Szerencsére, talán éppen a kényszer miatt, egyre többen látják úgy, hogy a modern világ jelenlegi struktúrája kifulladt. Egyre több döntéshozó érzi, hogy nem lehet a végtelenig emelni az adókat, nem lehet az emberek utolsó pénzét is elvenni. Ahogy a mondás tartja, óvakodjunk attól, akinek minden mindegy.
Már több olyan kísérlet zajlott a világban, amikor az állam önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül, egy bizonyos mértékű alapjövedelmet biztosított a polgárainak, azért, hogy azok létbiztonságban éljenek. A hatás sosem maradt el, mert az emberek nyugodtabbak lettek, látványos csökkent a betegségek száma, javult a közbiztonság, és látványosan nőtt az érintett területeken az összefogás. Igazi közösségek alakultak ki.
Most egy holland városban kísérleteznek ezzel a módszerrel. Utrecht, a negyedik legnagyobb holland város, ahol EU szintű kísérlet zajlik. Lehet nem árulok el nagy titkot, de így működik egész Dánia, Svédország , és több jóléti állam. Dániára mondják, hogy maga a működő szocializmus.
Mitől működik?
Az Egészség, mint beteg állapot c. könyvben, a Társadalom és munka c. fejezet éppen ezt taglalja. Bő száz évvel ezelőtt Rudolf Steiner rakta le a szociális hármas tagozódás alapjait, mely szerint csak az a társadalom tud működni, ahol a társadalom három szegmensből áll, és ezek egyensúlyban vannak, egymást támogatják és fékezik is egyben. Ezek: a liberális, szociális és demokratikus gondolkodás. Fontos, hogy a pénz nem veheti át az irányítást a rendszer felett. A pénz csak egy eszköz és nem a mindenható erő. Azt mondják, aki pénzért tesz, az előbb-utóbb a pénzért mindent megtesz.
Jó dolog, hogy azért vannak józan ésszel gondolkodó döntéshozók, akik megérzik az idő szavát, a kor szellemét, és változtatni szeretnének azon, ami már nem működik, ahelyett, hogy tovább akarnák hajtani a már megdöglött lovat. Az élet úgyis belekényszerít minket a változásba, vagy önként tesszük, vagy kényszer árán, ami viszont mindig fájdalmas.