Az őskorban az embernek nem kellett sem gondolkodnia, sem döntenie az életét érintő dolgokban. Az istenei mindet készen oda adtak. Megteremtették a civilizációt, és napi szinten biztosították annak a működését. Az emberek boldogan éltek, kiegyensúlyozottan. Hatalmas kozmológiai ismeretekkel rendelkeztek, mindent tudtak az emberi faj eredetéről. Az ember úgy tekintett a nála magasabb tudatú szellemekre, mint az istenre. Nem ítélte meg az istenei cselekedeteit, hanem látta bennük a magasabb tudatot. Ma így tekintenek ránk, a házunk körül élő kutyák.
Mivel mindezt nem tudjuk megérteni, ezért nem értjük sumert.
Az ember azonban nem csak materiális lény. Az ember legkisebb mértékben materiális lény. Erről részletesen a Sumer c. könyv, A tudatos élet fogalma c. fejezetben olvashatunk. Az ember rendelkezik fizikai testtel mely fizikai+étertest (mobil telefon + az akkumulátor energiája); asztrál testtel (érzelmek, szimpátia, antipátia), és Én-nel (tudattal).
Mikor az ember készen kap mindent, akkor az Énje nem működik. Tipikusan ilyen volt a sumer korszak. Az ember beült egy, a számára készített világba, használta azt, de maga nem tudta volna létrehozni. A világ „magától” működött. Mint a vidámpark. Döntenie nem kellett. Modern korban hasonló a szocializmus, ahol a gondolkodást korlátozták és készen adták azt a néhány megoldást, amiből választani lehetett. Napjainkban hasonló a fogyasztói társadalom is, amelyet a profit vezérel. Éppen a pénz vezérli az embereket sokszor a teljesen irracionális, értelmetlen megoldások felé, úgy mutatva be azokat, mint a legnagyobb lehetőség.
A világ felgyorsult és ma oda jutottunk, hogy napi szinten folyamatosan döntenünk kell. Olyan mértékben felpörgött az élet, hogy az átlagos ember, a felmérések szerint, napi 10-20 kritikus döntést kell hozzon, és legalább 100 nem kritikusat.
Na de hogyan döntsünk?
Érzelmi síkon
A legelterjedtebb az asztrális síkon történő döntés. Szimpátia-antipátia alapon. Tetszik-nem tetszik. Erre épül tipikusan a fogyasztói társadalom. Tetszik ez az új mobil, nem számít, hogy nem is kell, nem számít, hogy fél nap alatt lemerül, és az ára sem érdekel, de tetszik. Vagy, tetszik ez az autó, nem számít, hogy nincs rá pénzem, nem számít, hogy nem fér be a garázsba, de mégis tetszik.
Ez a döntési mechanizmus tipikusan az állatvilágra jellemző. Így dönti el a kutya, hogy kit támad meg és kit nem. Az állatok döntéshozatala a tetszik-nem tetszik. Mikor a fogyasztói társadalomban az ember így dönt, akkor állati mivoltját éli meg.
Szokásjog, félelem
A második legelterjedtebb döntéshozatal a sztereotípiákra és a félelemre alapuló. Azt mondják, úgy tanultam, azt mondja a reklám, attól félek, elvárják tőlem, stb. Ezek szintén napjaink döntéshozatali mechanizmusai. Azért döntünk úgy, ahogy, mert a világ ezt ránk kényszeríti, mi pedig távol állunk attól, hogy tudatos lények lennénk, nem vállaljuk fel a NEM szó erejét, ezért jó nekünk így is.
Tudatos (Én)
Addig amíg az előző két típus nagyon elterjedt, addig ez az igazi emberi döntéshozatal sokkal ritkább. Bár szerencsére ma már nagy mértékben terjed. Éppen ez az egyik konfliktusforrása a fogyasztói társadalomnak. A tudatos döntéshozatal azt jelenti, hogy kívülről látom a problémát, nem olvadok bele és megértem, tisztán látom a helyzetet. Nem befolyásolnak sem érzelmek, sem sztereotípiák, sem elvárások. Így meg tudom hozni a számomra legjobb döntést. Nem azon aggódok, hogy ez hátrányos lesz egy multinak, a munkahelyemnek, esetleg a szüleinek, hanem nekem lesz jó. Ha például anyukám rám van telepedve és tudatos döntéssel leválok róla, akkor megértem, hogy ha nem engedem, hogy rajtam uralkodjon és ebből neki betegsége lesz, az bizony az ő problémája és nem az enyém. Oldja meg. Hogy eddig nem léptem, az volt az én problémám. Ha a munkahelyemen azzal zsarolnak, hogy ha elmegyek, akkor bezárják a céget, az megint az ő problémájuk. Ha én beteg leszek az ottani légkörtől és nem lépek, az már az én problémám.
A tudatos döntéshozatal azt jelenti, hogy magamat helyezem az első helyre. Természetesen tisztelem és szeretem a szüleimet, de amikor már felnőttem, akkor leszakadok róluk. Ugyanígy leválok arról a munkahelyről is, amelyik megfolyt. Ettől tudatos a döntésem. Nem befolyásolnak az érzelmek és a sztereotípiák. A félelem sem lehet döntő tényező, ugyanis félelemben nem lehet élni, ilyenkor az ember mindig beteg lesz.