Még csak az én gyermekkoromban is, a háziállat igazából haszonállat volt. A kutya vigyázott a házra, ugatott, védte a területét. A macskák egeret fogtak, szaguk elgondolkodtatta a rágcsálókat, hogy be merjenek-e menni a házba vagy ne. Szimbiózis alakult ki. A háziállatok rendelkeztek megfelelő élettérrel, éppen életük révén jól kiegészítették az ember hiányterületeit. Cserébe az ember vigyázott rájuk, lakhelyet biztosított számukra és etette őket. Valójában ez egy több százezer éves folyamat, mely az én gyermekkoromban még működött.
.
A változás
Ma teljesen más a helyzet a modern világban. A háziállatok élettere megszűnt. A valamikori több ezer négyzetméteres falusi telkek 5-600 négyzetméteresek lettek. A mezőgazdasági művelés megszűnt a kiskertekben, a telehatárokon komoly kerítések jelentek meg. Az állatok már nem tudnak átjárni a szomszédba. Sok kutya magas kerítések mögött él, ki sem lát az utcára. Amerikai kutatók szerint ez a kutyákat labilissá teszi, idegbeteggé. Következménye, a felesleges ugatás, minden apró neszre rámozdul. Az ilyen kutyák a külvilág számára vakok, ezért hallásukkal próbálják pótolni a kieső információkat.
Néhány luxusházat eltekintve a kutyáknál megszűnt az őrző funkció. Ha valahova be akarnak menni akkor már fegyvertől sem riadnak vissza. Sok kutya él tömbházakban, néhány négyzetméteren. Láttam már szánhúzó kutyát egész nap láncon. A macskák szerepe is megváltozott. Nem szeretik a szomszédok a másik kutya ugatását, nem szeretik a szomszéd macskáját.
Megjelent viszont egy új iparág, a háziállatokat kiszolgáló gyártók és kereskedők sokasága. Ma már nem főznek a háziállatnak, hanem tápot adnak. Egyik – másik táp sokkal szigorúbb követelményeknek felel meg, mint a legtöbb emberi táplálék. Azonban így is kezd megjelenni a kutyáknál olyan betegség, mint daganat. Pedig a kutyák maguk állítják elő a C-vitamint, ami a rákos betegség egyik legnagyobb ellenszere.
.
A háziállatok új szerepe
A háziállatok pszichológusok lettek. Sok ember velük beszéli meg problémáit. Szereti őket, mert viszont szeretnek. Így olyan szeretet kap a gazdi, amit a valós, rideg életben nem. A háziállatok ma leginkább lelki társak. Sok egyedülálló nő vagy férfi egyetlen megbízható társa egy kisállat. A családon belüli elidegenedés is ide tartozik. A zárt házakban, lakásokba tartott állatok még ki is kényszerítik a gazdit a természetbe, legalább egy rövid sétára. Maga miatt az ember nem menne ki, de háziállat miatt kimegy.
Rövid idő alatt megváltozott a történelmi funkció. Több százezer évet söpört el az emberi fejlődés néhány évtizede. Az eddig fizikai szinten szolgáló háziállat ma már lelki szinten szolgál. Pszichoterápiát végez. A gazdi és a pszichológus kisállat között érzelmi szálak szövődnek, és gyakran semmilyen fizikai szolgálat nincs. Egyszerűen szerető társak lettek ezek a kisállatok, gyakran az egyetlen érző lélek egy-egy ember közelében.
Ez a folyamat nem más, mint a külső világ érzéketlenségének a kompenzálása. Ezt segíti a kisállatok életterének megszűnése is. A háziállatok funkciója megváltozott a világ változásával együtt.
A kutya az önzetlen szeretet példaképe. Karaktere az enneagambeli kettes. Az önzetlen szeretet azt jelenti, hogy ha egy kutyát meg is ver rendszeresen a gazdája, mégis szereti azt, odamegy hozzá, hogy megsimogassa. Tele van az internet a szeretet szóval, de a legtöbben nem is tudják mit jelent az. A szeretet akkor ér valamit, ha önzetlen. Ha bármilyen cél vezérli, akkor az már nem szeretet. Ha birtokolni akarom a páromat, gyerekemet, az nem szeretet. A szeretet azt jelenti, hogy bármelyik embert tudom szeretni mint ember, legfeljebb nem értek egyet azzal, amit tesz. Például a Hitler c. filmben mint ember szerethetem a színészt, de messzemenőleg nem értek egyet azzal, amit a filmben tesz. Felnézhetek rá, hogy ezt a szerepet el tudta játszani, mert én nem tudnám. De amit tesz a filmben, az elborzaszt.
Ilyenek a háziállatok. Bennünk a társukat látják és nem azt, amit teszünk fizikai megnyilvánulásainkban. Ehhez teljesen hasonló volt a sumer ember, ahogy látta az istenét. Az isteneben az a sumer ember egy magasabb tudatú szellemi társat látott, akivel együtt élt, aki segítette őt, és nem a fizikai cselekedetei által ítélte meg. Erről szól a Sumer c. könyv. Ma éppen materializmusunk révén képtelenek vagyunk így nézni a világra, mi emberek. Ezért nem is értjük Sumert. Mindenkit megítélünk, ha kell, ha nem. Kizárólag csak a külsőségek alapján formálunk képet a világról. Nagy árat fizetünk még ezért a közeljövőben.