumer társadalom csúcsa i.e.4000 és i.e.2000 között.
A presumer korszak jellemzője, hogy a nép nagy egységben él a természettel, nem leigázza azt, hanem alkalmazkodik hozzá. Az élet kevésbé adminisztrált, de nyugodt és kiszámítható. Az istenek átadják a tudást, az élet minden terén, és vezetik a földi életet. Az embereknek igazából még időszámításra sincs szükségük, mert életciklusukat a természet adja. Akkor még az embereknek nem volt órájuk, de volt idejük. Nem volt olyan fejlett a gondolkodás, de az egyszerű élet egy természetes életmódot eredményezett. Jellemző példa, hogy szinte nem voltak betegségek.
A sumer civilizáció csúcsa a Nippur-i időszámítás bevezetésével kezdődött, ekkor már lett órája a kor emberének, de elveszette az időt. Megjelent a hivatali adminisztráció és ehhez iró-olvasó emberek kellettek, így megjelentek az iskolák. Az emberi uralkodásvágy, illetve az istenek összeférhetetlensége háborúkat eredményezett, amihez pénz volt szükséges, és ez eredményezte az adórendszer bevezetését. Ahogy egyre több pénz kellett, egyre nagyobbak lettek az adók, az emberek egyre jobban kibújtak alóla, és amikor már az adóellenőrnek is ellenőre volt, akkor meg is bukott a sumer társadalom.
Az első iskolák
Ami biztos, i.e.3000 körül már iskolarendszerek működtek.
Az iskolának igazából két célja volt, egyfelől a nehézkes irás-olvasást megtanítani, másfelől a környezetet megismerni. Ennek megfelelően legnagyobb hangsúlyt kapott az írás gyakorlása. Egyéb tantárgyak voltak: környezetismeret, növénytan, állattan, matematika, csillagászat.
Az iskola reggeltől estig tartott.
Az első fennmaradt ilyen témájú írás, egy gyerek házi feladata, mely elmeséli hogy reggel korán kelt, édesanyja uzsonnát csomagolt neki, majd ő ment az iskolába. Az úton nem sietett, hanem mellékutakra tévedt, így jól elkésett. A tanítója a késésért megrótta, majd jelezte, hogy fel fogja keresni a szüleit, mert ez nem az első eset. A leírás beszámol még a tanító családlátogatásáról is. A tanító nagy megbecsülésnek örvendett, mikor jött, étellel, itallal fogadták, a családfő megszokott fő helyére ültették és nagy tisztelettel beszéltek vele. A tanító elmondta, hogy a gyerek ügyes és szorgalmas, csak néha az iskola mellé is megy. A diák megígérte, hogy ilyen többet nem lesz, és a találkozó úgy végződött, hogy a szülők és a tanító megbékélve váltak el.
Az első kétkamarás kongresszus
i.e.3000 körüli időkből származik az első kétkamarás kongresszus. Létezett egy Háborús Tanács, amely háborús ügyekben volt illetékes, illetve egy Szenátus, mely békebarát volt, békeidőben vezette az országot. Igazából itt javasolták, hogy háború legyen vagy béke. A király ezt a javaslatot vagy elfogadta, vagy megvétózta.
Kish városa, mely a Vízözön utáni első királyi város volt, illetve a tőle délre található Erech városa gyakran rivalizált egymással. Kish város Szenátusa a béke mellett dönt, mikor Erech város támadási szándékáról értesül. Ez a döntés nem tetszett Kish város királyának, aki háborúpárti volt. Meg is akarta vétózni a Szenátus döntését, azonban akkora nagy volt a nép ellenállása, hogy maga a király sem vállalta fel a döntést. Így inkább alku tárgya lett a béke és a két város vezetője némi anyagi ellenszolgáltatásért cserében, megegyeztek a békében. Ez a megegyezés nem tetszett Kish város Háborús Tanácsának.
Az első sztriptíz
Bár a lelet 5000 éves, de a történet régebbről szól.
Inanna/Ishtar, azaz Vénusz a szerelem és háború istennője, aki az istenek Földön születet gyermeke, híres volt szép testéről, domináns viselkedéséről, és ahogy a kettőt ötvözte. Rengeteg ábrázoláson meztelen, vagy férfiakkal van félreérthetetlen pozícióban.
A leírás szerint, Ishtar már a Vízözön előtt is rendszeresen alkalmazta azt a saját maga által kitalált technikát, hogy szép és izgalmas ruhákba öltözött, majd rituálisan levetkőzött férfiak előtt, hogy célját elérje. Így tett Anu, a főisten előtt is, illetve így került be a 12 Isten Panteonjába, azaz a fő döntéshozó testületbe (igaz kis döntési jogkörrel), illetve ezután, mikor megkapta (kifeküdte) magának az Indus völgyi területet. Ez utóbbi esetben nagyon kellemesen elszórakoztatta Enkit, a tudóst, aki cserében megjutalmazta a civilizáció létrehozásának tudományával, ezt nevezik ME -nek.
Az Indus völgyi terület királynőjeként, templomaiban Ishtar bevezette a férfi sztriptízt, amikor is férfiak vetkőztek ő előtte. A férfi és női sztriptíz és prostitúció mindennemű kombinációját alkalmazta. Mikor elhagyta királyságát és az, gazdátlanul csődbe is ment, visszatért a sumer területekre, ahol mindig kinézett magának egy-egy királyt, akit néha vetkőzésével, néha csak úgy, de levett a lábáról.
Egyedül Gilgames, Uruk város királya, aki a halhatatlanságot kereste az isteneknél, mondott nemet Ishtarnak, mondván, hogy könnyűvérű. Emiatt majdnem életével fizetett Gilgames.
Az első szociális reform
I.e. 2400 körül történt Lagash városában. Akkora mértékű adókat kellett fizetni és olyan bonyolult adórendszer volt életben, hogy már senki sem tudta követni. Éppen a bizonytalanság miatt bármikor, bárki büntethető volt, még ha jóhiszeműen is járt el. Ekkor a városlakók fellázadtak és lecserélték az Ur-Nanshe dinasztia utolsó uralkodó királyát. Urukagina volt név szerint az új király, aki egyszerűsítette az adórendszert, sok új szabadságjogot biztosított,
Bár a történet leírójának (akit nem ismerünk meg személyesen) nagyon impozánsnak tűnt a szociális reform, azonban olyan pillanatban született az intézkedéscsomag, mikor már késő volt, és a város nagyobb válságban volt annál, mint hogy ennyi elég legyen. Talán új alapokra kellett volna építkezni.
Az első precedens alkalmazása a törvénykezésben
Három férfi megölt egy templomi alkalmazottat, majd valamilyen indíttatásból szóltak az áldozat feleségének. Ő, Nin-dada, nem tett feljelentést a hivatalos szerveknél, hanem megőrizte a titkot. Azonban az ügy kiderült, maga a király, Ur-Ninurta is tudomást szerzett róla, és bíróság elé állítatta Nippur városban az érintetteket. Nem csak a három gyilkost vádolták, hanem a feleséget is, azáltal, hogy nem jelentette a bűntényt, bűntárs lett.
Az elkövetők közül kettő felhívta a bíróság figyelmét, hogy a meggyilkolt férj rosszul bánt feleségével, és ezért nem kívánta a feleség, a gyilkosok megbüntetését.
A bíróság, mivel nehezen jutott döntésre, egy precedens értékű teljesen hasonló bírósági ügyre hivatkozva felmentette az asszonyt, míg a három férfit, aki részt vett a gyilkosságban elítélték. Az asszony felmentésének oka, hogy férje nem volt hű társa, hanem rabszolgaként kezelte, így a férj halála inkább megváltás.
Az első gyógyszerészeti kézikönyv
A leírásból sok információ derül ki a kor egészségi állapotáról, illetve gyógyításáról.
A betegségeket legfőképpen növényekkel és kristályokkal kezelték. Pontosan el vannak nevezve a betegségek, azonban csak keveset tudunk azonosítani. A betegségek száma messze kevesebb, mint a maiaké, ez azonban lehet attól is, hogy esetleg betegségcsoportokat neveztek el. A kezelésre használt növények egy részét sikerült azonosítani, azonban a legnagyobb probléma, hogy szó sincs mennyiségekről. Talán a konkurencia elől titkolta a kézikönyv írója. Nagyon pontosan le van írva a főzés, vagy lepárlás technológiája, a készítmény alkalmazásának módja, azonban szó sincs a komponensek arányáról.
A leírás beszél műtéti eljárások után alkalmazott szerekről is, illetve bizonyos kristályok bámulatos hatásáról.
Az első földművelők kézikönyve
Talán az egyik legterjedelmesebb leírás, részletesen leírja, hogy egy földművelőnek mikor mit kell tennie. Az eseményeket a természet adott fordulópontjaihoz köti, leírja a vetésforgó alkalmazásának módját és kötelező jellegét. Leírja az ültetés időpontjának fontosságát, az ültetett növény igényeinek igazítását a termőföldhöz, a föld tájolásához, a locsolás fontosságát, illetve, mikéntjét.
Szó esik még konkrétan a növényekről, azok szaporításáról, gondozásáról, a termés betakarításáról és raktározásáról. A leírás annyira konkrét, hogy bárki, aki nem is ért hozzá, a sorokat elolvasva jó mezőgazdász tudna lenni.
Nem, sok szó esik viszont a kártevőkről, valószínűleg nem volt jellemző abban az időben még.
Az első díszfa ültetvény
Egy Shukallituda nevű kertész, aki faiskolával próbálkozott, de nem igazán sikerültek nemesítési szándékai, egyszer kapott egy ihletet és egy sarbatu nevű fafajtával kezdett kísérletezni (ezt a fajtát még eddig nem sikerült azonosítani).
Az eredmény egy termés nélküli, szép, szabályos fa lett. A faiskolában sorokba ültette, nagy területen. A történet jó része nincs meg, de szó van még Inanna-ról, aki repülőjével elhaladva a díszfaültetvény felett, megcsodálta a látványt, leszállt, és beszélt is a kertésszel.
Az első morális, oktató jellegű tanmesék
Nagyon sok elmélkedő, okoskodó tanmese született, melyeknek célja volt, hogy a nép egyszerű rétegeit oktassák, neveljék. Ilyenkor mindig egy-egy morális problémát vetettek fel és az állatok, vagy állatok és növények egymás közötti beszédében található a tanító jellegű dialógus. Példa erre a Elmélkedés a marha és a búzaszem között, mely azt ecseteli, hogy az Annunakik azért adták az embereknek a marhákat és a gabonát, hogy legyen mit egyenek, éppúgy az istenek, mint az emberek.
Az első irodalmi alkotások
A fennmaradt alkotások jó része vagy adminisztrációs irat, vagy a környezetet leíró információ gyűjtemény, vagy tanító, okoskodó alkotás.
Relatív kevés az igazi irodalmi alkotás. Pedig ilyenek is voltak, néhány fennmaradt. Ezek a napi életből merítettek, és színdarab jellegűek. Kisebb, néhány fős előadó csoportok voltak, akik kocsmákban elő is adták ezeket, általában sikerrel.
A kor jellemzője volt, hogy az emberek időbeosztása alkalmazkodott a természethez, az életvitel nem volt túlfeszített, jellemző volt a kikapcsolódás, és sörözés mellett (a sumerok és isteneik kedvenc itala a sör volt, több száz fajta létezett belőle) jól szórakoztak az alkalmi előadásokon.
Ezen kívül léteztek még portré jellegű irodalmi alkotások, melyek egy-egy uralkodó vagy isten jellemvonásait tartalmazták, azonban ezek kevésbé hitelesek, mert az író jutalmazása attól függött, minél szebb képet fest az uralkodóról, és minél jobban besározza annak ellenfeleit.
Az első állatkertek
Az emberek szórakoztatására, illetve a környezet megismerésének módszere volt az állatkertek létrehozása. Ilyenkor más helyről származó, nem őshonos állatokat tartottak elzártan, de megtekinthető módon. Ennek tetézése volt, mikor nagy, mesterséges akváriumot is hoztak létre. Sajnos a pontos helyszínek nem ismertek.