Hiperaktív gyermekek

A cikk kiegészítés az Egészség mint beteg állapot c. könyvhöz.

Nagyon sok gyermeknél tapasztalható a hiperaktivitás, mellyel legtöbbször sem a szülő, sem az iskola nem tud mit kezdeni. Ugyanis a modern világnak fogalma sincs, mi a hiperaktivitás, és mit lehet vele tenni?

Az Egészség, mint beteg állapot c. könyv Inkarnáció, Gyermek születik, és az Energia és ritmus / ritmus fejezet alapján jól definiálható a hiperaktív gyermek, sőt innen a megoldás is megtalálható, igaz nem könnyű. A modern kor szívesen sorolja a pszichiátriai kórképek közé, de a megoldás az okoknál található.

A hiperaktív gyermek általános jellemzője, hogy nem inkarnálódott jól, kellő mértékben. Mikor születünk, kapunk egy házat, mely a fizikai test. A házigazda, az Én, kezdi belakni ezt. Lassan, lassan megismeri és birtokába veszi a házat. Ez korszakonként történik, adott ütem szerint (Gyermek születik c. fejezet). Azonban ha a tulajdonos nem lakja be kellő időre kellő mértékben a fizikai házat (test), akkor nem kellő mértékű inkarnációról beszélünk. Ennek különböző okai lehetnek, de 12-14 éves korban már az ok nem annyira számít.
Az ember három fontosabb rendszerből áll (Energia és ritmus / ritmus c. fejezet). A fejhez köthető az idegrendszer. A gyomortól lefele van az anyagcsere rendszer. A kettő  között van a ritmikus rendszer, ide tartozik a szív és érrendszer, és a tüdő. Az emberek egy részének gyenge pontja az idegrendszer, ők soványak, idegesebb típusúak, nehezen alszanak, stb. A másik csoportnak a gyenge pontja az anyagcsere rendszer, ők hajlamosak elhízni, de nyugodtabbak. Amikor a felső idegrendszer és az alsó anyagcsere rendszer nincs a helyén, akkor mindig a ritmikus rendszerrel van gond. Vagy az anyagcsere rendszer elnyomja az idegrendszert, vagy fordítva.

A kis gyermekeknél domináns az idegrendszer. Ezért ilyenkor a gyermekek nagyon érzékenyek, könnyen tanulnak, nagyon aktívak, túlműködik az idegrendszerük. Ezért könnyen el is fáradnak, sokat kell aludjanak. Ahogy a gyermek fejlődik, egyre jobban elválik a három rendszer. A hiperaktív gyerekeknél a ritmikus rendszer nem működik kellően, nem tudja az idegrendszert a helyén tartani, az, akár egészen kis korban, eluralkodik az egész gyermeken. A hiperaktív gyerek fel nem nőtt gyermek, aki tovább gyermek mint kellene. Ennek megfelelően az idegrendszere is túlműködik, és általában az anyagcsere rendszere alulműködik. Ezért ezek a gyerekek legtöbbször soványak, túlérzékenyek, nem tudnak saját életritmust kialakítani, könnyen kerülnek hisztériás állapotba, majd mikor kifáradnak, neuraszténiás állapotban kötnek ki. Figyelmüket nehéz lekötni. Ez olyan állapot, mint amikor egy elektronikai készülék önmagától begerjed, és nincs rajta semmilyen gomb, amivel a folyamatot meg lehetne fékezni, a folyamat addig tart, amíg az elemek lemerülnek.
A fokozott idegrendszeri működlés miatt szinte zsenik, de kifáradnak. Egyik-másik képes a nyári szünet alatt megtanulni egy idegennyelvet, de nem tudnak saját maguknak ritmust adni. Nem találják meg azt a ritmust, amely szükséges az energetikájukhoz, életükhöz. Ők nem ritmusban élnek, hanem kényszeres ütemben. A ritmus egy szép dallam, melynek vannak gyorsabb és lassabb részei. Az ütem, az a katonák menetelését serkentő folyamatos dobpergés.
Ők lassabban érnek be, tovább gyermekek, később jelentkezik a nemi érés. Mindez éppen az idegi túlműködés miatt van. A többiekhez képest zseniknek tartják őket, ez azonban túlzott elhasználódáshoz vezet.

Mit tegyen a szülő? Először is ismerje fel, ha ilyen gyermeke van. Majd tudatosan foglalkoznia kell vele. Az ilyen gyermek két tudatos felnőttet igényel. A két felnőtt tudatosan kell beossza a hiperaktív gyermek napját, úgy, hogy annak legyen ritmusa, ráadásul hol gyors, hol lassú. Mondjuk legyen egy egyórás fizikai aktivitás, mikor is gyors a ritmus. Majd ezt kövesse egy hasonló időtartamú lassú aktivitás, például olvasás, beszélgetés, társasjáték. Majd újra valami gyorsabb ritmusú aktivitást végeztessünk, majd újra lassút. Mivel a hiperaktív gyermek nem képes a saját egészséges ritmusát fenntartani, ezért ezt a szülőnek kell megtennie. Ne bízzuk a gyerekre, hogy mit szeretne, mert akkor túlpörög, és kimerül., nem tudja figyelembe venni a saját korlátait. A sokáig szülői segítséggel vezetett hiperaktív gyermek fizikailag megtanulja, hogyan alakítsa az életét. Ő nem érzi, ezért megtanulja, a saját ritmus kialakítását.

Ha nem foglalkozik ily módon a szülő a gyermekkel, akkor az kezelhetetlen lesz, rendszeresen túlpörög, hisztériás állapotába kerül. Addig hisztériázik, míg összeomlik, megélve mélyen a neuraszténiás pólusát. Eközben már a szülő is hisztériás állapotba kerül, de ő hamarabb omlik össze, mit a gyermek.

Szokás még a gyermeket szedálni, például monoton televízió műsorral. Érdekes mód, a gyermekek érzik a megnyugvást, ezért függőség tud kialakulni olyan teljesen unalmas televízióműsoroktól, melyeket szinte senki sem néz. Itt mindig fontos, hogy unalmas, monoton szöveg menjen, a tartalom nem számít. Az is érdekes, hogy míg a gyerekek gyógyszerként nézik ezt a műsort, más felnőttek egyenesen rosszul vannak tőle, éppen az unalmas, monoton mivoltuktól. NEM EZ A MEGOLDÁS.
Azok a hiperaktív gyermekek, akik meg vannak áldva művészi érzékkel, azok maguk is rájönnek, hogy a komolyzene sokkal jobb, mint a televízió. Sok olyan 12-14 éves gyermek van, aki imádja a komolyzenét, és a háttérben mindig ezt hallgatja. Ez már sokkal JOBB megoldás, mint a televízió, mert ez is nyugtatólag hat az idegrendszerre, és a zene váltakozó ritmusa jó hatással van a gyermek ritmikus rendszerére.

A hiperaktív gyermek nem fog megváltozni, hiszen az egy adottság, az idegrendszeri túlérzékenység, és túlzott aktivitás. Gyermekkorban a szülő kell megteremtse a ritmust az étkezéssel (mit, mikor), a napi tevékenységek váltakozásával, és az egész élet megszervezésével. Felnőtt korban már a fiatal kell tudatos legyen adottsága felől, és ő maga kell tudatosan alakítsa életét. Nála is fontos a napi, heti, havi, éves ritmus kialakítása. Napi szinten: az étkezések ideje, mikéntje és formája; a munka időtartama, a szünetek; a testmozgás mely legyen ritmikus és ne monoton; a pihenés, a lefekvés ritmusa, barátkozás, közös programok. Heti szinten a munkanapok és a pihenőnapok ritmusa. Havi szinten a heti ritmusok kiegyenlítése. Éves szinten az ünnepek, nyaralások, barátságok kezelése.

Összességében elmondható, hogy a hiperaktív gyermek nagyon értelmes, intelligens jó képességekkel rendelkező felnőtt lesz, aki mindenki másnál jobban kell ismerje saját korlátait és azokat nagyon pontosan be is kell tartsa. Nem dolgozhat több műszakban, nem hajthatja túl magát, nem éjszakázhat, fontos mikor és mit eszik, kikkel barátkozik, mennyire tudatosan éli az életét. Ha ezeket nem tartja be, akkor könnyen kiég, gyakran lesz a mánia-depresszió (hisztéria-neuraszténia) kétpólusú rendszer két végső szélén, és ha túl széthajtja magát, akkor könnyen összehoz magának komoly autoimmun vagy egyéb krónikus betegségeket, oly mértékben, hogy az élet jó ideig parkolópályára teszi. A hiperaktív gyerekből felnőtté váló embernek meg kell tanulnia türelmesnek lennie. A sokízületi gyulladás éppen a türelem betegsége, mely a megtanítja (rákényszeríti) az embert a türelem megélésre. De vannak más ide kötődő tipikus betegségek is.

Mindenki maga dönt, tudatos élet vagy betegség. A hiperaktív gyermek gyermekkorban a szülei tudatosságára szorul, felnőttkorban pedig a saját tudatosságára. Neki nincs más választása. De ezt betartva nagyon sikeres és boldog életet tud élni.



Comments are closed.