„Tizenöt évvel ezelőtt másképp láttam a világot. Volt egy mindig vidám, társasági életet élő barátom, és sokat tanultam azért, hogy felelősségteljes munkát végezzek. Úgy gondoltam munka mellett is elbírok legalább két gyerekkel. Majd segítenek a szüleim is. Minden ismerősöm ezt tette.
Már öt évvel ezelőtt megértettem, hogy a férjem hetes karakterű az enenagram szerint. Maximálisan illett rá a leírás. Vidám volt, sok barátja járt hozzánk, de nem volt komoly. A saját és a mi életünket is elviccelte. A pénz kifolyt a kezei közül. Döntenem mindig nekem kellett az egész család életéről. Talán ezért is lett csak egy kislányunk. Három éve elváltunk.
A munkahelyem tíz évig nagyon jónak tűnt. Aztán kezdett zavarni sok minden. Leginkább az, hogy sokszor olyan döntéseket kellett hozzak, amikkel nem értettem egyet. Sokszor úgy kellett döntenem, hogy az más emberek életét megnehezítette. Nem segítettem őket a hibáik kijavításában, hanem „belevertem a fejüket az asztalba”. Ezért több mint három éve otthagytam ezt az „álom” helyet.
Két lánykori barátnőm és szüleim nem értik mindezt miért tettem. Pedig nem volt könnyű. Férj nélkül, munka nélkül, gyerekkel. Lelkileg sem barátnőim, sem szüleim nem tudtak mellém állni. Bár szüleim sokat segítettek pénzügyileg, azonban tudom, ezt kötelességből tették. Mindkét barátnőm és szüleim is azt mondják, inkább maradt volna minden a régiben, és ne lennék ilyen „okos”. Tény, hogy az elmúlt években sokat gyötrődtem azon, hogy tényleg jól tettem-e amit tettem, de én már sok mindent nem tudtam lenyelni a régi énemből.
Az idén kezdett beérni az élet. Egy láthatatlan kéz végigvezetett ezen az úton. Közben találkoztam érdekes emberekkel, könyvekkel, filmekkel és ezzel a honlappal. Ma már van munkám, és imádom, mert pont az ellenkezőjét teszem, mint régen. Rendeződött a párkapcsolatom egy olyan férfi személyében, aki ugyanúgy gondolkodik mint én. A 14 éves kislányom pedig ezt az egészet megértette, és nemrég azt mondta, hogy jól döntöttem, jó úton járok. Barátnőim elmaradtak, mert nem vagyunk azonos véleményen az életet tekintve, viszont lettek új barátaink. Szüleimről most már sikerült leszakadnom. Tisztelem és szeretem őket, de nem engedem, hogy beleszóljanak az életembe. Igyekszem tudatos lenni az élet minden területén és amennyire lehet ennek megfelelően cselekedni.
Már csak egy kérdés foglalkoztat. Valóban boldogok-e a tudatlanok?”
.
A tudatosság fogalma
Az ember történelme során korszakok váltják egymást. Minden korszaknak meg vannak azok az „életfilozófusai”, akik meg tudják fogalmazni a kor alapigazságait. Ezek az alapigazságok, úgy ahogy megfogalmazták őket az adott korban, csak akkor és ott igazak. Egy másik korban már újra kell őket fogalmazni, az adott kor paraméterei szerint. Tehát egy ősi sumer igazság, ma már pont úgy, abban a formában nem igaz. De átvéve a lényegét, meg lehet úgy fogalmazni, hogy azt ma érteni lehessen. Minden alapigazság egy gondolati háttérre épül, ahogy az ember teste a csontvázra. De a csontváz kívülről nem látható. Minden kor ugyanarra a csontvázra épít izomból és zsírból testet. A csontváz állandó, de a külső test megjelenése más és más. Az életfilozófusok, bölcsek, költők, írók szerepe az, hogy meglássák a csontvázat és átmentsék azt a következő korba.
Minden kor más eszközzel dolgozik. Minden kort meghalad a következő. Sőt, legtöbbször meg is kérdőjelezi azt. Egyiptomban a spirituális gyógyítás létezett. Azt a kort maguk a mai egyiptomiak sem értik. Mert ma a materializmusban élünk. Ez a materiális világ megkérdőjelezi az ókori spirituális világszemléletet. Ehhez hasonlóan, az utánunk következő kor (mely már nagyon közel van) meg fogja kérdőjelezni a materializmust. Ez egy fizikai törvényszerűség. Erről beszél Madách is Az ember tragédiájában. Most van a falanszter korszak vége.
A tudatosság azt jelenti, hogy ismerve a múltat a maga valóságában, megfigyelve a jelen lehetőségeit, éljük az életünket. Nem aggódunk sem az emberiség, sem a saját múltunkon. De ismerjük azt. Amikor néhányan a Sumer Szabadegyetemen találkozunk, akkor nem a régi világot sírjuk vissza, hanem igyekszünk azt közös erővel felfedezni, megérteni. Igyekszünk közösen megtalálni annak a kornak a csontvázát. Ugyanis nem a külsőségekben van a lényeg, hanem a belső világban. Tehát mi nem azt a világot óhajtjuk ide hozni, hanem szeretnénk megérteni. Ahogy a Sumer c. könyvem sem a királylistát tartalmazza, hanem a 400 oldalból legalább 200 a világ működéséről szól. Múltról, jelenről, jövőről. Azért, hogy mindenki megtalálhassa az emberiség csontvázát. Azt, ami a külsőségek mögött van. Maga a váz.
A magyar nemzet nagy problémája, hogy mindig a múlton kesereg. Egyszerűen nem képes abból kilépni. Nem tudja és nem is akarja a múlt csontvázát megtalálni, hogy arra a jelen kor szellemének megfelelő testet építse. A magyar nemzet a múltból az egész testet akarja áthozni. Az a test pedig itt és most nem életképes. Ezt pedig napjainkban mindenki érezheti a saját bőrén. Ilyen a négyes karakter az enneagramban.
A tudatosság azt jelenti, hogy ismerjük saját magunkat. Tudjuk, hogy minden ember más, más helyre születik (nemzet, város, család), ennek megfelelően mások a lehetőségei. Azonban az élet hasonló feladatokat hoz. Azok elől nem lehet elfutni sehova. Erre legjobb példa az a sok orvos, aki kiment nyugatra. Két év alatt szemebsültek azzal, hogy ott sem jobb. Lennének is sokan, akik hazajönnének, de még sem teszik, mert ott van munkájuk és jól élnek, itthon meg nem tudnának megélni a munkájukból. Ők nyugaton a jól fizetett, de szigorúan tartott rabszolgák, itthon pedig újra vállalhatnának még tíz mellékállást, hogy megéljenek. Sehol sem jobb. Az Ébredés c. könyvben bemutattam, hogy ezek nem mások mint különböző életutak. Németország vagy Magyarország. Mindenki maga dönt, hogy melyik előnyt és melyik kellemetlenséget tudja inkább bevállalni. Tehát lehetőségeink bár különböznek, de a földi élet emberi kapcsolatokról szól, munkáról, pihenésről, családról, és a világ megértéséről. A tudatosság azt jelenti, hogy a jelenben vagyok, de ezt úgy teszem, hogy szellemiségemet gazdagítja a múlt ismerete.
.
Boldogok a tudatlanok?
NEM. Csak úgy gondolják magukról. Sokan úgy gondolják, ha nem érdekel a világ működése, de két kézzel öntöm magamra a modern élet információit, félelmeit, a híradókon függök vagy olyan sporteseményeket nézek, amelyek igazából nem is nézhetőek (ez is csak egy üzlet), akkor boldog leszek. Nem kis területről kell sok információt fogyasztani, hanem széles körből csipegetni. Mint egy svédasztalos reggeli. Ha megeszünk fél kilogramm parizert, mert ingyen van, de semmi mást nem, akkor nem lesz túl jó érzésünk. Ha viszont mindenből egy keveset, akkor jól lakottak leszünk.
Ha tudatlanok vagyunk, akkor úgy ülünk le sakkozni, hogy nem ismerjük a szabályokat. Nagyon jók vagyunk történelemből, de nem tudunk sakkozni. Így nem lesz nagy élmény az este, mert mindig szólni fognak, hogy oda nem léphetünk, azzal a figurával nem mozdulhatunk, és hamar mattot kapunk. Sokkal célravezetőbb, ha jelen esetben kevesebb történelmet tudunk, cserébe ismerjük a sakk szabályait, néhány kártyajátékot. Társaságban ez hasznosabb, és játék közben megvillanthatjuk történelmi tudásunkat is.
Azt is meg kell érteni, hogy a Föld nem a végtelen boldogság szigete. Ha megnézzük az emberiség életét, akkor az nem arról szólt, hogy itt mindenki korlátlanul boldog volt. Ez inkább egy tengerészgyalogos kiképző tábor. Azonban éppen a tudatosságunk révén fel tudjuk fedezni életünkben azokat a megelégedettségi pillanatokat, amiket boldogságként élünk meg. Azt mondják az emberi boldogtalanság oka az, hogy túl nagy boldogságot várunk. Észre kell vennünk, ha egy nap nagyon jól megy minden. Ekkor örüljünk neki. Legyünk boldogok. Ha valaki aki kedves nekünk kedvünkre tesz, legyünk boldogok. Ha ajándékot kapunk az élettől legyünk tudatosak felőle, fogadjuk el, esetleg köszönjük is meg. Másnap, mikor kevésbé lesz jó napunk, akkor odabújva szerettünkhöz együtt gondolhatunk vissza a közös boldog pillanatokra. Ez maga az élet.
A tudatlanság nem boldogság, hanem hárítás. Nem vállaljuk fel a játékszabályokat. Mikor azt mondja a modern tudomány, hogy Sumer mitológia, akkor hárít, mert letagadni nem tudja. Ehelyett fel kellene vállalni a múltat és komoly technikákkal, komoly szakemberekkel arról kellene vitázni, hogy mi is volt akkor.
A tudatlanok nem boldogok, csak nem vállalják fel az életüket. Mintha Az ember tragédiájában Ádám mindenre fittyet hányva, kiülne a színpad közepére egy piknikes kosárral és megebédelne.
A tudatosság nem eredményez és nem is jelent boldogságot. Hanem megértésen és szabad gondolkodáson alapuló célzott cselekedetet. A megértés és szabad gondolkodás nem okoz boldogságot, DE KIZÁRJA A FÉLELEM LEGKISEBB CSÍRÁJÁT IS. A tudatosság okozhat viszont megelégedettségi pillanatokat, amit élhetünk meg boldogságként is.
.
Képességeink
Minden ember bizonyos képességekkel születik. Néhány dolog úgy zsigerből működik. Mivel véletlenek nincsenek, ezért ami úgy magától megy, azt kötelességünk használni. Aki tehát férfi létére jól főz, az vagy jó szakács lesz, vagy csak a családban, baráti körben fog jól főzni. Neki mindenképp érdemes művelnie ezt az adottságát. Aki tud festeni, az nem biztos, hogy abból kell éljen, de festhet hobbiból, vagy megtanulhat valamilyen terápiás festéstechnikát, ezzel gyógyíthat másokat. Aki imádja a gyerekeket, annak érdemes, hogy legyen több gyereke, vagy olyan munkája, ahol gyerekekkel foglalkozhat. Aki viszont nem élvezi a gyerekek társaságát, az nem biztos, hogy nagycsaládban kell gondolkodjon, lehet, hogy nő létére karriert kell fusson. Abban a családban, ahol funkcionális meddőség tapasztalható, ott biztosan nem kell hormon kezelésekre járni a gyermekáldás érdekében, mert oda nem kell gyerek. Lehet, hogy ha elválnak, külön-külön mindkét félnek azonnal lesz gyereke. Csak így együtt tiltja le a természet. Higgyük el, a létezés jobban tudja.
A külső tudatosság mellett érdemes a belső tudatosságunkkal is foglalkozni. Azaz kik vagyunk, milyen adottságaink, milyen képességeink vannak.
.
Mások meggyőzése
Egyenesen TILOS. Mindenki csak egy kis mécses lehet és nincs sem joga, sem lehetősége másik embert felgyújtani, elégetni. Aki tudatos, úgyis oda vonzza azokat, akik erre fogéjkonyak, és erősen taszítja azokat, akik erre nem fogékonyak. Meggyőzni nem lehet és nem is szabad senkit. Ezek lesznek a meddő viták. Erről szólnak a tévében a vitaműsorok. A vita nem más, mint különböző életszemléletek találkozása. Aki nem akar vagy nem képes tudatos lenni, azt nem lehet erőltetni. Aki viszont vágyja ezt, azzal legyünk partnerek. Erről szól az Ébredés c. könyv. Az viszont tény, hogy sem barátság, sem párkapcsolat nem tartható fenn hosszútávon, ha a két fél között nagy a tudatosságbeli különbség.