Egyre több tanulmány készül, mely szerint a modern világ jelenlegi életvitele már csak tíz évek szintjén sem tartható fenn. Ezek egyfelől figyelembe veszik, a bolygó lakosságának számbeli növekedését, a fogyasztói társadalom igényeinek növekedését, a profit mindenekfelettiségét, másfelől a Föld lehetőségeit, a megerőszakolt mezőgazdaság és az élelmiszeripar korlátait.
A háttérben vannak próbálkozások az élelmiszeripar működtetésére. Nemrég Lengyelországban egy élelmiszeripari konferencián azt fejtegették, hogy a hús előállítása időben nagyon lassú és drága. Ugyanakkor az élelmiszerek beltartalma minőségileg nagyon leesett, igaz ez minden termékre. A beltartalom növelése érdekében most a rovarok szerepét emelték ki. Tipikusan a sáskák gyorsan nőnek, a fehérjéjük nagy beltartalmi értékkel bír. Ezért most olyan élelmiszeripari gépeket kezdenek gyártani, hogy a sáskából liszt készüljön, melyet mindenféle készítményhez adalékként adagoljanak, hogy az emberek jól is lakjanak azzal, amit esznek. Ez kényszerpálya, de valamit tenni kell.
A józan ész jelének vélem, hogy egyre több kutatás hívja fel a figyelmet a változás szükségszerűségére. Most éppen egy cambridge-i egyetem végzett ilyen jellegű kutatást, és jelezte, ha nem változtatunk nem csak egy dolgon, hanem sok mindene, akkor 2040-re vége lehet az emberiségnek, de előtte sem lesz könnyű. Angolul itt olvasható.
Valójában vannak megoldások és erre hívja fel a figyelmet egyre több szervezet, sőt döntéshozó is. Nagyon jól működik a teljesen vegyszermentes mezőgazdaság a világ sok pontján, legyen az akár biodinamikus gazdálkodás, akár effektív mikroorganizmusokra alapuló (emtech.hu). Aminek még változnia kell, az a globális értékrend. Ehhez viszont lehet hogy elengedhetetlen egy morális összeomlás.