A társadalom hármas tagozódása

Részlet az Egészség, mint beteg állapot c. könyvből (megjelenik 2015 nyár vége)

“A francia forradalomnak hármas jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité).

A szabadság jelentése, hogy mindenki szabadon gondolkozhat, szabadon alkothat és ebben ő nincs korlátozva. Ez a liberális gondolkodás.
Az egyenlőség jelentése, hogy minden ember egyenlő a törvények és Isten előtt. Egyik ember sem fontosabb, mint a másik, és minden emberre szükség van egyforma módon. Ez a demokratikus gondolkodás.
A testvériség azt jelenti, hogy az emberek testvérként élik a világot. Szeretik és támogatják egymást. Akinek több van, az ad annak, akinek kevesebb van. Mindenki a lehetőségei szerint adakozik a közért. Akinek több van, az többet, akinek kevesebb, az kevesebbet. Ezt a szociális gondolkodás.

Ezek az elvek a forradalom idején nem tudtak megvalósulni, mert fegyverek erejével nem valósíthatók meg. Ahogy Arthur király, az első rózsakeresztes rend megalapítója, sem tudta a rómaiaktól tanult harcmodorral, fegyverrel a kézben a rózsakeresztes tudást rákényszeríteni a népre.
A francia forradalom elvei csak megalapozták a jövőt. Ma ezekkel az elvekkel játszadozunk.

Rudolf Steiner fogalmazta meg az ezerkilencszázas évek elején, hogy ameddig egy társadalomban ez a hármas tagozódás nem valósul meg, addig az nem igazi társadalom. Ugyanis a társadalom egy torta, mely három szeletből áll. Liberális, demokratikus és szociális szeletből.

3 tag

Azonban egyik szelet sem maga a torta, bár szívesen állítja magáról. Ma vannak liberális gondolkodású emberek, közösségek, pártok. Vannak demokratikus gondolkodású emberek, közösségek, pártok. Vannak szociális gondolkodású emberek, közösségek, pártok. De ez mind kevés. Az élhető élet, a haladás egyetlen útja, ha lenne egy Szoc-Dem-Lib közösség, amelyik mind a három szférát saját értékrendjének tudná.

A fentiek szerint működik egy jól összeállított világ, csak így jöhet létre egészséges szociális élet és fejlődés. Ha nem így működik a világ, akkor szociális egyenlőtlenségek alakulnak ki, majd konfliktusok. Így jutottunk el napjainkra oda, hogy az országok között gazdasági világháború zajlik, országokon belül pedig gazdasági polgárháború. A pénz irányítása alá rendeltük a jogi életet, így az biztosítja a „törvényes” feltételeket a pénz uralkodása számára.

Normális esetben minden szféra kölcsönhatásban van a másik kettővel. Azt támogatja is és fékezi is, a gáz-fék rendszerrel tartják az egyensúlyt. Abnormális esetben az egyik irányítja a másik kettőt és elszabadultak a lovak, kiestek a fékek. Nem tudni mikor csapódunk a falnak.

Az emberiség (h)őskorában volt ilyen ideális időszak. Ez volt Sumer aranykora. Az istenek biztosították ezt az életet. Garantált is volt a fejlődés, ráadásul olyan mértékben, hogy ezt még ma sem értjük. Napjainkban Európa néhány északi államában tapasztaljuk a működő szocializmust. Ott tudatosan szabályozzák ezt a három területet és tartják egyensúlyban. Itt legtöbbször királyság van, mely demokratikus alapokon működő liberális államot jelent, magas szociális érzékenységgel.

Mit tehet az ember egyénileg? Legyen tudatos ezek felől, értse meg és legalább saját életterében valósítsa meg ezeket az eszméket. Nem kell megítélni a világot, ha nem ilyen, de a saját környezetében alakítsa azt tudatosan. Ha már sok ember háza körül tiszta gondolatok uralkodnak és rend van, akkor ezek a porták előbb-utóbb kezdenek összeérni. Nagyobb, hasonló gondolkodású közösségek alakulnak majd. A jövő nem egy kiválasztott népé, nem egy nemzeté. A globális világban, mely egyre erősebben életünk része, csak az egyéni felemelkedés lehetséges. Erről is szól az Ébredés c. könyv.”



Comments are closed.