Megindult egy folyamat. Látszólag véletlenül. A szegénység felvándorol Európába. Az átlagember leragad ennél a folyamatnál. Nem érti és küzd ellene. Valójában ennél sokkal többről van szó. Globális a kép.
Részlet az Egészség, mint beteg állapot c. könyvből: „Egy szerencsesütiben az állt: aki pénzért tesz, az előbb-utóbb a pénzért mindent megtesz. Valójában, akit a pénz vezérel, az előbb-utóbb mindenre képes a pénzért. Vagy az egészséget áldozza fel, vagy az emberi mivoltát, esetleg mind a kettőt. Paradox helyzet, hogy sem az elveszett egészséget, sem az elvesztett emberséget semennyi pénzzel sem lehet visszavásárolni. Ezeket csak eladni lehet pénzért, de venni nem.”
Jelenleg az emberiség globálisan eladja lelkét a profitnak. Ezek után széttárja karjait és azt mondja: nem tehetek mást. Ennek következtében a világ polarizálódik. Adott pólusban összegyűlik a pénz, míg az ellenpólusban a szegénység. Olyan ez, mint az autóakkumulátor két pólusa. A két pólus között energiapotenciál keletkezik. Minél nagyobb a potenciálkülönbség, annál nagyobb energia tud felszabadulni.
Amikor már a gazdagság-szegénység kétpólusú rendszerben nagyon nagy a potenciálkülönbség, akkor automatikusan elindul a kiegyenlítődés, akár egy nagyfeszültségű vezetéken a szikra kisülés, vagy maga a villám. Ez fizikai törvényszerűség. Ugyanis maga a fizikai világ nem bír el nagyobb különbséget. Ilyenkor a szegények engedve a fizikai törvényszerűségnek, elindulnak a gazdag pólus felé. Bevállalják még a halált is. Nekik amúgy is már minden mindegy. Azt mondja egy ősi bölcsesség, óvakodjunk attól, akinek már minden mindegy, ugyanis neki nincs vesztenivalója. Amikor túl nagy a különbség a két pólus között, akkor a szegények pólusa elindul a gazdagok pólus afelé, kiegyenlíteni azt a potenciált, ami már túl erős a fizikai környezet számára, engedelmeskedve a fizikai törvényeknek.
Megállítani a szegénység vándorlását? Ha egy akkumulátorra rákötünk egy égőt, akkor az világítani fog. A folyamatot megállítani úgy lehet, ha kapcsolóval megszakítjuk az energiapotenciál kiegyenlítődését (mintha nem lenne potenciálkülönbség), vagy lemerül az akkumulátor. A szegénység áramlását a gazdag pólus felé, nem lehet megakadályozni sem törvényekkel, sem falakkal, sem fegyverrel, sem jószóval. Az egyetlen megoldás ha csökken a potenciálkülönbség, mert ekkor magától csökken a folyamat. Azonban a világ nem erre tart. Valójában több évtizedes folyamat vezetett ide, és most elért egy olyan kritikus szintet, mely már érezhetően megmozgat hatalmas embertömeget.
Nem árt ha tudja a gazdag pólus, hogy ő sincs biztonságban. Mert egymagában egyik pólus sem létezhet. Csupán együtt. Egymáshoz képest van értelme. A jelen állapot csak egy kritikus szintje a profit halmozódásának. Azonban a folyamat folytatódik. A harmadik világháború, mely gazdasági szinten már a kilencvenes évek óta tart, egyre gyorsuló ütemet vesz fel. Ennek egyik szakasza, a jelen állapot. Azonban egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a helyzet visszájára fordulna. Ezért az események folytatódnak és újabb és újabb területen nyilvánulnak meg. A végső kiegyenlítődés az lesz, mikor létrejön az őskáosz, amikor a vihar kidönti a fákat és a szűz terepen új élet tud kialakulni. Működő rendbe nem tud új rend beleköltözni. Ahhoz a régi rendnek meg kell szűnnie. Efelé tartunk napjainkba. És amikor összeomlik ez a rend az összes megkövült struktúrájával együtt, mely már csak a múlt és nem felel meg a jelen kor követelményeinek, akkor tud majd új értékrend kialakulni.
Ebben a folyamatban veszünk most részt, ennek egy szakasza az éhezők viadala.