A Diktátor tündöklése és bukása

Napjainkra egyre jobban feledésbe merül, de intő példaként ott áll a modernkori történelemben a román diktátor, Nicolae Ceaușescu története. A romániai 20-30 évesek már nem elékeznek a sztorira, pedig érdemes tudni, mi meg nem történt Európában, mindez a nyugat tudtával és közönyével. Azért is érdemes tudni, nehogy megismétlődjön a történet.

Minden diktátor sorsa hasonló. Fiatal korban nagyra törő tervek, ideálok. Aztán ambiciózus fiatalként kapnak egy országot. Eleinte sikeresek, a nép szereti őket. Később egyre jobban úgy érzik, övék az ország. Mikor már tényleg az, akkor egy banánhéjon megbuknak. És a bukásuk mögött mindig ott van a nyugat, tipikusan Amerika.

.

A kezdetek

Ceaușescu az Olt megyei Scornicești faluban született, ez egy szegény kis település volt. Szülei nagyon egyszerű parasztok voltak. Az elemi iskolák befejezése után Bukarestbe megy, állítólag cipészinasnak, bár ezt sokan vitatják. Később belép a Román Kommunista Pártba, amelyik illegalitásban működött. Több róla megjelent életrajz írója említi, hogy már fiatal korától tudta, hogy ő valamikor ezt a népet vezetni fogja, de nem a szovjet modell szerint, hanem saját úton.

Részben megélhetési lopások miatt, részben a kommunista eszmék miatt sokszor rendőrkézre került. Azonban a hitvallása miatt Románia legszörnyűbb börtöneiben is járt (pl. Doftána). 1943-tól a Târgu Jiu-i börtönben ült, ahol cellatársa Gheorghe Gheorghiu-Dej volt. Összebarátkoztak. Dej-nek nagyon tetszettek a fiatal Ceaușescu eszméi, mert azok valahol a nyugati és a sztálini világ közötti egyensúlyt jelentették.

A második világháborúban 1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára, így a háborúból nyertesen került ki. Ekkor Gheorghiu-Dej átvette a kommunista párt vezetését. Eleinte elfogadta a sztálini eszméket, később azonban szembement az aktuális kormánnyal. I. Mihály király lemondása után (1947. december 30.) gyakorlatilag átvette az ország irányítását. Létrehozta a Securitate-t és elkezdte az erőszakos kollektivizálást. Továbbá volt egy álma, a Duna–Fekete-tenger csatorna megépítése hajózási célból. Gheorghiu-Dej 1958-ban szembefordult a Szovjetunióval, ekkor a szovjet hadsereget kivonják  az országból. Ez majdnem háborúhoz vezetett. Hosszútávon azonban ez lett Románia függetlenségének a biztosítéka, ez tette lehetővé a különutas politikáját, melyet a nyugat nagyra értékelt. Innentől Románia külön utakon járt, továbbá érdekes mód Kína és Szovjetunió közötti vitában Románia közvetített. 1965-ben rákban halt meg. Őt követtele a vezetésben Nicolae Ceaușescu.

.

A felemelkedés kora

A második világháború után Romániában nagy káosz uralkodott. Gheorghiu-Dej letisztította a rendszert, létrehozta azt az ideológiát, amit később Ceaușescu folytatott.

A hatvanas évek végén Ceaușescu egy dinamikus, értelmes fiatalember volt, aki nagyon is jól tudta, hogy mit akar, és hova akarja vezetni az országot. A sok káosz után az emberek örültek, hogy végre rend lesz. Ceaușescu maga mellé állította a nemzetiségeket is, amikor például Nagyváradon és hasonló magyarlakta településeken, a hatvanas évek végén, a beszéde elején néhány magyar mondattal köszöntötte az ott élő nemzetiségeket. Nem olvasta azt a pár magyar szót, hanem fejből mondta, pedig nem tudott magyarul.

1968-ban Románia elítélte Csehszlovákia megszállását. Románia mindig is külön utakon járt, ellavírozott a kelet és a nyugat között. Jó barátságot ápolt az arab államokkal, és békeközvetítéseiért a nyolcvanas években nem járt távol a Nobel-békedíjra történő jelöléstől sem. Ügyesen politizált, ezért a nyugat jutalmazta. A hetvenes években Romániában sok olyan dolog kapható volt az üzletekben, ami Magyarországon hiánycikk volt.

Ceaușescut a nyugat jó, barát kommunistának nevezte, mert időnként szembe mert menni a szovjet hatalommal. És ez tetszett nyugaton. Sőt, legtöbbször inkább a nyugat mellé állt. Ilyen volt amikor a szocialista blokkból Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a szovjetek által tiltott Los Angeles-i olimpiára, 1984-ben.

Ceausescu az ennegarm szerinti egyes karakterű volt. Egyes, a maximalista (reformer). Az egyes maximalista magával szemben, embertársaitól pedig elvárja, hogy az ő maximalista normái szerint éljenek, dolgozzanak. Azért is reformerek, mert küldetéstudatuk van, hogy jobbá tegyék a világot. Küldetésük, hogy csökkentsék magul körül a szervezetlenséget, rendetlenséget. Az egyesek sokat töprengenek tetteik helyességén, és igyekeznek magyarázatokat keresni, hogy igazolják cselekedeteik helyességét. Külső megfigyelő ridegnek, merevnek látja az egyeseket, azonban belülről ők ezt nem érzékelik, nekik az a fontos, hogy rend legyen, illetve legyen, aki a rendet létrehozza és fenntartja, azaz ők maguk.

Egészséges fázisban az egyesek nem szeretik a hazugságot, igyekeznek mindig őszinték és becsületesek lenni. Ők életükkel igazolják, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják. Nem csapnak be senkit, és nem állítanak magukról olyat, ami nem igaz, azaz személyes jó példával élnek. Ők bátran szigorítanak a szabályokon, ha úgy látszik, ez hosszútávon megtérül.

Egészségtelen fázisba az egyesek attól kezdenek félni, hogy az általuk kialakított szabályok senkit sem érdekelnek, ezért egojuk kiterjesztésével igyekeznek mindenkit meggyőzni igazukról. Megszállottakká válnak, nem engednek igazukból. Félnek attól, hogy mások elítélik, hogy nem hűek saját szabályaikhoz. Az egyesek nagyon egészségtelen fázisukban kezdik elhinni, hogy eszményképeik, szabályaik helytelenek, és nem is a rend fenntartását szolgálják. Ekkor már nagyon beszűkül látóterük. Sem kompromisszumra, sem vitára nem hajlandók. Kezdik kielégíteni a szigorú szabályok miatt addig elfojtott vágyaikat, bár kifelé hangoztatják eddigi értékrendjüket, igaz már nem nagyon hisznek benne. Inkább demagógok lesznek. Végső fázisban elveszítik ellenőrzésüket szabályaik felett és pont az ellenkezőjét teszik, mint amit valamikor képviseltek.

Ceaușescu nem csak rendet tett az országban, hanem modernizálta is azt. Tömbházak sorát építették mindenhol, az embereknek volt munkájuk, megélhetésük. A hetvenes évek végére az ország az adottságaihoz képest elérte fejlődése csúcsát, jólétet tudott biztosítani az tt élőknek.

Felfuttatták a sportot, Románia kimagasló sikereket ért el nemzetközi szinten. A nyugatnak nagyon tetszett például, hogy a teljesen román Nadia Comaneci-nek mindvégig magyar edzője ( Károly Béla) volt és így nyerték végig a világot tornában.

 .

Túl a csúcson

Valójában a hetvenes évek közepén valami megváltozott. Ceaușescu egyszerű ember lévén megmámorosodott a sikertől. 10 év munka után egyre több siker. Úgy ment a dolog. Kezdte úgy érezni, ő valahol Isten magasságában lakik. Ekkor már kezdett is mindent megtenni azért, hogy hatalmát élete végéig megőrizze.
Az eddig szunnyadó titkosrendőrséget (Securitate) beélesítette. Mindenki aki ellenfélnek számított azt száműzte. Öt év alatt teljes kontraszelekció valósult meg. Minden értelmes ember eltűnt a vezető mellől, csak és kizárólag olyan talpnyalók maradtak, akik a hízelgésen, szolgáláson kívül gyakorlatilag semmihez sem értettek. Ők kezdték irányítani az országot. A politikai ellenfelek munkatáborokba kerültek. Az országot elhagyni egyre nehezebb lett.

Megjelentek a legfőbb vezetőt, a Kárpátok Géniuszát dicsőítő könyvek, ezek gyakran idegen nyelven, vagy idegen nevű szerzők tollából, majd hazai szinten is. Ekkor már dúlt a személyi kultusz. Országos ünnepek lettek a házaspár magán évfordulói.

.

A hanyatlás kora

A nyolcvanas évek elejétől már hanyatlásnak indult az ország. Az addig tartó lendület elfogyott, a teljesen dilettáns vezetőség pedig nem tudott mit kezdeni az országgal. Ők a legfőbb vezetőt szolgálták, akár az inasok a bárót, és nem az országot. Ekkor Románia Ceaușescu magánbirtoka lett. Azt tett, amit csak kart. Kitalálta a falurendezést. Megszüntette a falvakat, az embereket beköltöztette tömbökbe. Tovább építették a Duna csatornát foglyokkal, katonákkal, és iskolásokkal. A mezőgazdasági termésbetakarítást iskolások és katonák végezték. Teljes lett a létbizonytalanság. Mindenki feje felett ott lógott a kard, amelyik bármikor lesújthatott. A hivatalok packáztak az emberekkel, akinek esélyük sem volt az állammal szemben. Gyakorlatilag csődbe vitte az országot. Az emberek leszoktak a munkáról, munkaidőn túl alapvető élelmiszerekért álltak sorban. Naponta többször nem volt villany, fűtés és víz. Emellett felpörgették a nacionalizmus eszméjét. Amikor  a nép nyakán szorult a hurok, akkor a legfőbb vezér Erdély elvesztéséről beszélt. Erre a románság beállt a sorba. Jelszavuk: “csak rosszabb ne legyen”. És mindig lett. Az ország kifizette adósságát, és belerokkant. A televízióban 3-4 óra adás volt, ebben mind a legfőbb vezető szerepelt. Közben kiderült, egyedül csak ő ért mindenhez. Az élet minden területén ő mondta meg a tutit. Mindenkinek joga volt hallgatni, bólogatni, vagy azt mondani, amit a Kárpátok Géniusza hallani akart.

Szülőfaluját átépítette. Négysávos sugárút szelte keresztül a magas tömbházak negyedét. A falu mint falu megszűnt, és egy kis város lett belőle. Az ott élő parasztok gyakorlatilag földönfutók lettek, mert elvették földjeiket, házaikat és kaptak 55 négyzetmétert a harmadik emeleten. Aki tehette amikor arra járt megállt, mert itt az üzletekben azért sok mindent lehetett kapni, például magyar Barbon borotvahabot. A falu kapott egy focistadiont is, és egy focicsapatot.  Közönség az nem volt. A népnek még azért járt valami. Mikor a bukaresti Steaua csapata (ez volt a hadsereg csapata) külföldi meccseket játszott, akkor akár délben országszerte hazaengedték az embereket a munkából, hogy szurkolhassanak a tévék előtt, otthon.

.

A bukás

A nyugat sokáig nem is akarta elhinni azt a változást, ami történt. Bár a Szabad Európa rádió mondta a magáét, de ez kevés volt. Az NSZK annyit tudott tenni, hogy minden német ajkú kivándorló után fizetett 10-15 ezer német márkát (DM). Ez jól jött az országnak, ezért ha egy sváb beadta a kivándorlási kérelmét, egészen hamar meg is kapta. Azonnal kirúgták az állásából, elvették a lakását, autóját, mindenét, de pár hónapon belül kinn volt. A magyaroknak rosszabb volt, mert Magyarország nem fizetett fejpénzt, ezért ők nehezebben jöttek ki. Divat volt átúszni a Dunát Szerbia felé, mert ők nem adták vissza az embert. Magyarország felé már nehezebb volt, mert innen egy ideig visszaadták őket, és azután kegyetlen sors várt rájuk. Azért sokan jöttek a zöld határon és Ausztria felé távoztak. Később Magyarország befogadta az ide érkezőket, akár hivatalosan jöttek, akár nem.

Ion Mihai Pacepa tábornok huszonnyolc évig volt alapembere a Securitate-nak. Ceaușescu személyes tanácsadója volt. Vele mindent megbeszélt a legfőbb vezér és többé-kevésbé még hallgatott is rá. Azonban a hetvenes évek végén látta, hogy ez már nem játék ami Romániában zajlik és a kémelhárítás főnökeként 1978 júliusában az NSZK-ba utazott, majd itt politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. Nem sokkal később Romániában halálra ítélték hazaárulásért.

Valójában Ceaușescuban egy világ omlott össze. Mert becsapták. Pacepa Amerikában megírta a Vörös Horizontok c. könyvét, melyben konkrétan nevekkel, dátumokkal leírja, hogyan működik Románia hintapolitikája. Leírta, a legfőbb vezér hogyan lavíroz kelet és nyugat között. Bemutatta a világnak, hogy ez  a primitív, de mégis rafinált ember, aki egy országot vezet, hogy csapta be az egész nyugatii világot, és az arabokat. Átadta nyugatnak a román titkos ügynökök névsorát, a szervezet felépítését, a lehallgatási technikákat, helyeket. Bár Amerika látta, hogy minden információ igaz, amit kaptak, de 10 évig rágódtak azon, mit tegyenek. Eleinte nem akarták elrontani a kapcsolatot. Amerika mindig megpróbálja mindenkiből kihozni a számára legjobbat. Ilyen a hármas karakter. Aztán ha már nagyon nem megy a dolog, akkor nyúl erőhöz. Jelen esetben 78 után már hidegült a barátság, de Románia orosz ellenessége még mindig jó volt. Egyszeri kisiklásnak tekintették a történteket. Azonban a 80-as évek közepén begyorsultak az események. Ekkor az USA megértette, hogy végérvényesen becsapták. A tengeren túl ezt nem szeretik. Döntöttek. Buknia kell a Kárpátok Géniuszának. Nem telt el túl sok idő és jött a forradalom. A legfőbb vezetőt, aki ekkor már egy öregember volt, a nála még primitívebb feleségével együtt gyorsan kivégezték valakik. Máig nem tudni kik és miért. Vélhetően saját szerepüket akarták eltüntetni. Ugyanis mind a mai napig sokan vannak vezető beosztásokban olyanok, akik a régi rendszer hű kiszolgálói voltak. Érdekes karácsonya volt a világnak 1989-ben, 25 évvel ezelőtt.

.

Új remények

A világ reménykedett. A román lakosság még inkább. A forradalomnak még szinte vége sem volt és Temesváron a Bikini együttes tartott koncertet. A sportcsarnok körül tankok biztosították a rendet, katonák sorfala, benn pedig soha nem látott koncert. Egy külföldi együttes. Akkor és ott azon a napon olyan történt, ami sem addig és azóta sem. Román katonák és civilek a Bikini dalait énekelték magyarul, még ha nem is értették. Akkor és ott egymás nyakába borultak az emberek és még jobban tették ezt a nemzetiségekkel.

Aztán Románia a globalizált világba lépett. Hozzánk hasonlóan mindent kiprivatizáltak, és ma ugyanott tartanak, ahol mi. A fiatalok szerte a világban (Olaszország, Spanyolország, Amerika, stb.).

A Ceausescu házaspár az ország pénzéből tett félre egy “keveset” öreg korára. Az összegről nem tudni, mert Svájc banktitokra hivatkozva nem adott ki adatokat és magát a pénzt sem, pedig már többször kérték aktuális kormányok.

Egy diktátor gyermekének lenni sem hálás feladat. Bár tűnhet úgy egy ideig…
Valentin Ceaușescu (1948) az első és fiú. Fizikus, matematikus, elvileg már csak ő van életben. Elvileg. Nem vett részt a politikában, atomfizikusként dolgozott. A forradalom után letartóztatták, de kilenc hónap múlva kiengedték, mert nem vett részt a politikában. Néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy szüleinek már korábban meg kellett volna halnia, mert így lett volna igazságos az ország számára.
Zoia Ceaușescu (1949 – 2006)  a néhai diktátorházaspár lánya, matematikus. Szülei annyira nem örültek annak, hogy matematikus lett, hogy az intézetet, ahol dolgozott, megszüntették. A forradalom hevében letartóztatták, azonban kiengedték, mert nem volt ellene semmilyen vádpont.
Nicu Ceaușescu (1951 – 1996) a legkisebb fiú. Haverok, buli, hanta. A legszebb színésznőkkel volt viszonya, ha nem szép szóval, akkor erővel. Még Nadia Comaneci-el is volt kapcsolata, akinek segítette távozását Amerikába. Szépfiú. Egy ország utálta azért az életért amit megengedett magának. Állandóan alkoholmámorban úszott, testőrei biztosították a gondtalan életet.
Mindhárom gyerek leginkább tehernek élte meg a diktátor családot, bár azért volt belőle hasznuk is.
Bár a két fiatalabb gyerek (Zoia és Nicu) elvileg meghalt, azonban ők hárman voltak az egyetlenek, akik a svájci bankszámlához hozzáférhettek. Romániában mind a mai napig él az a hír, hogy a gyermekek nem haltak meg, hanem a pénz felvétele után Amerikában élnek. Abból a pénzből kitelik.

Ma Ceaușescu-kultusz hódít Romániában. Különböző felmérések szerint ma simán nyerhetne a választásokon. Sok mindent elvett ez emberektől, de adott munkát, lakást, azaz létbiztonságot. Ez ma ugyanúgy nincs Romániában, ahogy nálunk sem, sőt a modern világ nagy részén. Az emberek egyet felejtenek el csupán, azóta más lett a világ. Bizonytalan, bolond és kiszámíthatatlan. Ma az a két szerencsétlen ember sem tudna munkát adni és tömblakásokat építeni. Mert más a világ. Ők akkor és ott tudták megtenni mindazt, amit megettek. Ha nem ők lettek volna hatalmon, akár egy nyugati életszínvonal is elérhető lett volna. Akár.

.

A diktátor fogalma

Az enneagramból ismert egyes karakter dezintegrált állapotában hajlamos diktátor lenni. Sok ilyen példát találunk a történelemben. Amikor valaki hatalmat kap és egy országot vezet, akkor két pólus között helyezkedik el.

diktátor

Az egyik pólus az igazi király. Ő éppen azért mert sajátjának tekinti, foglalkozik az országával. Azt életben, lendületben tartja. Nem akarja sem hazavinni, sem lefölözni. Mert gyermekkorától tudja, hogy neki gazdálkodnia kell vele. És sokkal jobb egy jól karbantartott országot vezetni, mint egy lepusztultat.
A másik pólus a sáska. Tipikusan a Ceaușescu család. Nem az övé, a kultúrájában nincs benne sem a gazdálkodás, sem az alázat. Ő haza akarja vinni, mert úgy gondolja az övé. Így gond nélkül szétlopja, tönkreteszi, átkonvertálja saját vagyonná Svájcba ha kell az egész országot.
Vannak igazi királyok: svéd, dán, norvég, holland vagy a marokkói király, és még több arab ország vezetője. Sáskák általában a diktátorok. A középponttól balra vannak a jól működő demokráciák, és jobbra a nem jól működő demokráciák.

Ahhoz, hogy egy diktatúra kialakuljon, szükséges egy olyan adottságokkal bíró vezető is. Például Kádár János egy diktatúra élén volt, de maga nem volt diktátor. Ugyanis ő maga csak üzemeltette azt a diktatúrát, amit a Szovjetunió hozott létre és tartott fenn az ideiglenesen itt állomásozó hadserege révén. Ugyanakkor Ceaușescu maga hozta létre a diktatúráját, ehhez kapcsolódó személyi kultuszát, mely az ő bukásával meg is szűnt létezni. Hasonló diktátor volt például Moammer Kadhafi,. Hasonló karakter, hasonló viselkedés. Kettőjük között sok kapcsolat is volt. Ceaușescu bolondot csinált az USA kormányaiból, ezért mennie kellett. Kadhafi mindig aranyban kérte az eladott kőolaj árát és mivel nem bízott saját hazájában, ezért az aranyat az USA-ban tárolta. Egyszer úgy gondolta, hogy most elkéri azt, ami az övé. Rövid úton meg is bukott.

.

Tanulság

A világban bárhol és bármikor kialakulhat olyan helyzet, hogy valaki olyan karakterű és olyan hatalmat kap, hogy diktatúrát alakíthat ki. Az igazi korlátja ennek az önkorlátozás. Ha a vezető van olyan bölcs és alázatos, hogy tanult a történelemből. Ahogy mondják, a pontosság a királyok erénye. A diktatúra elkerülése a vezető bölcsessége. Meg kell találni azt a határt, ameddig el lehet menni. A diktátorok banánhéjon csúsznak el. Legtöbbször halálosan. Egy baleset a pillanat műve. Mindig.



Comments are closed.