Az ideális társadalom kezdete

Először ajánlott elolvasni A társadalom hármas tagozódása c. cikket, mert erre épülnek a következők.

Részlet az Egészség mint beteg állapot c. könyvből:
“Az ezernyolcszázas évek elejétől kezdődően valami különleges dolog kezdett kifejlődni német grófságok területein. Ebben a korban élt és alkotott Goethe, aki megalkotta az anyagon túlmutató természettudományt. Schiller új filozófiát és szemléletet hozott. A század végén Rudolf Steiner definiálta a szociális hármas tagozódást, mint a társadalom egyetlen lehetséges stabilitást és valós fejlődést eredményező struktúrát. Ebben az időben sok német grófságban már kezdett működni ez a modell. A mai ember el sem tudja képzelni, meg sem tudja érteni ezt. Olyan ez a korszak, mint sumer, leginkább nem értjük és nem is akarjuk érteni. Ebben a korban a német nemzet mint logikusan gondolkodó hatos karakter megalkotott egy teljesen új életfilozófiát. A valódi egyensúlyt. A német grófságok nagy részén ezt tudattalanul alkalmazták. Csak Steiner idejében kezdték felismerni és tudatosan alkalmazni ezt a szemléletet.

Ebben az időben a német grófságok állam voltak az államban. Mint ilyen maguk biztosították az ott élők számára a szociális hármas tagozódást. Volt egy szociális érzékenység, ami azt jelentette, hogy a grófok megélték azt, hogy felelősséggel tartoznak az ott élőkért. Nem munkaeszköznek tekintették az embereket, nem a tulajdonuknak, amit azonnal kidobnak, ha elromlik, vagy már nem szükséges, hanem érző embereknek. Sumer aranykorához hasonlóan, mikor az istenek jó szívvel tanították az emberiséget, a német grófságokban fogalakoztak az emberekkel testi és lelki szinten, igyekeztek nevelni és fejleszteni őket. A szociális aspektus mellett jelen volt a demokrácia is. Elismerve, hogy egy gróf a vezető, de ő maga is együtt dolgozott az emberekkel. Aktívan részt vett a napi életben, mint irányító, de ha kellett megfogta az egyszerű munkát is. Ehhez hasonlóan Wass Albert is együtt aratott az egyszerű emberekkel. A demokrácia igazi megnyilvánulása egy grófságban az volt, hogy a gróf egy pillanatig sem érezte azt, hogy ő a többi ember felett áll. Nem érezte és nem is élt így. Ő képességeinél fogva irányított, de nem gondolta azt, hogy több mint a szegény emberek. Éppen ezért az egyszerű emberek szerették a grófokat, pont úgy, ahogy a sumer nép az isteneiket. A szociális érzékenységen és a demokrácián túl, egyre jobban kezdett kialakulni a liberális gondolkodás. Ez azt jelentette, hogy szabad volt gondolkodni. Az egyszerű emberek egyre nagyobb lehetőséget kaptak abban, hogy aktívan alakítsák életüket, elmondják gondolataikat akár a grófság vezetőinek. Egyre jobban interaktív lett a viszony. Mindez akkor csúcsosodott ki, mikor az első majd a második világháborúban, a háború miatt együtt menekült a grófi család és az ott élők. Amikor elhagyták a grófi birtokot és hónapokig menekültek, vándoroltak, akkor bontakozott ki leginkább ez a szociális hármas tagozódás.

Aztán a második világháború egy csapásra véget vetett ennek a világnak.

A hetvenes évek NSZK-jában valami hasonló valósult meg állami szinten, mint annak idején a grófságokban. Az állam nagyfokú szociális érzékenységet tanúsított, valós demokrácia volt és liberális életszemlélet. Azonban a nyolcvanas évek végére vége lett. A profit átvette az irányítást az értelem felett.

A szocialista világban a három eszméből a szociális gondolkodás valósult meg valamennyire, de valójában sem a demokrácia, sem a liberalizmus nem működött. Éppen a liberalizmus térhódítása buktatta meg a kommunista diktatúrákat.”



Comments are closed.