Részlet az Egészség mint beteg állapot c. könyvből:
„Az ember amikor megszületik, szüleitől örököl bizonyos materiális adottságokat. Ezek részben fakadnak generációkon át tartó betegség érzékenységekből (hajlamok), részben pedig a szülők nem megfelelő életviteléből származó materiális minőségromlásból.
Ezen túl, a szülők átadnak bizonyos viselkedési mintákat is. Például sok esetben a magas vérnyomás nem genetikailag öröklődik, bár lehet egy hajlam a szív és érrendszeri betegségekre, de az átvett minta (mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, az élethez való nem megfelelő hozzáállás) előhozzák a magas vérnyomást, akár generációkon keresztül. Hasonló módon a házasságban a rossz párkapcsolat a gyermek első és második hét éves ciklusában (0-14) gyakori felső légúti betegségeket eredményez. Ha ezek nagyon gyakoriak, mondhatni állandó jellegűek, akkor a tüdőnek ez a túlműködése a kínai gyógyászat szerint tönkre teszi a májat, ami miatt pedig ebben az életben az illető gyermek nem fogja tudni a matekot úgy érteni, ahogy az jó lenne. A szülők akaratuktól függetlenül a gyereket nehezített pályára állították.
Születéskor az ember hoz magával egy karmát, egy szerepet amit el kell játsszon, amit meg kell éljen, mely szükséges a szellem fejlődéséhez. Azonban a testet itt kapja, abból, ami elérhető, amit az ősök átadnak neki. Egy nagy homogén massza. Olyan ez mintha a színpadon a szerepüket befejező színészek átadnák ruhájukat az újonnan belépőknek. Minél többen használták, annál viseltesebb. Ha mindenki csak használja, és senki sem varrja, foltozza, akkor az utolsók elég tépetten néznek majd ki.
A modern embert nem igazán érdekli a teste, legalábbis annak minősége. Külső megjelenésére még ad, de a valódi, a belső minőségre nem igazán. Ezért az utódaink egyre nehezítettebb pályán kapnak majd játéklehetőséget.
Vannak globális, generációkon át öröklődő hajlamok. Például a Kárpát-medence lakói a földrajzi adottságok miatt sokat szenvedtek a tuberkulózistól. A kínai orvoslásban a tüdőhöz kötődik a szomorúság. A Kárpát-medence ősi lakói a nemzeti karaktert tekintve szomorúak, melankolikusak. Ez a hajlam mindenkiben benn van, aki itt születik.
Aztán Európán hat-hét emberi generációval ezelőtt megfertőzte a szifilisz. Ez generáción át öröklődik. Most nagyjából a hetedik generációt éljük, életünkkel ezeket az örökölt globális érzékenységeket aktivizálhatjuk. Ezért fordul elő, hogy bizonyos védőoltásokra, bizonyos érzékenységet magukban hordozó gyerekek úgy reagálnak, hogy idegrendszerük károsodik, vagy egyéb súlyos betegséget produkálnak.
Nem is túl nagy utópia a scifi filmek azon megoldása, hogy a közeli jövőben túl azon, hogy már nem sok gyermek születik, de nem is akárki szülhet. Csak az, aki egészséges testtel bír, és ekkor is beültetik a genetikailag bevizsgált és ideálisan tökéletes sejteket.
A történelem során az emberiség nem vigyázott sem testére, sem lelkére. Ehhez teljesen hasonlóan, nem vigyáz a szülő bolygójára sem. Tudata annyi, mint a rákos sejté. Úgy gondolja, életben maradhat dacára annak, hogy megöli a saját életterét.
Gyermekeinknek nem csak a bolygót hagyjuk örökségbe, hanem saját testünket is, mert ők abból születnek. Jöhetnek bármilyen zseniális gyerekek a jövőben, ha egész életükben a tőlünk örökölt betegségekkel kell majd hadakozzanak. Nehezített pálya.”